Vita

Vágyak és realitások

Vitában Édes Balázzsal a MÁV-ról és a mellékvonalakról

Publicisztika

Felzaklatta a vasútbarátokat a MÁV rettenetes működéséről szóló írásom.

(Lásd: Lázár János a vasparipát karéjozza, Magyar Narancs, 2023. július 27. )

Úgy tűnhet, jó szórakozás fikázni a vasutat, de nem az. Elkészíteni is felzaklató volt. Én mindenhová vonattal megyek, ha az lehetséges és észszerű. Nem könnyű belátni, hogy amit szeretsz, valójában életképtelen.

Az írásra érkezett reakciók (közülük lásd: Busszal megyünk mindenüvé, Magyar Narancs, 2023. augusztus 24.) a személyeskedésen túl jellemzően kimerültek abban, hogy mi lesz, mi lehet a mellékvonalak sorsa, mégis hány ilyet kellene – szerintem – megszüntetni, illetve – a hozzáértők szerint – hogyan lehetne azokat továbbra is működtetni. Az írás jelentős része nem a mellékvonalakkal foglalkozott, hanem általánosan a magyar vasút tarthatatlan állapotával, finanszírozásával, s ennek egyetlen eleme volt a mellékvonalak kezelése, praktikusan azok felszámolása.

De akkor maradjunk ezeknél. Általánosan elterjedt, hogy a mellékvonalakon azért kell szüneteltetni a közlekedést, mert annak fenntartása drága. Pedig ez nem igaz. Nem hát. Nem is mondta senki, hogy ezen lehet spórolni. Azért kell a vonalakon szüneteltetni a közlekedést, mert nincs vonat. Azért kell kivenni a Bzmotokat, a „bézéket”, hogy máshová be lehessen tenni azokat – miközben valójában az összes bádogdobozt már az ócskavastelepre kellett volna hajítani réges-rég. Hogy mennyire nincs vonat, jól mutatja az az eset, amikor a bézé vadat gázolt Somogy megyében. A szerelvény kiesett a forgalomból, és ezt nem tudta másikkal helyettesíteni a MÁV, egész nap pótló buszokat kellett beállítania. Ez komoly probléma és komoly kockázat.

Könnyű belátni, hogy isten pénze sem lenne elég arra, hogy az összes bézét, Uzsgyit, InterPicit korszerű motorvonatokra cserélje a vasút, plusz a megnövekedett kapacitást is kiszolgálja, plusz a pályát is fejlessze. Akkor pedig nincs igazán más lehetőség, mint a nyírás: ahol nem ül vonatra senki, ott ne legyen vonat. A MÁV pontosan tudja, mely vonalakon indokolt szüneteltetni a közlekedést, nem a hobbituristák és a városi újságírók benyomása ugyanis a mérvadó, hanem a vasúttársaság utasszámlálási adatsora. És az magáért beszél. Ahol havonta száz utas van, vagyis napi 3–5, ott nincs miről beszélni. De senki sem tapsikol közben örömében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.