Magyar

Publicisztika

Miután így megdicsértük a németeket, fogjuk hónunk alá a II/D vinyettájú naplót, és induljunk saját osztályunk felé.
Jókedvünk elszáll: gyenge közepes tanulmányi eredmények, alig elégséges szorgalom, a koncentrálóképesség szinte teljes hiánya, járkálás órák alatt, galacsindobálás, köpőcsövezésÉ

Energikus folyosói haladozásunkat a slóziajtó mellől szinte észrevétlenül mellénk szegődő kis Szapáry lassítja. Tanár úr, teccik-e tudni, hogy a FeriékÉ az osztálypénztÉ azt mondták, hogy több, de kevesebb igazábólÉ Belépünk az osztályterembe, a kis Szapáry beslisszol a hátunk mögött, és hiába reménykedik, hogy a többiek nem veszik észre.

Körbenézünk. Lógó ancúgok, kiborított kuka, kanszag, sunyi tekintetek: már a hetes is hazudik, pedig még csak a dátumot mondta. Mi a büdös francot lehetne ezekkel kezdeni?

A legrosszabb az egészben, hogy Szapáry György, az MNB alelnöke igazat mondott két hete Brüsszelben, amikor afelől érdeklődött, hogy helyénvaló-e a gyakorlat, mely szerint a kormány az autópálya-építésre szánt állami pénzeket néhány trükkel kiemeli az idei költségvetésből (most kölcsönadom az autópályát, később viszszaveszem, ideteszem, odateszem - az ember nem is hinné, hogy egy autópályát hányszor lehet ellopni, van egy, amit eddig kábé ötször vittek haza, valószínűleg innen kapta a számát is). Az álnaiv érdeklődés megtette a hatását, az unió pénzügyi biztosa a múlt pénteken elsötétült tekintettel válaszolta meg Szapáry kérdését a pénzügyminiszternek: nem, nem helyénvaló. S minthogy a 300 milliárd körüli összeget a kormány ezek után kénytelen lesz kiadásként lekönyvelni, az idei költségvetési hiány is megugrik kissé: másfél vagy annál is több százalékkal (a tervezett szűk négyen felül). Ez, ahogy mondani szokták, nem jött össze, a kormány úgy akart pénzt költeni, hogy jövő nyárig (amikor is az unió erre hivatott szerve, az Eurostat átvizsgálja a 2005-ös pénzügyi évet) senki ne vegye észre. Se a bamba unió, se a matematikából úgyis bukásra álló nép. (Biztos azt hitték, hogy addig nyerünk valami nagy államközi lottón. Csak jót akartak ők.) Lehet, Szapárynak, amikor felnyomta a kormányt, az járt a fejében, hogy ha a hiányzó 300 milliárd csak a jövő évi rovancsnál tűnik fel, akkor már az Orbán-kormány első költségvetése indul rükvercben, mínusz háromszázzal. Lehet, a saját szakmai becsületét mentette. Egyre megy: igaza volt. (Következésképp hazát sem árulhatott.)

A csalások eme fertőjétől megundorodva fordítsuk most tekintetünket a választék másik nagyobb elemére. A legnagyobb ellenzéki párt néhány hete a magántulajdonban lelte meg fő ideológiai céltábláját: a visszaállamosítás ötlete után jött a nemzeti vagyonszerződésé. Ebben nem is az a legnagyobb hazugság, hogy nem lehet megcsinálni: vagy azért nem, mert nincs az a pénz, amivel a tulajdonosokat önkéntes eladásra lehet bírni, vagy azért nem, mert az erőszakkal való elvételhez forradalom kell, forradalom meg nem lesz. A legnagyobb hazugság ebben az, hogy ezt a Fidesz vezetőinek is tudniuk kell. Miként azt is, hogy a magántőke bevonása nélkül esély sincs arra, hogy a magyar állam nagy pénznyelői (közlekedés, egészségügy stb.) valaha igazságosabban és jobban működjenek. Mégis mondják - pedig tudják, hogy ezekre az elvekre nem lehet gazdaságot, igazságos társadalmat, jogrendet bazírozni, hogy ha netán nyernek, és megpróbálnák ezt a "programot" a gyakorlatba átültetni, a szegénységbe és a káoszba löknék vissza ezt az országot. Mindegy, a hülyéknek ez is jó lesz, és ezek vannak olyan hülyék, hogy beveszik.

Németország politikusai - mint láttuk - nemcsak hazájuk sorsáért éreztek felelősséget, de felnőttként kezelték a választóikat is: minek következtében azok rendszerint úgy is viselkednek.

Osztály, vigyázz!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.