Hosszú árnyék

Publicisztika

Sólyom Lászlóról nem most derült ki, hogy szorgalmas, törekvő, sőt hiperaktív köztársasági elnök - legalábbis ha rajta és a törvényeken múlna, az is válna belőle. Azok a fránya paragrafusok azonban, különös tekintettel a Magyar Köztársaság úgynevezett alkotmányára, meglehetetősen szűkre szabták a mozgásterét, s ezt még tovább korlátozná az íratlan szokásjog is - már ha ez utóbbinak létezéséről alkalomadtán Sólyom maga is tudomást venne.

Sólyom Lászlóról nem most derült ki, hogy szorgalmas, törekvő, sőt hiperaktív köztársasági elnök - legalábbis ha rajta és a törvényeken múlna, az is válna belőle. Azok a fránya paragrafusok azonban, különös tekintettel a Magyar Köztársaság úgynevezett alkotmányára, meglehetetősen szűkre szabták a mozgásterét, s ezt még tovább korlátozná az íratlan szokásjog is - már ha ez utóbbinak létezéséről alkalomadtán Sólyom maga is tudomást venne. Persze igaza van, szokás az, amit gyakorolunk, ha meg már nem alkalmazkodunk hozzá, akkor nincs is értelme róla beszélni - különben meg az elnöki poszt is olyan, hogy lakva ismeri meg az ember. Sólyom most éppen a március 15-i, repesve várt dekórumosztás előtt borította az asztalt, nyíltan kifejezve nemtetszését a ceremónia egyes - alább még méltatandó - szerencsés résztvevői iránt. Persze azzal ő is tisztában volt, hogy az efféle lista elkészítése a mindenkori kormányfő, jelen esetben Gyurcsány Ferenc dolga; az elnök legfeljebb annyit tehet, hogy aláírja a jelenléti ívet, majd szépen kitűzi a plecsniket. Ilyenkor még a gyűlölt ünnepeltnek sem illik a nyakába köpni vagy az arcába sziszegni. De hát tudjuk, Sólyom, mint az AB egykori elnöke, nagyon is jól ismeri a szolgálati utat, így azután nem kicsit provokatív módon most az Alkotmánybírósághoz fordult, ugyan mondják már meg neki, vajon milyen lehetőségei vannak a mindenkori elnöknek arra, hogy érvényesítse akaratát a nála jóval nagyobb hatalommal és erősebb közjogi felhatalmazással bíró miniszterelnökkel szemben. Hát nem sok - vélhetően ezt fogja majd mondani az AB. De nem is ez a lényeges. Hanem az, hogy egy látszólag csekély jelentőségű ügy mintegy ürügyet kínál az elnöknek ahhoz, hogy kipróbálja, meddig mehet el, hol vannak mozgásterének határai. Továbbá arra, hogy a maga mérsékelten szofisztikált módján kampányoljon egy kicsit az ellenzéknek, jelezve: a büdös komcsik megin' büdös komcsikat tüntetnek ki. (E tempó akkor sem volt túlságosan idegen a majsztrótól, amikor a gazdasági átalakítás elengedhetetlen hamariságáról papolt egy Heti Válasz-interjúban. ' csak tudja.) Ellenben érvei köztünk szólva alig is meggyőzőek - már miért lenne ellentétes az alkotmány értékrendjével egy idős vízépítőmérnök (Mosonyi Emil, többek között Bős-Nagymaros tervezője) vagy az érett és késő Kádár-kor ismert gazdaságpolitikusainak (Fekete János, Marjai József) felplecsnizése? Mondjuk nekik talán mi sem adnánk kitüntetést - igaz, ha rajtunk múlna, mások is lekerülnének arról a bizonyos listáról -, de korántsem alkotmányossági indokokból, hanem inkább a politikai jó ízlés s az ép erkölcsi és esztétikai érzék okán. (Ezeknek, valljuk be, igencsak híján van a jelen kormánydöntés - még ha a mostani uralkodó elit némely reprezentánsában saját boldog ifjúkorának emlékét idézné is fel egykori mentoraik ünnepélyes feldíszítése).

Méltánylandó, hogy Sólyom saját bevallása szerint korábban sikertelenül próbált tiltakozni az érintett személyek kitüntetésével szemben - ez arra utal, hogy a látszólag csupán szimbolikus okokból kirobbant presztízsharcban nem most kezdődtek a kölcsönös belemenések, s hogy e tekintetben Gyurcsány és kabinetje sem éppen tartóztatta meg magát. Csupán annyi a különbség, hogy ők ezt meg is tehetik - illemről, szokásról mint fent -, míg Sólyomnak ismét meg kell barátkoznia a ténnyel, hogy immár nem független megmondóember, hanem köztársasági elnök, akinek hatalma sokszor csak annyit ér, mint a tiszteletére kivert díszlépés, s ha nem a megfelelő helyen, módon és időben nyilvánul meg, könnyen az orrára koppinthatnak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.