1. Ha alkohollal, dohánnyal, zsíros és cukordús ételekkel pusztíthatjuk magunkat, miért ne lehetne doppinggal is? Miért nincs joguk a sportolóknak ahhoz, amihez az egyszerű állampolgároknak igen? Azért, mert a pufók honpolgároknak senki nem kínál aranyérmet, pénzjutalmat - ők nincsenek külsőleg késztetve, és nincsenek honorálva sem. Márpedig ez fontos különbség.
2. A legális dopping egyenlőbbé tenné a versenyeket. Már miért tenné, elképzelhetetlen, hogy a gazdagabb országoknak ne jutna jobb anyag. Ha meg húznánk egy határt, és csak bizonyos szereket engedélyeznénk mindenkinek, ott tartanánk, ahol most.
3. A doppingháború megnyerhetetlen. Ja, jó, de akkor hagyjunk fel általában a bűnüldözéssel, mert a bűnözők rendre a rendőrök előtt járnak - ez sem túl erős érv a legalizálás mellett.
Minden bizonnyal megváltozott a sport szerepe, és szép lábú férfiak nemes versengéséből elmozdult valamennyit a szórakoztatóipar irányába. Nem mindegy azonban, hogy mennyit. A mértékre maga Dénes hívja fel a figyelmet, amikor a Tour de France kapcsán bohózatot emleget. Lehet, hogy a nézők a show-ra vevők, és ezért néha becsapják maguk. Ám mégis elsősorban sportolókat akarnak látni a dobogókon, nem kémiaszertárakat. S mi lenne a reklámokkal? Mi a sportban a reklámérték - természetesen a teljesítmény. Ha ilyen cipőt veszel, te is úgy futsz majd, mint X (még ha X esetleg tényleg némi vegyipari segítséggel futotta azt a világrekordot). A legalizált dopping világában mi lenne az üzenet? Eltűnne a sportoló idealizált alakja, ami szinte az egész ipart működteti.
Ettől függetlenül simán lehet, hogy Adidas pezsgőtabletta és Nike injekció lesz a jövő sportruházata, illetőleg a sportolók sima celebek lesznek, akiknek a neve mellett mindig lesz egy képlet, molekula is. A kérdés nyilván a társadalmi elfogadottságon, a mentalitás változásán lesz majd. Egyelőre ez a jövő elég távolinak tűnik - még akkor is, ha a valóság esetleg egy ideje már rég ilyen. Hisz az egyértelműnek látszik, hogy a változás virága nem a rögvaló, hanem a sporthoz társított eszmé(nye)k, no és a jövedelmezés talaján szökken szárba.
Fábri Károly
Budapest
