Ha hihetünk a sajtóban megjelenteknek, Romsics Imre kalocsai MDF-es képviselőjelölt bátran viselkedett, amikor az esetleges politikai kockázatokkal nem törődve, a nyilvánosság elé lépve leleplezte, hogy képviselőjelölt társa, a fideszes Bagó Zoltán zsarolással igyekezett rábírni őt a visszalépésre. A zsarolási kísérletet Romsics úr a Bagó úrral folytatott beszélgetéséről titokban készített hangfelvétellel igyekezett bizonyítani. Úgy tűnik azonban, hogy a leleplezés poli-tikai kockázata mellett Romsics Imre büntető- és polgári jogi szankciókkal is számolhat.
Szögezzük le az elején: a köztársaság elsődleges, rendkívül fontos érdekének tartjuk, hogy a választásra jogosultak tudomással bírjanak mindazon módszerekről és erkölcsökről, melyek a képviselőjelöltek kiválasztását, később nemes avagy kevésbé nemes harcát jellemzik. Az emberi, politikai és morális igény, hogy megismerjük a hasonló politikai machinációkat, megkérdőjelezhetetlen. A kérdés csak az: vajon a személyiség, valamint a személyes adatok büntető- és polgári jogi védelme feloldha-tatlan konfliktusban áll-e ezzel az igénnyel? S ha igen, vajon a jogszabályaink rosszak-e, vagy már a jelenlegi szabályozás is kínál megoldást a problémára?
A kérdés megválaszolásához először is feltételezzük, hogy Bagó úr a Romsics úr által titokban készített hangfelvételnek megfelelően fenyegetéssel kívánta rábírni az utóbbit a visszalépésre a képviselő-jelöltségtől. Ennek ellenére első pillantásra úgy tűnik, a derék MDF-es számos jogszabályt megszegett.
*
Először is, a büntető törvénykönyv (Btk.) 177.A §-a tiltja a személyes adatokkal való visszaélést. Eszerint ha valaki a személyes adatok védelméről szóló jogszabály megszegésével kezel személyes adatot, és ezzel másnak érdeksérelmet okoz, bűncselekményt követ el. Ezt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel rendeli büntetni a törvényhozó. Az adatvédelmi törvény vonatkozó szabályai szerint kevéssé kétséges, hogy Romsics Imre a titkos hangfelvétel készítésével, illetve nyilvánosságra hozatalával személyes adatot kezelt úgy, hogy ehhez sem jogszabályi felhatalmazása nem volt, sem nem bírta az érintett hozzájárulását. Ezzel a bűncselekmény tényállásának első eleme, a tiltott adat-kezelés kétségkívül megvalósult.
Ahhoz azonban, hogy a cselekmény bűncselekmény legyen, az is szükséges, hogy ez másnak érdeksérelmet okozzon. Meglepő módon a tételes büntetőjog nem sok eligazítást ad arra nézve, hogy mi minősül ilyen helyzetben érdeksérelemnek. Kétségtelen tény, hogy Bagó Zoltánnak nem maradt esélye a képviselői stallumra, ami sérti az érdekeit. De az is látható, hogy az ő érdeksérelme végül is a saját, vélhetően jogellenes eljárásához kapcsolódik - így adatainak a ti-tokban maradása jogilag nehezen méltányolható érdek. Ráadásul Romsics az előbbiek mellett még arra is hivatkozhat, hogy cselekménye nélkülözte az ún. társadalom-ra veszélyességet (ami azért még mindig szükséges egy bűncselekmény megvalósulásához), hiszen egy a választások tisztaságát és szélesebb értelemben az egész politikai rendszert súlyosan sértő cselekményt leplezett le. Elemzésünk azonban itt az elméleti jogtudomány tiszta, világos, ámbár éteri s a valósághoz kevés szállal kapcsolódó magasságaiba vész. Mivel ezen érvelésünket nehezen prezentálhatnánk ma egy magyar büntetőbíróság előtt, nem is folytatjuk. Annyit rögzíthetünk, hogy Romsics Imrének van rá esélye, hogy elkerülje a büntetőjogi felelősségre vonást Bagó Zoltán leleplezése miatt - de e sorok írója nem szívesen fogadna nagy összegben a felmentő ítéletre.
Helyzete még kevésbé rózsás egy esetleges személyiségi jogi perben. Két olyan cselekményt is elkövetett ugyanis, amely Bagó személyiségi jogainak potenciális megsértését jelenti: titokban hangfelvételt készített és azt nyilvánosságra hozta anélkül, hogy ezekhez Bagó Zoltán hozzájárulását bírta volna. Ezzel a polgári törvénykönyv (Ptk.) 80. §-a szerint visszaélhetett Bagó hangfelvételével, ami miatt a volt fideszes jelölt többek között kártérítést követelhet a személyiségi jogainak megsértése miatt bekövetkezett hátrányért. (És akkor azzal a lehetőséggel nem is foglalkozunk, hogy a beszélgetés esetleges tendenciózus megvágásával Romsics Imre a valóságot netán hamis színben tüntette fel, ami külön is sértheti Bagó Zoltán jó hírnevét; ami megint csak az utóbbi kártérítési követelését alapozhatja meg.)
