Lázár és Simonka: pentitókra várva, avagy a kormánypárti kibeszélés elkezdődött

  • Bod Péter
  • 2021. június 25.

Publicisztika

A hibák, az ellenszenv, a sérelmek, a meggondolatlanság ugyanúgy részei a politikának, mint a stratégia, a körültekintés és a jegelt aggyal végiggondolt lépések sorozata. A politika ebből a szempontból ugyanolyan, mint az élet megannyi más területe: az észszerű különös módon keveredik az észszerűtlennel.

A bűnvádi eljárás alá vont, a bírósági tanácstermek hűvösségével hosszabb ideje belülről ismerkedő fideszes országgyűlési képviselő, Simonka György a minap visszaszólt Lázár Jánosnak. Az egykori csúcsminiszter hetekkel korábban egy vele készült interjúban nem közéjük valónak, politikai pályájának végére érő embernek nevezte a dél-békési politikust, akinek közéleti karrierje a bíróságon fog véget érni. Mindezzel nehéz volna vitatkozni, bár hogy a ki közéjük való, és ki nem, arról tereferélhetnénk egy keveset.

Simonka erre adott válasza után egyetlen dolog jutott eszembe: elkezdődött. De mi is? A kibeszélés, a leszámolás, a másik leleplezése, ami egyáltalán nem volt jellemző arra a szervezetre, amit Fidesz néven ismertünk és ismerünk. Akárhogyan is: meglátásom szerint a nyilatkozó Lázár kapitális hibát követett el. Szükségtelenül belerúgott egy politikai hullába, mégis olyan valakibe, akinek önérzete láthatóan nem viseli el a – maradjuk a fogalomnál – hullagyalázást.

Simonka kimondta, amit a politizáló közélet tud, ám amit a kormánypárt egyetlen tagja sem jelentett ki eddig nyilvánosan: Lázár vagyonosodása a jövedelmi viszonyaiból nem levezethető.

Messzire vivő kérdések sorát vetheti ez majd fel az előttünk álló években. Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester erről többször beszélt, de igazságtartalma ellenére szavai aligha hatottak a megvilágosodás erejével a kormánypárt szavazóira. Ez is változhat, nem mintha a bíróság előtt álló fideszes politikus különösebben szavahihető ember volna. Ennek ellenére sok mindent tudhat.

Emberileg érthető, hogy Simonkánál elszakadt a cérna. Akármit követett el, hosszabb ideje sarokba szorított ember, akit nemrégiben saját párttársa támadott meg. Ráadásul azzal az erkölcsi fölénnyel, amivel Lázár a legkevésbé sem rendelkezik. És erről alighanem illetlenül sokat tud Simonka, aki rálépett – vállalva a képzavart is – a politikailag és mentálisan is nehezen kezelhető „ha én egyszer kinyitom a számat” mozgólépcsőjére, ahol nem tudni, hol lesz a megállás.

Érzelmek és indulatok eszkalálódtak kettőjük között. Valami olyasmi történt, aminek egy pártban, különösen egy eddig falanxként működőben, soha nem volna szabad megtörténnie. Világos, hogy e két ember nehezen érzékeltethető ellenszenvet táplál egymás iránt, ami szívük joga, ám aminek következményei számukra szinte beláthatatlanok. Kettőjük durván induló és durván folytatódó vitája könnyen lehet, hogy bizonyos értelemben a vég kezdeteként is felfogható és értelmezhető. Mert minden borúlátó várakozás ellenére elkövetkezik a pillanat, amikor a NER szőtte évtizedes korrupciós hálóról azok kezdenek el nyilvánosan beszélni, aki annak is részesei és haszonélvezői voltak.

 
Simonka György a Fővárosi Törvényszéken
Fotó: Sióréti Gábor

Lázár János – akár tudta, akár nem – nyilatkozatával ezt a folyamatot indította el. A megannyi kormánybiztosi teendővel megbízott Lázár mutatta interjúbeli magabiztosságáról sokat elmond, hogy a jelentéktelenné válóba, a szorult helyzetbe jutó, kiszorított párttársába rúgott bele egy egészségesen nagyot. Ez volna a „nem félek senkitől” lázári bátorsága? A rúgás felesleges és szükségtelen volt, amivel kettőjüknek abban az érzelmek motiválta „adok-kapok”-jában találták magukat, amelyben a pártérdekek felől nézve minden kezd irracionálissá és kontraproduktívvá válni.

Ha nem is nemzetközi, de a hazai helyzet fokozódni fog – jut eszembe egyszerre ironikusan és egyszerre nagyon földhöz ragadtan Virág elvtárs velünk élő mondata. A politikai és a büntetőügyi számonkérés évei előttünk állnak, ezt éppen a ma hatalomba lévők tudják másoknál jobban.

Ha az ember bajban van, és sokan lesznek abban, akkor nem válogat az eszközökben. Az első számú parancs a személyes védelem biztosítása, bármilyen áron.

A korrupció teremtette gazdagság legalizálása korántsem olyan egyszerű, mint azt átlagember gondolja. Az igazságszolgáltatás jövőbeli tényleges működéséhez alapvető fontosságú a politikai akarat tényleges megléte, és mellette a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok szakszerű működése.

Az viszont már most, a Lázár-Simonka-csörtétől látszik, hogy még valódi nyomás sincs, mégis az árulkodás elkezdődött. Nem látszik reménytelennek a jövő. Szállingózni kezdenek a pentitók.

(Címlapképünk forrása: Lázár János Facebook)

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.