Energikus folyosói haladozásunkat a slóziajtó mellől szinte észrevétlenül mellénk szegődő kis Szapáry lassítja. Tanár úr, teccik-e tudni, hogy a FeriékÉ az osztálypénztÉ azt mondták, hogy több, de kevesebb igazábólÉ Belépünk az osztályterembe, a kis Szapáry beslisszol a hátunk mögött, és hiába reménykedik, hogy a többiek nem veszik észre.
Körbenézünk. Lógó ancúgok, kiborított kuka, kanszag, sunyi tekintetek: már a hetes is hazudik, pedig még csak a dátumot mondta. Mi a büdös francot lehetne ezekkel kezdeni?
A legrosszabb az egészben, hogy Szapáry György, az MNB alelnöke igazat mondott két hete Brüsszelben, amikor afelől érdeklődött, hogy helyénvaló-e a gyakorlat, mely szerint a kormány az autópálya-építésre szánt állami pénzeket néhány trükkel kiemeli az idei költségvetésből (most kölcsönadom az autópályát, később viszszaveszem, ideteszem, odateszem - az ember nem is hinné, hogy egy autópályát hányszor lehet ellopni, van egy, amit eddig kábé ötször vittek haza, valószínűleg innen kapta a számát is). Az álnaiv érdeklődés megtette a hatását, az unió pénzügyi biztosa a múlt pénteken elsötétült tekintettel válaszolta meg Szapáry kérdését a pénzügyminiszternek: nem, nem helyénvaló. S minthogy a 300 milliárd körüli összeget a kormány ezek után kénytelen lesz kiadásként lekönyvelni, az idei költségvetési hiány is megugrik kissé: másfél vagy annál is több százalékkal (a tervezett szűk négyen felül). Ez, ahogy mondani szokták, nem jött össze, a kormány úgy akart pénzt költeni, hogy jövő nyárig (amikor is az unió erre hivatott szerve, az Eurostat átvizsgálja a 2005-ös pénzügyi évet) senki ne vegye észre. Se a bamba unió, se a matematikából úgyis bukásra álló nép. (Biztos azt hitték, hogy addig nyerünk valami nagy államközi lottón. Csak jót akartak ők.) Lehet, Szapárynak, amikor felnyomta a kormányt, az járt a fejében, hogy ha a hiányzó 300 milliárd csak a jövő évi rovancsnál tűnik fel, akkor már az Orbán-kormány első költségvetése indul rükvercben, mínusz háromszázzal. Lehet, a saját szakmai becsületét mentette. Egyre megy: igaza volt. (Következésképp hazát sem árulhatott.)
A csalások eme fertőjétől megundorodva fordítsuk most tekintetünket a választék másik nagyobb elemére. A legnagyobb ellenzéki párt néhány hete a magántulajdonban lelte meg fő ideológiai céltábláját: a visszaállamosítás ötlete után jött a nemzeti vagyonszerződésé. Ebben nem is az a legnagyobb hazugság, hogy nem lehet megcsinálni: vagy azért nem, mert nincs az a pénz, amivel a tulajdonosokat önkéntes eladásra lehet bírni, vagy azért nem, mert az erőszakkal való elvételhez forradalom kell, forradalom meg nem lesz. A legnagyobb hazugság ebben az, hogy ezt a Fidesz vezetőinek is tudniuk kell. Miként azt is, hogy a magántőke bevonása nélkül esély sincs arra, hogy a magyar állam nagy pénznyelői (közlekedés, egészségügy stb.) valaha igazságosabban és jobban működjenek. Mégis mondják - pedig tudják, hogy ezekre az elvekre nem lehet gazdaságot, igazságos társadalmat, jogrendet bazírozni, hogy ha netán nyernek, és megpróbálnák ezt a "programot" a gyakorlatba átültetni, a szegénységbe és a káoszba löknék vissza ezt az országot. Mindegy, a hülyéknek ez is jó lesz, és ezek vannak olyan hülyék, hogy beveszik.
Németország politikusai - mint láttuk - nemcsak hazájuk sorsáért éreztek felelősséget, de felnőttként kezelték a választóikat is: minek következtében azok rendszerint úgy is viselkednek.
Osztály, vigyázz!
