Arról persze továbbra sincs (és aligha lesz) minden kétséget kizáró bizonyíték, hogy Prigozsin valóban rajta volt-e azon az Embraer típusú gépen. Ahogy arról sincs, hogy mitől zuhant le a gép: a fedélzeten lévő pokolgép robbant fel, netán beépített diverzáns keze nyomán, vagy „külső” támadás érte, s ha ez utóbbi, azt ki követte el. Bármennyire is meg van győződve a világ nem Putyin-párti fele, hogy Oroszországban az ő bólintása nélkül ilyen horderejű akció nem hajtható végre, mégiscsak érdemes végignézni, hogyan alakul a hivatalos és nem hivatalos „közbeszéd”, hogyan vélekednek és mire támaszkodnak a befolyásos (vagy épp kirekesztett) csoportok hangadói.
A központ rébuszokban beszél
Putyin hivatalos „nekrológja” aligha ad eligazítást az orosz politikai-gazdasági elitnek és a köznépnek, hogy hogyan is viszonyuljanak most Prigozsinhoz és halálához. Már két hónappal ezelőtt, a lázadás idején is az volt a dodonai üzenet, hogy „gondoljon mindenki, amit akar, de csak azt gondolhatja, amit mi”. A mostani, kanonikussá vált elnöki közlemény szerint Prigozsin „bonyolult sorsú” személy, aki „sok hibát követett el”, de számos olyan cselekedetet hajtott végre, amelynek eredményei Oroszországot szolgálták a „neonáci ukrán hatalom elleni küzdelemben”.
Az „eredményeket” Putyin nem nevezte ugyan meg, de aligha kulináris innovációkra utalt. A Wagner magánhadsereg és a Szentpétervár külvárosában, Olginóban működtetett, az orosz és a globális információs tér befolyásolásában igencsak hatékonynak bizonyult trollgyár pótolhatatlan kincs volt az orosz hatalmi körök számára. És persze az utóbbi hatékony eszköz volt Prigozsin személyes imázsának és hatalmának kiterjesztésében is: éppúgy termelte a Prigozsin-hívőket, mint az éppen soros ellenfél lejáratóit. Most ez a gépezet leállt, a trollok eltűntek – mindegy, majd legyártja az üzeneteket más. A Wagner-sereget pedig Putyin számolta fel friss rendeletével. Eszerint minden területi és magánalakulat tagja és parancsnoka, beleértve a közintézmények őrző-védőit is, köteles felesküdni az Oroszországi Föderáció honvédelmi minisztériuma által irányított egységes haderőre. Nincsenek többé szabadcsapatok, nincs többé fosztogatás, zsákmányszerző magánakció. Csak az egységes orosz haderő van. Hogy az mennyire egységes, ki irányítja, és ki kinek az alárendeltje, továbbra is tabu; s bár Prigozsin június 23-i lázadásával épp ezt a tabut törte meg, a nyilvánosság strukturális és stratégiai változásokat továbbra sem lát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
