Vita

Vágyak és realitások

Vitában Édes Balázzsal a MÁV-ról és a mellékvonalakról

Publicisztika

Felzaklatta a vasútbarátokat a MÁV rettenetes működéséről szóló írásom.

(Lásd: Lázár János a vasparipát karéjozza, Magyar Narancs, 2023. július 27. )

Úgy tűnhet, jó szórakozás fikázni a vasutat, de nem az. Elkészíteni is felzaklató volt. Én mindenhová vonattal megyek, ha az lehetséges és észszerű. Nem könnyű belátni, hogy amit szeretsz, valójában életképtelen.

Az írásra érkezett reakciók (közülük lásd: Busszal megyünk mindenüvé, Magyar Narancs, 2023. augusztus 24.) a személyeskedésen túl jellemzően kimerültek abban, hogy mi lesz, mi lehet a mellékvonalak sorsa, mégis hány ilyet kellene – szerintem – megszüntetni, illetve – a hozzáértők szerint – hogyan lehetne azokat továbbra is működtetni. Az írás jelentős része nem a mellékvonalakkal foglalkozott, hanem általánosan a magyar vasút tarthatatlan állapotával, finanszírozásával, s ennek egyetlen eleme volt a mellékvonalak kezelése, praktikusan azok felszámolása.

De akkor maradjunk ezeknél. Általánosan elterjedt, hogy a mellékvonalakon azért kell szüneteltetni a közlekedést, mert annak fenntartása drága. Pedig ez nem igaz. Nem hát. Nem is mondta senki, hogy ezen lehet spórolni. Azért kell a vonalakon szüneteltetni a közlekedést, mert nincs vonat. Azért kell kivenni a Bzmotokat, a „bézéket”, hogy máshová be lehessen tenni azokat – miközben valójában az összes bádogdobozt már az ócskavastelepre kellett volna hajítani réges-rég. Hogy mennyire nincs vonat, jól mutatja az az eset, amikor a bézé vadat gázolt Somogy megyében. A szerelvény kiesett a forgalomból, és ezt nem tudta másikkal helyettesíteni a MÁV, egész nap pótló buszokat kellett beállítania. Ez komoly probléma és komoly kockázat.

Könnyű belátni, hogy isten pénze sem lenne elég arra, hogy az összes bézét, Uzsgyit, InterPicit korszerű motorvonatokra cserélje a vasút, plusz a megnövekedett kapacitást is kiszolgálja, plusz a pályát is fejlessze. Akkor pedig nincs igazán más lehetőség, mint a nyírás: ahol nem ül vonatra senki, ott ne legyen vonat. A MÁV pontosan tudja, mely vonalakon indokolt szüneteltetni a közlekedést, nem a hobbituristák és a városi újságírók benyomása ugyanis a mérvadó, hanem a vasúttársaság utasszámlálási adatsora. És az magáért beszél. Ahol havonta száz utas van, vagyis napi 3–5, ott nincs miről beszélni. De senki sem tapsikol közben örömében.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.