Vita

Vágyak és realitások

Vitában Édes Balázzsal a MÁV-ról és a mellékvonalakról

Publicisztika

Felzaklatta a vasútbarátokat a MÁV rettenetes működéséről szóló írásom.

(Lásd: Lázár János a vasparipát karéjozza, Magyar Narancs, 2023. július 27. )

Úgy tűnhet, jó szórakozás fikázni a vasutat, de nem az. Elkészíteni is felzaklató volt. Én mindenhová vonattal megyek, ha az lehetséges és észszerű. Nem könnyű belátni, hogy amit szeretsz, valójában életképtelen.

Az írásra érkezett reakciók (közülük lásd: Busszal megyünk mindenüvé, Magyar Narancs, 2023. augusztus 24.) a személyeskedésen túl jellemzően kimerültek abban, hogy mi lesz, mi lehet a mellékvonalak sorsa, mégis hány ilyet kellene – szerintem – megszüntetni, illetve – a hozzáértők szerint – hogyan lehetne azokat továbbra is működtetni. Az írás jelentős része nem a mellékvonalakkal foglalkozott, hanem általánosan a magyar vasút tarthatatlan állapotával, finanszírozásával, s ennek egyetlen eleme volt a mellékvonalak kezelése, praktikusan azok felszámolása.

De akkor maradjunk ezeknél. Általánosan elterjedt, hogy a mellékvonalakon azért kell szüneteltetni a közlekedést, mert annak fenntartása drága. Pedig ez nem igaz. Nem hát. Nem is mondta senki, hogy ezen lehet spórolni. Azért kell a vonalakon szüneteltetni a közlekedést, mert nincs vonat. Azért kell kivenni a Bzmotokat, a „bézéket”, hogy máshová be lehessen tenni azokat – miközben valójában az összes bádogdobozt már az ócskavastelepre kellett volna hajítani réges-rég. Hogy mennyire nincs vonat, jól mutatja az az eset, amikor a bézé vadat gázolt Somogy megyében. A szerelvény kiesett a forgalomból, és ezt nem tudta másikkal helyettesíteni a MÁV, egész nap pótló buszokat kellett beállítania. Ez komoly probléma és komoly kockázat.

Könnyű belátni, hogy isten pénze sem lenne elég arra, hogy az összes bézét, Uzsgyit, InterPicit korszerű motorvonatokra cserélje a vasút, plusz a megnövekedett kapacitást is kiszolgálja, plusz a pályát is fejlessze. Akkor pedig nincs igazán más lehetőség, mint a nyírás: ahol nem ül vonatra senki, ott ne legyen vonat. A MÁV pontosan tudja, mely vonalakon indokolt szüneteltetni a közlekedést, nem a hobbituristák és a városi újságírók benyomása ugyanis a mérvadó, hanem a vasúttársaság utasszámlálási adatsora. És az magáért beszél. Ahol havonta száz utas van, vagyis napi 3–5, ott nincs miről beszélni. De senki sem tapsikol közben örömében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.