Itt nem parlamenti, hanem valóságos kétharmad áll szemben a kormánnyal

  • Haskó László
  • 2020. február 22.

Publicisztika

S a kiegyezés merő illúzió.

Az Orbán rezsim – mint a közönséges diktatúrák általában – azért tud hosszan létezni és uralkodni, mert napról napra új ellenséget képes fölmutatni harcos híveinek. A nemzetközi helyzet olyatén állása miatt sajnálatosan – egyelőre – csak belső ellenségek kijelölésére van lehetőség. Ne tévedjünk, Soros is belső: magyar is, zsidó is.

Ellenséggé azért válhatott, mert a felvilágosodás és a szabadság híve.

Az EU – amivel diligenter hepciáskodik felcsúti emberünk – szintén belső ellenség, hiszen Magyarország is EU. És a nem létező „migráns”, Soros előőrse is az. Nem tudom, hogy a gazda figyelme kiterjed-e történelmi tanulságokra. Minden jel arra mutat, hogy nem.  Ezért aztán mi, aktuálisan céltáblára helyezett ellenségek másban már nem bízhatunk, csak úgy, mint eleink anno a „történelem ítélőszékében”. Vagyis abban, hogy talál végre egy külső ellenséget, aki végül – a dolgok rendje-módja szerint – padlóra küldi. Sajnos ilyenkor az ország, vagyis mi, a belső ellenségek is, rendesen kifekszünk. Aztán „Talpra magyar”, illetve „meg nem unjuk véges-végtelen, hogy ez a nóta mindig így megyen.”

Rendes autokratáknak szokott sikerülni a lakosság többségét meghülyíteni. A mieink bravúrja az, hogy képesek egy pattogó kisebbségi élcsapattal úgy tenni, mintha ők lennének a többség. Ehhez pofa kell, és legalább akkora bátorság, mint a viccbeli vak lóé, amelyik nekimegy a falnak. „Nem vak az, csak bátor!” – mondja a kupec a potenciális vevőnek az eset után. Nos, a Fidesz és vezére rendelkezik ezzel a bátorsággal.  Pontosabban ezzel a bátorsággal rendelkezik. Biztos voltam benne, hogy az Európai Unió megtámadása elég kemény lesz ahhoz, hogy a fal adja a másikat a mi Erős Pistánknak, de tévedtem. Kőkobaki szaki rendre le-lepattan a betonról, és mint a (végtagok nélküli) fekete lovag, újból és újból döntetlent ajánl. A vicc az, hogy elfogadják.

Legújabb kampfja Budapest ellen készül. De ez már valóban a vak ló esete lesz, bár az előkészítés mintaszerű volt.

A népies kontra urbánus ideológiai perpatvar fölfrissítése és médiapiacra dobása,

illetve a Gattamelata kedvességű Budapest elleni kormánybiztos hadrendbe állítása tökéletesen elfedni látszik a lényeget: a győztes háború elengedhetetlen kelléke – a túlerő biztosítása – ezúttal hiányozni látszik: Fidesz komám uramék erőfeszítései ellenére, választásról választásra megmaradt az urbánus többség a fővárosban. Sőt, itt nem parlamenti, hanem valóságos kétharmad áll szemben a kormánnyal, és a főpolgármester a kétharmaddal van. Felcsúti fekete lovagunknak, bár erősen ígérte, esze ágában sincs kiegyezni. Ő ilyesmiről hallani sem bír. Csak a győzelem érdekli, bármi áron. Ha mégsem győzne, akkor inkább bátran felfüggeszti saját magát, nagy levegőt vesz és folytatja a harcot. A kocka el van vetve, a kormány a fokozódó pénzelvonással átlépte a Rubicont. Csapatai ante portas állnak. Vegyük észre!

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."