Itt nem parlamenti, hanem valóságos kétharmad áll szemben a kormánnyal

  • Haskó László
  • 2020. február 22.

Publicisztika

S a kiegyezés merő illúzió.

Az Orbán rezsim – mint a közönséges diktatúrák általában – azért tud hosszan létezni és uralkodni, mert napról napra új ellenséget képes fölmutatni harcos híveinek. A nemzetközi helyzet olyatén állása miatt sajnálatosan – egyelőre – csak belső ellenségek kijelölésére van lehetőség. Ne tévedjünk, Soros is belső: magyar is, zsidó is.

Ellenséggé azért válhatott, mert a felvilágosodás és a szabadság híve.

Az EU – amivel diligenter hepciáskodik felcsúti emberünk – szintén belső ellenség, hiszen Magyarország is EU. És a nem létező „migráns”, Soros előőrse is az. Nem tudom, hogy a gazda figyelme kiterjed-e történelmi tanulságokra. Minden jel arra mutat, hogy nem.  Ezért aztán mi, aktuálisan céltáblára helyezett ellenségek másban már nem bízhatunk, csak úgy, mint eleink anno a „történelem ítélőszékében”. Vagyis abban, hogy talál végre egy külső ellenséget, aki végül – a dolgok rendje-módja szerint – padlóra küldi. Sajnos ilyenkor az ország, vagyis mi, a belső ellenségek is, rendesen kifekszünk. Aztán „Talpra magyar”, illetve „meg nem unjuk véges-végtelen, hogy ez a nóta mindig így megyen.”

Rendes autokratáknak szokott sikerülni a lakosság többségét meghülyíteni. A mieink bravúrja az, hogy képesek egy pattogó kisebbségi élcsapattal úgy tenni, mintha ők lennének a többség. Ehhez pofa kell, és legalább akkora bátorság, mint a viccbeli vak lóé, amelyik nekimegy a falnak. „Nem vak az, csak bátor!” – mondja a kupec a potenciális vevőnek az eset után. Nos, a Fidesz és vezére rendelkezik ezzel a bátorsággal.  Pontosabban ezzel a bátorsággal rendelkezik. Biztos voltam benne, hogy az Európai Unió megtámadása elég kemény lesz ahhoz, hogy a fal adja a másikat a mi Erős Pistánknak, de tévedtem. Kőkobaki szaki rendre le-lepattan a betonról, és mint a (végtagok nélküli) fekete lovag, újból és újból döntetlent ajánl. A vicc az, hogy elfogadják.

Legújabb kampfja Budapest ellen készül. De ez már valóban a vak ló esete lesz, bár az előkészítés mintaszerű volt.

A népies kontra urbánus ideológiai perpatvar fölfrissítése és médiapiacra dobása,

illetve a Gattamelata kedvességű Budapest elleni kormánybiztos hadrendbe állítása tökéletesen elfedni látszik a lényeget: a győztes háború elengedhetetlen kelléke – a túlerő biztosítása – ezúttal hiányozni látszik: Fidesz komám uramék erőfeszítései ellenére, választásról választásra megmaradt az urbánus többség a fővárosban. Sőt, itt nem parlamenti, hanem valóságos kétharmad áll szemben a kormánnyal, és a főpolgármester a kétharmaddal van. Felcsúti fekete lovagunknak, bár erősen ígérte, esze ágában sincs kiegyezni. Ő ilyesmiről hallani sem bír. Csak a győzelem érdekli, bármi áron. Ha mégsem győzne, akkor inkább bátran felfüggeszti saját magát, nagy levegőt vesz és folytatja a harcot. A kocka el van vetve, a kormány a fokozódó pénzelvonással átlépte a Rubicont. Csapatai ante portas állnak. Vegyük észre!

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.