Az esetleges jogsértésnek két következménye lehet: egyrészt az ún. objektív jogkövetkezmény, amely alapján, ha a jogsértés megtörtént, a sértett ennek megállapítását és elégtételt követelhet, másrészt a kártérítési felelősség, amelyhez azonban az is szükséges, hogy a jogellenes magatartás kárt okozzon, és Romsics Imre eljárása vétkes legyen.
A hatályos polgári jog szerint Romsics úr nehéz helyzetben lenne, ha a jogszabályokra vagy a bírói ítéletekre hivatkozva próbálná bizonyítani, hogy miért járt el jogszerűen, milyen alapon volt joga titokban hangfelvételt készíteni, és azt részben nyilvánosságra hozni. Ilyen egyértelmű ok ugyanis jelenleg az ügyben nem ismert. Ezért Romsics Imre a jogsértés formális megállapítása ellen nehezen védekezhetne mással, mint a polgári jog néhány nehezen megfogható, és a napi bírói gyakorlatban kevés teret nyerő alapelvével. Ennek sikere legalábbis kétséges. Ilyen elv lehetne a jóhiszeműség és tisztesség általános követelménye, vagy az az elv, hogy a saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Romsics úr megítélésem szerint ebből próbálhatná meg levezetni az egyébként vélhetően jogellenes cselekménye jogszerűségét - szerintem megint csak kevés eséllyel.
Esetleges kártérítési felelősségét illetően Romsics Imre kedvezőbb helyzetben van: elképzelhető, hogy jelentős összegű kártérítést nem ítélnének meg Bagó Zoltánnak, sőt az ilyen követelést akár teljes egészében is elutasíthatja a bíróság, hiszen Romsics számos dologra hivatkozhat felelőssége kimentésére.
*
Érdekes módon azonban amenynyiben Bagó ellen indulna büntető-vagy polgári eljárás (például a választás rendje elleni bűncselekmény vagy kényszerítés miatt, esetleg a tetteivel okozott károk megtérítéséért), a bíróság előtt a hatóságok vagy Romsics a felvételt jó eséllyel használhatnák a fideszes jelölt üzelmeinek bizonyítására. A büntetőeljárásban ugyanis csak a nyomozó hatóságok által jogellenesen beszerzett bizonyítékok felhasználását tiltják, polgári ügyben pedig a Legfelsőbb Bíróság több esetben kimondta, hogy egy hang- vagy képfelvétel, még ha nyilvánosságra hozatala nincs is engedélyezve, felhasználható bizonyítékként, mivel az igazság kiderítéséhez alapvető társadalmi (köz)érdek fűződik. Kétségtelen tény, hogy ezekben a korábbi ítéletekben szereplő ügyekben nem egyértelműen az egyik fél tudta nélkül, négyszemközti beszélgetésről készült felvételek felhasználásáról volt szó, de az ítéletekben foglalt érvelés egyes elemeit alapul véve Romsics Imre helyzete sem lenne reménytelen.
Vajon jók-e tehát jogszabályaink, amikor a bátor és a köz számára hasznos tettet végrehajtó Romsics urat szankciókkal fenyegetik?
Az ép erkölcsi és jogérzékkel megáldott olvasó nyilván csak nemleges választ adhat e kérdés-re. (Egy Magyarországra pottyant Mars-lakó itt-tartózkodásának első néhány hetében talán azt tanácsolná Romsics Imrének, hogy a zsarolás gyanújának felmerülésekor forduljon a köztársaság rendőrségéhez, akik majd a filmekből ismert bedrótozásos módszerrel maguk készítik el a leleplező felvételt. Ám az is valószínű, hogy az egy hónapot meghaladó jogszerű itt-tartózkodás után még egy űrlényben sem merülne fel ésszerűen ez a megoldás.) Viszont ez esetben joggal vetődik fel az újabb, fájdalmas kérdés: valóban meg kell békülnünk a ténnyel, hogy a törvény lesújt a bűn leleplezőire, és megvédi a bűnöst?
Mielőtt erre válaszolnánk, rögzítsük azt is: nem lenne jó és egészséges, ha - kihasználva a jó minőségű elektronikus eszközök elterjedését - boldog-boldogtalan zakózsebbe rejtett diktafonnal, az asztalon hagyott mobiltelefonnal vagy mp3 lejátszóval igyekezne rögzíteni üzlettársaival, barátaival, barátnőivel folytatott beszélgetéseit. Az ilyen cselekményekkel szemben a jognak védelmet kell nyújtania, különösen azért, mert a technikai fejlődés széles körben teszi lehetővé az egyre nehezebben leleplezhető hamisításokat is. Ugyanakkor az előbb idézett és hivatkozott, természetszerűen igen általános rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok keretet adnak a bíróságok, elsősorban a felsőbíróságok részére ahhoz, hogy az ítéleteikben vagy egyéb aktusaikban megnyilvánuló döntéseikkel a személyiség védelmének fenti értékeit összhangba hozzák egyéb társadalmi érdekekkel.
Nekem úgy tűnik, e feladatuknak a magas törvénykező testületek egyelőre nem sietnek eleget tenni. Talán majd Bagó Zoltán pereiben...
A szerző ügyvéd.
