Olyan ez, mint egy békebeli kabarétréfa.
- Kell egy csapat? - kérdi az ördög, s választ sem várva folytatja. - Nesze, itt a Fradi!
Másnap megint bemegy az ördög a székházba. Találkozik Szabó Jánossal.
- Kell egy csapat, komám? Nesze, itt a Honvéd.
Harmadik nap is megy az ördög. Ott van a Pokol. Mit mond az ördög?
- Mizújs, földi? Mi kéne, ha vóna?
- Kell egy csapat! - vágja rá egyből Béla, harmincról a vinklibe, meg sem ütközve a "földi" megszólításon, hisz régi kisgazdák és földmunkások között emmán csak így járja.
- Válasszál, kenyeres, neked adok kettőt is. Tán a Dózsa, hogy erősítsed a földmíves identitásodat? Vagy jó lesz a Kinizsi Húsos, a nehéz napokra?
- Nem, szomszéd, nekem olyan csapat kéne, amelyik ügyel a firkászokra, hogy helyreigazítsák, ami helytelen. Bírnék egy afféle gondolatrendőrséget.
- Mondom, hogy Dózsa! A ceglédi gondolat, érted. Meg rendőrcsapat is. Tied a Ceglédi Dózsa. Igaz, tavaly kiestek a járásiból, de majd te felhozod őket.
- Pestre?
- Még szép, majd a Bundesligába! Na csá, megyek a pokolba, üzensz valamit?
Függöny.
Hát valahogy így. De a legviccesebb kabarétréfánál is röhejesebb, amit ezek a hirtelen elnökök első ijedtükben nyilatkozgatni bírnak. A Csúcs revizorral és Szabadi helyettessel följavított Torgyán elnök azt mondja: én ezentúl is a B-középben szurkolok. Világos üzenet. Visszatérés a legendás féregtelenítés szelleméhez. "Újpesti cigányok, basszátok az anyátok!", hogy csak egy szolidabb repertoárdarabot idézzünk. Ám ez semmi.
A Szabó János ilyet szól: visszahozzuk a Honvéd hőskorát. Alig várjuk. Azt ugyanis konkrétan Rákosi-kornak hívták. Isten hozta, őrnagy elvtárs!
- Kell egy csapat! - sóhajtott egykor egy Minarik Ede nevű, kétes pedigréjű mosodás. Szegény, pedig ő csak a Csabagyöngye FC-re gondolt.
Micsoda? Csabagyöngye? Hát az már aztán tényleg kisgazda-szakterület. Bort, búzát, békességet ide! Viharsarok, rövid sarok, ősi jussunk! Visszavesszük!
Mit is mondott erre egy másik elnök kolléga? Hát a faszom nem kéne?
Lett is belőle baj.
