Miért nem Tolsztoj?

  • *
  • 2008. augusztus 28.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. augusztus 14. Kedves Mancs! Nagy érdeklődéssel böngésztem a legelső irodalmi Nobel-díjasról szóló cikket, ám némi hiányérzetem is támadt, hiszen a szerző az életrajz ismertetésén kívül szinte mindvégig Sully Prudhomme irodalomtörténeti utóéletének magyarországi mozzanatait tárgyalja.
S túl a francia irodalomtörténeti munkák hiányán, különösen zavaró, hogy a bőségesen ismertetett hazai vélemények közül kimaradt az előkelő francia szalonokban ismerős Justh Zsigmond Napló-béli hozzászólása, s hogy a bántó lekicsinyléssel idézett Hegedűs Géza a legendás vígszínházi színész, Hegedűs Gyula nevén szerepelt a szövegben.

Üdvözlettel,

Aszalós Ferenc

Budapest

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.