Publicisztika

A K&H brókerbotrányában született első fokú ítélet (lásd róla e számunk 12-14. oldalát) alapján az ún. Kulcsár-ügy ekképp rekonstruálható.

Az augusztusban kirobbant grúz-orosz háború kétségkívül Dél-Oszétia, a szakadár grúz tartomány birtoklásáért indult - akik a háborúról szólva a déloszét helyzetről elmélkednek, végül is nem ok nélkül teszik.

Magyar Narancs, 2008. augusztus 14. A mai phelpses, cáparuhás időkben joggal merül fel a doppingolás kérdése, Dénes Ferenc pedig csokorba gyűjti a legalizálás mellett és ellen szóló érveket.

Magyar Narancs, 2008. augusztus 14. Kedves Mancs! Nagy érdeklődéssel böngésztem a legelső irodalmi Nobel-díjasról szóló cikket, ám némi hiányérzetem is támadt, hiszen a szerző az életrajz ismertetésén kívül szinte mindvégig Sully Prudhomme irodalomtörténeti utóéletének magyarországi mozzanatait tárgyalja.

Magyar Narancs, 2008. július 24. Kedves Narancsosok! Jó ötlet az irodalmi slágerlista! A szavazók személye ellen sincs kifogásom, de arra gondoltam, hogy az olvasókat is meg kellene szavaztatni témában, mert a két lista - a szakmai és az olvasói - egymás mellé helyezve szerintem elég tanulságos volna.

Magyar Narancs, 2008. augusztus 7. Dékei Krisztina cikkében az "Egy hegy koreográfia" című mű alkotójának neve hibásan szerepel.

Magyar Narancs, 2008. augusztus 14. Kedves "A SZERK."! Bizonyára sokakban keltett megütközést - jó lenne hinni, hogy némelyekben esetleg lelkiismeret-furdalást is - mindaz, amit az olimpiával kapcsolatban írt.

Nyilván föltűnt már, hogy nyár közepétől mindig "forró őszről" szokás harangozni. Idén pláne, hiszen a kisebbségi kormány készül az első költségvetési szavazására! S ahogy a magvas megnyilatkozásokból kiviláglik, vagy túléli, vagy nem. Aztán vagy nem lesz előre hozott választás, vagy lesz. Körülbelül ennyit tudhatunk (már a köz).

A félreértések elkerülésére: e közlemény nem Kozmann György, Kiss Tamás, Cseh László és a vízilabdacsapat pénzéről szól. Nem sokalljuk, nem keveselljük azt - e cikkben semmiképp. E közlemény a nevezettek pénze kapcsán egy gondolkodásmódról, egy tempóról szól. Meg a (politikai) marketingről. De biztos, ami biztos: nevezetteknek lelkesen szurkoltunk, eredményeik nagy örömünkre szolgáltak, teljesítményüket sokra értékeljük, s megtartjuk jó emlékezetünkben.

A dinnyetermesztés kockázatos iparág - s ezért, vélnénk, a termelők edzettebbek, türelmesebbek és életképesebbek a többi agrártermelőnél. Az idei nyáron mégis elszakadt a húr, legalábbis a békési dinnyéseknél; rossz néven vették, hogy az egyik áruházlánc a szezon elején 49 forintos kilónkénti árral kezdett akciózni.

Ezt az Oroszország-dolgot sokan benézték. És ha csak az ún. európai közemberek nézték volna be! De nem - az európai vezető politikusok sem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy Oroszország nemcsak gazdaságilag erősödött meg, de esze ágában sincs valaminő kellemes, a nemzetközi érintkezési normák szerint viselkedő, illemtudó középhatalommá válni.

Ott hagytuk el a múlt héten Pekinget, hogy Schmitt Pál mit beszélt (hülyeségeket, lásd: Egy empatikus szurkoló). Nevezett főbeosztású magyar sportvezető, dicséretére legyen mondva, azóta sem hagyta abba, s maradt is a tenorjában. Ám mivel egy hete még csak az fájt, hogy már két-három napja megy az olimpia, és mi még mindig nem nyertünk aranyat, ma már teljességgel elharapódzni látszik e tempó - túl vagyunk a játékok felén, s még a kilencedik-tizedik napon sincs egy szem sem az "áhított" medálból. Nem mintha nagyon pedáloznánk érte tettleg. Mindegy, szóban ott vagyunk. Bár úgy is inkább a vert mezőnyben, szóban az is az izgalmasabb.

Ki nyer ma? A sport központi kérdése ez, amire klasszikusan az a válasz: aki gyorsabban fut, magasabbra ugrik, több gólt ér el. Ma már azonban a sportvilág ennél bonyolultabb. Az nyer, akit indulni engednek, nem léptetnek vissza, és eredményét hitelesítik az orvosokból, tudósokból, felderítőkből, besúgókból, rendészekből álló hivatalos doppingellenes szervezetek.

A múlt heti kilenc heroin-túladagolás sokkolta a társadalmat, és szélsőséges reakciókat váltott ki a médiában és a politikában egyaránt. Sokan akarják azt a hamis látszatot kelteni, hogy a kormány "liberális" büntetőpolitikája vagy a "drogfogyasztást propagáló" szervezetek tevékenysége a felelős a halálesetekért, a megoldást pedig a büntetőjogi szigor fokozása, a "diszkórazziák" tömegessé tétele vagy a fogyasztói szervezetek betiltása jelentené. Ennél rosszabb stratégiát azonban nem is választhatnánk.