Leszázalékolás

publikálva
1998/38. (09. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kicsit késik a költségvetés. Azért, mert egyszerűen annyi az új, ismeretlen tényező, hogy csak na, és akkor még ott van az orosz válság is, ami pont a legjobbkor jön egy nem létező magyar költségvetésről tartott nem létező parlamenti ülés előtt.

Kicsit késik a költségvetés. Azért, mert egyszerűen annyi az új, ismeretlen tényező, hogy csak na, és akkor még ott van az orosz válság is, ami pont a legjobbkor jön egy nem létező magyar költségvetésről tartott nem létező parlamenti ülés előtt.

A költségvetési tervezet azért késik, mondta Áder János házelnök múlt szombaton a Győr-Moson-Sopron megyei Kisbaboton, mert befolyásolják azok a "meglepetések", amelyek kimaradtak a kormányátadási, -átvételi jegyzőkönyvből. Itt van mindjárt a Postabank 100 milliárdos hiánya, ami hétfőn már 110 milliárd volt, és hát itt van az a rohadt nyugdíjreform, kellett a francnak, de persze a privát pénztárakkal nyakig összefonódott posztkomcsi tanácsadók richtig áterőszakolták a magyar népen, szabályos téeszesítés zajlott, amelynek következtében több százezer egyén rájött arra, hogy biztos, ami biztos, ő átlép, és persze nem gondol arra, hogy újabb százmilliárdos költségvetési hiányt generál, amilyen egy önző lény. Az ilyet persze korrigálni kell; hát ki hitte volna, hogy a mesterségesen generált individualista kapitalizmus ennyire népszerű lesz? Az élet csupa meglepetés.

Az nem érdekes, hogy voltak saját kis osztások is (tandíj ugrott, lett családi pótlék és gyes alanyi jogon), hogy a Miniszterelnöki Hivatal bizáncira lett felduzzasztva, hogy az agrárminiszter saját hatáskörben hárommilliárdért bevásárolt a kistermelőknél, és akkor itt van még az orosz válság - tény, hogy nem lehet 19-20 százalékkal nyugdíjat emelni jövőre, ahogy a Hornék felelőtlenül törvénybe foglalták, csak 13-14 százalékkal, amivel még így is több kenyeret vehetnek, mint eddig.

A fiataldemokrata politikus, ha nyugdíjast lát, bűntudatos-traumatikus percekben van része. Most éppen szereti ő a nyugdíjasokat, vagy nem? Ígért nekik valamit legutóbb, vagy nem? Jobbról racionalizál büdzsét, vagy balról előz szociálisan? És tartható-e legalább a reálérték, amelynek mértékegysége a kenyér? Igen, tartható, még nő is két zsömlével, ami ugyan nem nyolc, mint amennyit a törvény jelentene, de az dobja rájuk az első követ, aki számított ennyi meglepetésre.

Hanem a konzekvencia, az le lesz vonva. Nagy valószínűséggel nemhogy bővítve nem lesz az a nyomorult nyugdíjreform, de még örülhetünk, ha nem lesz teljesen visszavonva az egyhatod arányú tőkefedezeti rész, amelynek kötelezővé tétele ellen anno a Fidesz úgy harcolt, mint ha az maga volna az SZDSZ. Pedig hosszú távon az a jövő. Addig pedig még sok idő van szemléletet váltani: kicsi és olcsó államot csinálni, ott spórolni, ahol lehet, és főleg nem szégyenlősnek lenni, ha kiderül: nem lehet mindenkinek mindent kiosztani.

publikálva
1998/38. (09. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk