Kirill Haratyjan

Kié a pöröly?

A Prigozsin-merényletről

Publicisztika

„Hogy ízlik a főztöd, Zsenya?” „Jól kifőz­ted magadnak, Prigozsin!” Ilyen és hasonló címek­kel lett tele hirtelen (a külföldről szerkesztett) az orosz internetes sajtó, amint augusztus 23-án híre ment, hogy „lezuhant” a magánrepülő, fedélzetén a „Putyin szakácsaként”, majd „Putyin pörölyeként” hírhedtté vált zsoldosvezérrel.

Arról persze továbbra sincs (és aligha lesz) minden kétséget kizáró bizonyíték, hogy Prigozsin valóban rajta volt-e azon az Embraer típusú gépen. Ahogy arról sincs, hogy mitől zuhant le a gép: a fedélzeten lévő pokolgép robbant fel, netán beépített diverzáns keze nyomán, vagy „külső” támadás érte, s ha ez utóbbi, azt ki követte el. Bármennyire is meg van győződve a világ nem Putyin-párti fele, hogy Oroszországban az ő bólintása nélkül ilyen horderejű akció nem hajtható végre, mégiscsak érdemes végignézni, hogyan alakul a hivatalos és nem hivatalos „közbeszéd”, hogyan vélekednek és mire támaszkodnak a befolyásos (vagy épp kirekesztett) csoportok hangadói.

A központ rébuszokban beszél

Putyin hivatalos „nekrológja” aligha ad eligazítást az orosz politikai-gazdasági elitnek és a köznépnek, hogy hogyan is viszonyuljanak most Prigozsinhoz és halálához. Már két hónappal ezelőtt, a lázadás idején is az volt a dodonai üzenet, hogy „gondoljon mindenki, amit akar, de csak azt gondolhatja, amit mi”. A mostani, kanonikussá vált elnöki közlemény szerint Prigozsin „bonyolult sorsú” személy, aki „sok hibát követett el”, de számos olyan cselekedetet hajtott végre, amelynek eredményei Oroszországot szolgálták a „neonáci ukrán hatalom elleni küzdelemben”.

Az „eredményeket” Putyin nem nevezte ugyan meg, de aligha kulináris innovációkra utalt. A Wagner magánhadsereg és a Szentpétervár külvárosában, Olginóban működtetett, az orosz és a globális információs tér befolyásolásában igencsak hatékonynak bizonyult trollgyár pótolhatatlan kincs volt az orosz hatalmi körök számára. És persze az utóbbi hatékony eszköz volt Prigozsin személyes imázsának és hatalmának kiterjesztésében is: éppúgy termelte a Prigozsin-hívőket, mint az éppen soros ellenfél lejáratóit. Most ez a gépezet leállt, a trollok eltűntek – mindegy, majd legyártja az üzeneteket más. A Wagner-sereget pedig Putyin számolta fel friss rendeletével. Eszerint minden területi és magánalakulat tagja és parancsnoka, beleértve a közintézmények őrző-védőit is, köteles felesküdni az Oroszországi Föderáció honvédelmi minisztériuma által irányított egységes haderőre. Nincsenek többé szabadcsapatok, nincs többé fosztogatás, zsákmányszerző magánakció. Csak az egységes orosz haderő van. Hogy az mennyire egységes, ki irányítja, és ki kinek az alárendeltje, továbbra is tabu; s bár Prigozsin június 23-i lázadásával épp ezt a tabut törte meg, a nyilvánosság strukturális és stratégiai változásokat továbbra sem lát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.