Lázár és Simonka: pentitókra várva, avagy a kormánypárti kibeszélés elkezdődött

  • Bod Péter
  • 2021. június 25.

Publicisztika

A hibák, az ellenszenv, a sérelmek, a meggondolatlanság ugyanúgy részei a politikának, mint a stratégia, a körültekintés és a jegelt aggyal végiggondolt lépések sorozata. A politika ebből a szempontból ugyanolyan, mint az élet megannyi más területe: az észszerű különös módon keveredik az észszerűtlennel.

A bűnvádi eljárás alá vont, a bírósági tanácstermek hűvösségével hosszabb ideje belülről ismerkedő fideszes országgyűlési képviselő, Simonka György a minap visszaszólt Lázár Jánosnak. Az egykori csúcsminiszter hetekkel korábban egy vele készült interjúban nem közéjük valónak, politikai pályájának végére érő embernek nevezte a dél-békési politikust, akinek közéleti karrierje a bíróságon fog véget érni. Mindezzel nehéz volna vitatkozni, bár hogy a ki közéjük való, és ki nem, arról tereferélhetnénk egy keveset.

Simonka erre adott válasza után egyetlen dolog jutott eszembe: elkezdődött. De mi is? A kibeszélés, a leszámolás, a másik leleplezése, ami egyáltalán nem volt jellemző arra a szervezetre, amit Fidesz néven ismertünk és ismerünk. Akárhogyan is: meglátásom szerint a nyilatkozó Lázár kapitális hibát követett el. Szükségtelenül belerúgott egy politikai hullába, mégis olyan valakibe, akinek önérzete láthatóan nem viseli el a – maradjuk a fogalomnál – hullagyalázást.

Simonka kimondta, amit a politizáló közélet tud, ám amit a kormánypárt egyetlen tagja sem jelentett ki eddig nyilvánosan: Lázár vagyonosodása a jövedelmi viszonyaiból nem levezethető.

Messzire vivő kérdések sorát vetheti ez majd fel az előttünk álló években. Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester erről többször beszélt, de igazságtartalma ellenére szavai aligha hatottak a megvilágosodás erejével a kormánypárt szavazóira. Ez is változhat, nem mintha a bíróság előtt álló fideszes politikus különösebben szavahihető ember volna. Ennek ellenére sok mindent tudhat.

Emberileg érthető, hogy Simonkánál elszakadt a cérna. Akármit követett el, hosszabb ideje sarokba szorított ember, akit nemrégiben saját párttársa támadott meg. Ráadásul azzal az erkölcsi fölénnyel, amivel Lázár a legkevésbé sem rendelkezik. És erről alighanem illetlenül sokat tud Simonka, aki rálépett – vállalva a képzavart is – a politikailag és mentálisan is nehezen kezelhető „ha én egyszer kinyitom a számat” mozgólépcsőjére, ahol nem tudni, hol lesz a megállás.

Érzelmek és indulatok eszkalálódtak kettőjük között. Valami olyasmi történt, aminek egy pártban, különösen egy eddig falanxként működőben, soha nem volna szabad megtörténnie. Világos, hogy e két ember nehezen érzékeltethető ellenszenvet táplál egymás iránt, ami szívük joga, ám aminek következményei számukra szinte beláthatatlanok. Kettőjük durván induló és durván folytatódó vitája könnyen lehet, hogy bizonyos értelemben a vég kezdeteként is felfogható és értelmezhető. Mert minden borúlátó várakozás ellenére elkövetkezik a pillanat, amikor a NER szőtte évtizedes korrupciós hálóról azok kezdenek el nyilvánosan beszélni, aki annak is részesei és haszonélvezői voltak.

 
Simonka György a Fővárosi Törvényszéken
Fotó: Sióréti Gábor

Lázár János – akár tudta, akár nem – nyilatkozatával ezt a folyamatot indította el. A megannyi kormánybiztosi teendővel megbízott Lázár mutatta interjúbeli magabiztosságáról sokat elmond, hogy a jelentéktelenné válóba, a szorult helyzetbe jutó, kiszorított párttársába rúgott bele egy egészségesen nagyot. Ez volna a „nem félek senkitől” lázári bátorsága? A rúgás felesleges és szükségtelen volt, amivel kettőjüknek abban az érzelmek motiválta „adok-kapok”-jában találták magukat, amelyben a pártérdekek felől nézve minden kezd irracionálissá és kontraproduktívvá válni.

Ha nem is nemzetközi, de a hazai helyzet fokozódni fog – jut eszembe egyszerre ironikusan és egyszerre nagyon földhöz ragadtan Virág elvtárs velünk élő mondata. A politikai és a büntetőügyi számonkérés évei előttünk állnak, ezt éppen a ma hatalomba lévők tudják másoknál jobban.

Ha az ember bajban van, és sokan lesznek abban, akkor nem válogat az eszközökben. Az első számú parancs a személyes védelem biztosítása, bármilyen áron.

A korrupció teremtette gazdagság legalizálása korántsem olyan egyszerű, mint azt átlagember gondolja. Az igazságszolgáltatás jövőbeli tényleges működéséhez alapvető fontosságú a politikai akarat tényleges megléte, és mellette a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok szakszerű működése.

Az viszont már most, a Lázár-Simonka-csörtétől látszik, hogy még valódi nyomás sincs, mégis az árulkodás elkezdődött. Nem látszik reménytelennek a jövő. Szállingózni kezdenek a pentitók.

(Címlapképünk forrása: Lázár János Facebook)

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.