Itt nem parlamenti, hanem valóságos kétharmad áll szemben a kormánnyal

  • Haskó László
  • 2020. február 22.

Publicisztika

S a kiegyezés merő illúzió.

Az Orbán rezsim – mint a közönséges diktatúrák általában – azért tud hosszan létezni és uralkodni, mert napról napra új ellenséget képes fölmutatni harcos híveinek. A nemzetközi helyzet olyatén állása miatt sajnálatosan – egyelőre – csak belső ellenségek kijelölésére van lehetőség. Ne tévedjünk, Soros is belső: magyar is, zsidó is.

Ellenséggé azért válhatott, mert a felvilágosodás és a szabadság híve.

Az EU – amivel diligenter hepciáskodik felcsúti emberünk – szintén belső ellenség, hiszen Magyarország is EU. És a nem létező „migráns”, Soros előőrse is az. Nem tudom, hogy a gazda figyelme kiterjed-e történelmi tanulságokra. Minden jel arra mutat, hogy nem.  Ezért aztán mi, aktuálisan céltáblára helyezett ellenségek másban már nem bízhatunk, csak úgy, mint eleink anno a „történelem ítélőszékében”. Vagyis abban, hogy talál végre egy külső ellenséget, aki végül – a dolgok rendje-módja szerint – padlóra küldi. Sajnos ilyenkor az ország, vagyis mi, a belső ellenségek is, rendesen kifekszünk. Aztán „Talpra magyar”, illetve „meg nem unjuk véges-végtelen, hogy ez a nóta mindig így megyen.”

Rendes autokratáknak szokott sikerülni a lakosság többségét meghülyíteni. A mieink bravúrja az, hogy képesek egy pattogó kisebbségi élcsapattal úgy tenni, mintha ők lennének a többség. Ehhez pofa kell, és legalább akkora bátorság, mint a viccbeli vak lóé, amelyik nekimegy a falnak. „Nem vak az, csak bátor!” – mondja a kupec a potenciális vevőnek az eset után. Nos, a Fidesz és vezére rendelkezik ezzel a bátorsággal.  Pontosabban ezzel a bátorsággal rendelkezik. Biztos voltam benne, hogy az Európai Unió megtámadása elég kemény lesz ahhoz, hogy a fal adja a másikat a mi Erős Pistánknak, de tévedtem. Kőkobaki szaki rendre le-lepattan a betonról, és mint a (végtagok nélküli) fekete lovag, újból és újból döntetlent ajánl. A vicc az, hogy elfogadják.

Legújabb kampfja Budapest ellen készül. De ez már valóban a vak ló esete lesz, bár az előkészítés mintaszerű volt.

A népies kontra urbánus ideológiai perpatvar fölfrissítése és médiapiacra dobása,

illetve a Gattamelata kedvességű Budapest elleni kormánybiztos hadrendbe állítása tökéletesen elfedni látszik a lényeget: a győztes háború elengedhetetlen kelléke – a túlerő biztosítása – ezúttal hiányozni látszik: Fidesz komám uramék erőfeszítései ellenére, választásról választásra megmaradt az urbánus többség a fővárosban. Sőt, itt nem parlamenti, hanem valóságos kétharmad áll szemben a kormánnyal, és a főpolgármester a kétharmaddal van. Felcsúti fekete lovagunknak, bár erősen ígérte, esze ágában sincs kiegyezni. Ő ilyesmiről hallani sem bír. Csak a győzelem érdekli, bármi áron. Ha mégsem győzne, akkor inkább bátran felfüggeszti saját magát, nagy levegőt vesz és folytatja a harcot. A kocka el van vetve, a kormány a fokozódó pénzelvonással átlépte a Rubicont. Csapatai ante portas állnak. Vegyük észre!

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.