Kirill Haratyjan

Kié a pöröly?

A Prigozsin-merényletről

Publicisztika

„Hogy ízlik a főztöd, Zsenya?” „Jól kifőz­ted magadnak, Prigozsin!” Ilyen és hasonló címek­kel lett tele hirtelen (a külföldről szerkesztett) az orosz internetes sajtó, amint augusztus 23-án híre ment, hogy „lezuhant” a magánrepülő, fedélzetén a „Putyin szakácsaként”, majd „Putyin pörölyeként” hírhedtté vált zsoldosvezérrel.

Arról persze továbbra sincs (és aligha lesz) minden kétséget kizáró bizonyíték, hogy Prigozsin valóban rajta volt-e azon az Embraer típusú gépen. Ahogy arról sincs, hogy mitől zuhant le a gép: a fedélzeten lévő pokolgép robbant fel, netán beépített diverzáns keze nyomán, vagy „külső” támadás érte, s ha ez utóbbi, azt ki követte el. Bármennyire is meg van győződve a világ nem Putyin-párti fele, hogy Oroszországban az ő bólintása nélkül ilyen horderejű akció nem hajtható végre, mégiscsak érdemes végignézni, hogyan alakul a hivatalos és nem hivatalos „közbeszéd”, hogyan vélekednek és mire támaszkodnak a befolyásos (vagy épp kirekesztett) csoportok hangadói.

A központ rébuszokban beszél

Putyin hivatalos „nekrológja” aligha ad eligazítást az orosz politikai-gazdasági elitnek és a köznépnek, hogy hogyan is viszonyuljanak most Prigozsinhoz és halálához. Már két hónappal ezelőtt, a lázadás idején is az volt a dodonai üzenet, hogy „gondoljon mindenki, amit akar, de csak azt gondolhatja, amit mi”. A mostani, kanonikussá vált elnöki közlemény szerint Prigozsin „bonyolult sorsú” személy, aki „sok hibát követett el”, de számos olyan cselekedetet hajtott végre, amelynek eredményei Oroszországot szolgálták a „neonáci ukrán hatalom elleni küzdelemben”.

Az „eredményeket” Putyin nem nevezte ugyan meg, de aligha kulináris innovációkra utalt. A Wagner magánhadsereg és a Szentpétervár külvárosában, Olginóban működtetett, az orosz és a globális információs tér befolyásolásában igencsak hatékonynak bizonyult trollgyár pótolhatatlan kincs volt az orosz hatalmi körök számára. És persze az utóbbi hatékony eszköz volt Prigozsin személyes imázsának és hatalmának kiterjesztésében is: éppúgy termelte a Prigozsin-hívőket, mint az éppen soros ellenfél lejáratóit. Most ez a gépezet leállt, a trollok eltűntek – mindegy, majd legyártja az üzeneteket más. A Wagner-sereget pedig Putyin számolta fel friss rendeletével. Eszerint minden területi és magánalakulat tagja és parancsnoka, beleértve a közintézmények őrző-védőit is, köteles felesküdni az Oroszországi Föderáció honvédelmi minisztériuma által irányított egységes haderőre. Nincsenek többé szabadcsapatok, nincs többé fosztogatás, zsákmányszerző magánakció. Csak az egységes orosz haderő van. Hogy az mennyire egységes, ki irányítja, és ki kinek az alárendeltje, továbbra is tabu; s bár Prigozsin június 23-i lázadásával épp ezt a tabut törte meg, a nyilvánosság strukturális és stratégiai változásokat továbbra sem lát.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.