Egy empatikus szurkoló

  • *
  • 2008. augusztus 28.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. augusztus 14. Kedves "A SZERK."! Bizonyára sokakban keltett megütközést - jó lenne hinni, hogy némelyekben esetleg lelkiismeret-furdalást is - mindaz, amit az olimpiával kapcsolatban írt.
Bármenynyire is kényelmetlen, valóban ideje lenne megszabadulni azoktól az illúzióktól, amiket eszközökben nem válogató politikusok és üzletemberek plántáltak belénk és küldték az egyre kegyetlenebb ütközetekbe az önpusztításra is hajlandó, rendkívüli képességű sportolókat. Ráadásul azt is elhitették, hogy a lassan a vérengzés határáig jutott küzdelmeket valami magasztos cél érdekében vállalják.

Az emberi teljesítőképesség határát meghaladó elvárásoktól elmaradó versenyzőket aztán a közvélemény befolyására alkalmas, egyenesen megalázó elmarasztalások érik. Pedig a jogos bírálatok címzettjeit nem az erejükön felül teljesítő sportolók között kell keresni. Az Ön által idézett sportvezető állításait alig megdönthető tények cáfolják. A mérhető sportágakban versenyzőink egyre-másra érték el életük legjobb eredményét. Sajátságos álláspont ilyen esetekben a szívvel-lélekkel küzdést hiányolni.

A nem mérhető sportágakban viszont sokaknak feltűnt a számos, erősen vitatható bírói döntés, amelyek rendszeresen a mieinket sújtották. Ilyenkor óhatatlanul sportdiplomáciánk gyengesége vetődik fel a sportot figyelemmel kísérők körében. Ezt a vélekedést csak erősíti az előző olimpiákon a versenyzőinkkel kapcsolatos, enyhén szólva ellentmondásos kiállás, különösen az athéni doppingvádak esetében. Az sem vall különösebb diplomáciai érzékre, hogy a sajátságosan változatos életpályát befutó sportvezető a hazai viszonyok következtében kialakult véletlen helyzetben államfők között képviselte hazánkat a megnyitón és utána könnyed fölénnyel hozta ország-világ tudtára, hogy ő bizony kissé hosszúnak találta a totális diktatúra minden erejével létrehozott, egyébként százmilliókat lenyűgöző látványosságot.

Aki nem tudja hazáját ilyen világméretű eseményen méltósággal képviselni, az legjobban teszi, ha az Ön tanácsára inkább a halpiacra látogat.

A sportolókkal kapcsolatos felelőtlenségek végtelennek tűnő sorából, tragikus időszerűsége miatt, most csak egyet szeretnék kiemelni: két évtizeden át számosan mindent elkövettünk a sok nevet kapott Sportkórház évszázados tapasztalatokon alapuló szellemi kincseinek megmentéséért. Időnként sikerült biztató eredményeket elérni, néhány csatát megnyerni, de újabban a háború veszni látszik, a dörgedelmes szólamok mögött megbúvó döbbenetes közöny hamarosan eltünteti a nagy nemzetközi tekintélyt kiérdemelt intézményt. Történik ez akkor, amikor a világban egyre nagyobb figyelem kíséri az élsportolók egészségének megóvását, valamint - mindenek fölött - a betegségek és civilizációs ártalmak megelőzésére hivatott sportolás feltételeinek kialakítását.

Teljes empátiával nagyszerű sportembereink iránt üdvözli és bátor kiállásához gratulál:

Kard Aladár

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.

Elverték a jövőt

Lehetetlen immár elfedni a magyar nyugdíjrendszer strukturális bajait. Lehet titkolni a kassza hiányát, lehet utalványt osztogatni – a demográfia, az elhibázott és a meg nem hozott kormányzati intézkedések baljós jövőt vetítenek előre. Aligha véletlen, hogy egyelőre a kormány­váltásra készülő erő próbálkozásai is harmatgyengék.