Az Orbán rezsim – mint a közönséges diktatúrák általában – azért tud hosszan létezni és uralkodni, mert napról napra új ellenséget képes fölmutatni harcos híveinek. A nemzetközi helyzet olyatén állása miatt sajnálatosan – egyelőre – csak belső ellenségek kijelölésére van lehetőség. Ne tévedjünk, Soros is belső: magyar is, zsidó is.
Ellenséggé azért válhatott, mert a felvilágosodás és a szabadság híve.
Az EU – amivel diligenter hepciáskodik felcsúti emberünk – szintén belső ellenség, hiszen Magyarország is EU. És a nem létező „migráns”, Soros előőrse is az. Nem tudom, hogy a gazda figyelme kiterjed-e történelmi tanulságokra. Minden jel arra mutat, hogy nem. Ezért aztán mi, aktuálisan céltáblára helyezett ellenségek másban már nem bízhatunk, csak úgy, mint eleink anno a „történelem ítélőszékében”. Vagyis abban, hogy talál végre egy külső ellenséget, aki végül – a dolgok rendje-módja szerint – padlóra küldi. Sajnos ilyenkor az ország, vagyis mi, a belső ellenségek is, rendesen kifekszünk. Aztán „Talpra magyar”, illetve „meg nem unjuk véges-végtelen, hogy ez a nóta mindig így megyen.”
Rendes autokratáknak szokott sikerülni a lakosság többségét meghülyíteni. A mieink bravúrja az, hogy képesek egy pattogó kisebbségi élcsapattal úgy tenni, mintha ők lennének a többség. Ehhez pofa kell, és legalább akkora bátorság, mint a viccbeli vak lóé, amelyik nekimegy a falnak. „Nem vak az, csak bátor!” – mondja a kupec a potenciális vevőnek az eset után. Nos, a Fidesz és vezére rendelkezik ezzel a bátorsággal. Pontosabban ezzel a bátorsággal rendelkezik. Biztos voltam benne, hogy az Európai Unió megtámadása elég kemény lesz ahhoz, hogy a fal adja a másikat a mi Erős Pistánknak, de tévedtem. Kőkobaki szaki rendre le-lepattan a betonról, és mint a (végtagok nélküli) fekete lovag, újból és újból döntetlent ajánl. A vicc az, hogy elfogadják.
Legújabb kampfja Budapest ellen készül. De ez már valóban a vak ló esete lesz, bár az előkészítés mintaszerű volt.
A népies kontra urbánus ideológiai perpatvar fölfrissítése és médiapiacra dobása,
illetve a Gattamelata kedvességű Budapest elleni kormánybiztos hadrendbe állítása tökéletesen elfedni látszik a lényeget: a győztes háború elengedhetetlen kelléke – a túlerő biztosítása – ezúttal hiányozni látszik: Fidesz komám uramék erőfeszítései ellenére, választásról választásra megmaradt az urbánus többség a fővárosban. Sőt, itt nem parlamenti, hanem valóságos kétharmad áll szemben a kormánnyal, és a főpolgármester a kétharmaddal van. Felcsúti fekete lovagunknak, bár erősen ígérte, esze ágában sincs kiegyezni. Ő ilyesmiről hallani sem bír. Csak a győzelem érdekli, bármi áron. Ha mégsem győzne, akkor inkább bátran felfüggeszti saját magát, nagy levegőt vesz és folytatja a harcot. A kocka el van vetve, a kormány a fokozódó pénzelvonással átlépte a Rubicont. Csapatai ante portas állnak. Vegyük észre!
A szerző sebész.
