Lezsák: A töke
Megint ráfáztunk. A lehetőség ezúttal is sasmadárként suhant el a fejünk fölött, a Reorg Rt. ajánlatára ugyanis, miszerint egy-, azaz egyezer forintért úgyszólván bárki magyar állampolgár megvásárolhatta a Lakitelek Alapítvány postabankos adósságainak egy részét, na, arra már le is lett csapva.
De ki és miért? Behajtani a tíz-egynéhány milliót aligha tudja bárki: amit a Lakitelek Alapítvány kölcsönkért, az kölcsön van kérve, ennyit mindenki megtanulhatott a tanintézet fennállásának évei alatt, meg különben is: a népfőiskola az ősi magyar lelki talajra lett létrebazírozva, tehát ha egy őrző-védő kft. vásárolta volna fel a cuccot, hogy lemenjen behajtani, a sámán szakosok majd jól kerti törpévé meg ropivá varázsolják őket, azzal annyi.
Vagy abban bízik a vásárló, hogy még egy választás, és volt mostani kurzus, nincs mostani kurzus? A lakitelkiek eddig minden kurzust túléltek, túlélik a mostanit is, és utódjától éppúgy kizsarolják majd a magukét, mint az eddigiekből, nem kell őket félteni, kölcsönkérési és vissza nem adási virtuozitásukra pesti újság- és egyébírók, a kölcsönkérő szakma óriási egyébiránt, néznek fel ájult tisztelettel, tudván, hogy olyan kurzust, amelyikben ezek törlesztenek, még nem ismer a politikatörténelem, a tatárok nyilai kicsorbultak volna a lakitelkiek meg nem adó dacán.
Ugyanakkor tény, hogy a lakitelki adósságok nagyobb része (kétszázmillió) továbbra is a Reorgnál maradt. Állítólag már céltartalékot is képeztek rá (ez azt jelenti, hogy elkülönítették az adósság kifizetésére a pénzt a költségvetésből, honnan máshonnan; ma Magyarországon egyébként az egyik legjobb szakma céltartalékképzés alanyának lenni), csak éppen nem fizették még ki.
Lezsák töke továbbra is biztos kezekben van.
