A múlt héten Orbán (Péter, országos rendőrfőkapitány) kecsesen Gergényi (Péter, dandártábornok, Bács-Kiskun megyei kapitány) torkára helyezte testsúlyát, és - Gönczöl (Katalin, ombusman) ajánlására - visszavonatta vele idegenrendészeti intézkedéseit. Gergényi - a hazai rendőrség aranylapjaira nevét beírandó - az Aranykéz utcai robbantás utáni, elsősorban Boros Péter frissen kitüntetett miniszterelnöki főtanácsadó xenofób locsogásától inspirálva, gyakorlatilag saját hatáskörben bírálta felül az idegenrendészeti törvényt és végrehajtási határozatát: intézkedett, hogy külföldiek egy hónapra kapjanak tartózkodási engedélyt; ennél hosszabb időszakra szóló tartózkodási engedélyeket a kapitány állított volna ki, miután meggyőződött, hogy becsületes külföldivel van dolga. ("Jó napot, én vagyok a megyei kapitány, vannak itten becstelen külföldik?"; "Egy szál se, mi becsületesek vagyunk mind."; "Akkor jó.")
A hír hallatán Gergényi - talán reflexszerűen - lódított: félremagyarázták intézkedését, ő azt az utasítást adta, hogy csak gyanús külföldi egyének ne kaphassanak hosszabb tartózkodási engedélyt, a többiek igen. Egy ország értette félre, de ez a zsenik sorsa: nem az volt az álláspontja, hogy minden idegen bűnös, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, tévedés volt a vizsgálat, félreértésből született az - őt elmarasztaló - ajánlás. Gergényi sportot űz a mellébeszélésből. De vajon milyen szakmai önképe van ennek a derék rendőrnek? Mire gondolt, amikor a rádió Krónika c. műsorának azt nyilatkozta, hogy ő fegyelmezett katona, aki végrehajtja a parancsot? Mit várjunk tőle? Hogy azt mondja: ő egy fegyelmezett óvodás, aki megeszi a finomfőzeléket? Egy fegyelmezett toalettkacsa, aki a perem alatt is tisztít? Netán egy hivatalnok, akit a kül- és belföldi adóalanyok pénzéből fizetnek, és igyekszik készséges lenni? Ezt nem várhatjuk el tőle, Gergényi magyar rendőr, arra van kondicionálva, hogy kuss, itt ő kérdez; nem kell semmit indokolni, nem kell tartani semmitől, és beleszarhat a nyilvánosságba: volt pár hónapja, hogy intézkedése hatásait kommunikálja - de nem tette, mer´ minek?
Örüljünk hát, aminek lehet. Kisebb mirákulumnak - és nagy Gönczöl-diadalnak - lehettünk tanúi, hisz az országos főkapitány (akinek, igaz, még Vas megyei kapitánysága idejéből, volt restanciája az ombudsmannal szemben) elfogadott egy ajánlást, amit, a neve is mondja, nem kötelező elfogadni: jellemző, hogy önmagában már az is örvendetes, ha a rendőri vezetés egyáltalán megpróbálja a törvényes működés látszatát kelteni.
