Lapzártánkkor a képlet, a diplomáciai húzások és ellenhúzások meg az éjszakába nyúló G8- és ENSZ-egyeztetések minden hektikussága ellenére meglehetősen egyszerűnek tűnik.

Egy ember ára

Lapzártánkkor a képlet, a diplomáciai húzások és ellenhúzások meg az éjszakába nyúló G8- és ENSZ-egyeztetések minden hektikussága ellenére meglehetősen egyszerűnek tűnik.

Milosevic vádlott nem akar bíróság előtt felelni tetteiért.

A szerb parlament a múlt héten elfogadta a részleges kapitulációt. A megállapodást Ahttisaari finn elnök és Csernomirgyin különmegbízott először Milosevic torkán nyomták le, majd az elnök megszavaztatta azt a törvényhozásban. A szocialisták mellette, Seselj fasisztái ellene voksoltak, de ez nem tűnt lényegesnek: a diplomaták fellélegeztek, s úgy látszott, nincs más hátra, mint a - leginkább katonainak tűnő - részletek kimunkálása. A szerb fél beleegyezett a szerb erőszakszervezetek egy héten belüli teljes kivonásába Kosovóból, a NATO-csapatok jelenlétébe a tartományban és az ENSZ lényegében formális szerepébe (ami annyiban merült volna ki, hogy a NATO a BT-től kapja a felhatalmazást a megszállásra, de a NATO-erőknek a NATO parancsolt volna). A tartomány irányítását ideiglenes, nemzetközi és kosovói albán adminisztráció vette volna át, nekik kellett volna gondoskodniuk a menekültek visszatelepítéséről, míg a szerb jelenlét a szerb kulturális emlékhelyek és a határátlépők őrizetére korlátozódott volna.

Cserébe a szerb fél ígéreteket kapott: azt, hogy Kosovo - a Rambouillet-ben megfogalmazott autonómia keretei között - Jugoszlávia része marad, és leszerelik, illetve a legális rendőrségbe olvasztják be a Kosovói Felszabadítási Hadsereget. És hogy leállnak a bombázások.

E pillanatban úgy látszott, hogy a háború igazi értelme a rambouillet-i tárgyalások legfontosabb kérdésének eldöntése volt. Azé tudniillik, hogy Kosovó függetlenné válik-e három év múlva, avagy sem; és úgy tűnt, hogy ezt a háború végül is a szerbek javára döntötte el.

A NATO a bombázások leállítására vonatkozó ígéretét maradéktalanul be is tartotta.

Egészen vasárnapig.

A macedón határon, egy fogadóban ekkor megtartott és a részletek tisztázása érdekében összehívott találkozóra ugyanis Milosevic elnök - jó érzékkel - néhány magas rangú őrmestert küldött el. Az "Európa ´93"-hoz címzett üzemegységben (cégtul.: I. Sadiku) a szerb hadfiak először arról értesültek, hogy a pakett része az is, hogy Jugoszlávia együttműködik a Hágai Nemzetközi Törvényszékkel, és nemcsak lehetővé teszi a mondott intézmény hivatalnokai számára a vizsgálódást, de ki is adja az - egyelőre - 382 rendbeli gyilkossággal vádolt S. M.-et és négy, magas jugoszláv, illetve szerb állami hivatalt betöltő vádlott-társát.

Ezután a szerb tárgyalódelegáció lázas telefonálásba fogott, majd kisvártatva, az asztal fölrúgása után távozott. Ide kívánkozik még az a hír is, hogy Dél-Afrika hivatalosan közölte: a hágai elfogatóparancs miatt nem áll módjukban menedéket nyújtani Milosevicnek.

Estére a NATO megint szerb állásokat bombázott. Immár nem a kosovói rendezésért.

Hanem egy ember fejéért.