Egyre-másra kerülnek nyilvánosságra a parlamentbe jutásra esélyes pártok országos és területi listái, amelyek közül az előbbi mindenekelőtt az adott formáció belhatalmi állapotáról, az egyes csoportok, személyek alkupozícióiról árulkodik. A Fidesz országos névsorán pár oldal múlva részletekbe menően is értetlenkedünk (na jó: szörnyülködünk). A területi listás elképzeléseik azonban nem rosszak - láthatóan átgondolt stratégia termékei.
A 2002-es vereség óta gyakran hallani a Fidesz felől, hogy a kudarc rádöbbentette a vezetést az egyéni választókerületek fontosságára. Az elmúlt négy évben sok más mellett ezek megszervezésére-feltérképezésére-adatbázisolására is rengeteg energiát fordítottak. Hogy hatékonyan tették-e, az véglegesen csak április 21-én derül ki, ám a minapi bejelentés az összegyűjtött másfél milliónyi ajánlószelvényről azért nem utal rossz munkára. Ám a területi listák névsora azt is mutatja, hogy Orbánék fölmérték: a jó egyéni szereplés csak a jó listás szerepléssel együtt hozhatja el az áhított győzelmet. Az országos lajstrommal ellentétben a megyeieknél visszafogottabban érvényesülnek az orbáni hatalomtechnikai szempontok (azért persze jelen vannak); elsődleges a szavazatmaximalizálás. Különösen azokon a helyeken, ahol nagyszámú szavazópolgár él, és ott, ahol a Fidesz támogatottsága várhatóan kiemelkedő lesz. Pédául Hajdú-Biharban vagy Bács-Kiskunban (a 2002-es adatok szerint mindkét megyében 430 ezer körüli a szavazásra jogosultak száma), ahol négy éve a Fidesz-MDF páros nemcsak egyéniben, de listán is tarolt. Hajdú-Biharban a helyben népszerű debreceni polgármester, Kósa Lajos a listavezető - függetlenül attól, hogy Orbán köztudomásúan fázik azon párttársaitól, akiknek a karrierje nem pusztán az ő kegyeitől függ, mivel jól megszervezett hátországra támaszkodhatnak. (Nem véletlen, hogy Kósa a 2002-es országos listán sem fért az első huszonötbe.) Matolcsy György Bács-Kiskun megyei, vagy Mikola István Fejér megyei első helye némileg ellentmond e teóriának, de egyrészt a többi befutó helyen lokális és helyspecifikus személyiségek sorakoznak (Bácsban mondjuk parasztvezérek), másrészt pedig, mint jeleztük, a főnök akarata azért csak demonstráltatik a megyei névsorok egyikén-másikán.
De az igazán jó húzás az, hogy Orbán a Pest megyei lista élére is odatette magát. A Budapest utáni második legnépesebb terület (850 ezer szavazópolgárral) - ahol ráadásul a szavazási kedv is hagyományosan erősebb az említett megyékénél - négy éve szoros küzdelemben a Fidesz-MDF-listát preferálta. (Az akkori kormánypártok 243 567 voksot szedtek össze, ez négy és fél ezerrel volt több az MSZP-re adott szavazatoknál.) Ennél is fontosabb szempont, hogy a MIÉP az országos átlagánál (4,37 százalék) jobb eredményt produkált (5,65) itt, ráadásul az idén cédulagyűjtési gondokkal küszködő MIÉP-Jobbik páros e megyében már valamennyi körzetben képes volt jelöltet állítani. A vérbeli antikommunista szavazó számára ugyanakkor Orbán Viktor manapság az igazi húzónév. Ügyes.
Mindemellett Pest megyében - ha 100 százalékos bizonyossággal nem állítható is, de - nagyobb a valószínűsége egy Fidesz-győzelemnek, mint mondjuk Budapesten. (Hasonló szavazatmaximalizálási megfontolásból talán a szocialisták is jól tették volna, ha a legnagyobb népességű, s baloldali többségű főváros területi listája élére is Gyurcsány Ferencet teszik.) És ha a Fidesznek az országos győzelem mégsem jön össze, Orbán még mindig mondhatja: én hoztam a "megyémben" kötelezőt - hát ti, szemüveges barátaim? Ez is ügyes.
