n Pokorni Zoltán, a Fidesz képviselője a múlt hét közepe óta "korrupciós ügyek láncolatáról" szónokol, amelyek főszereplője a Medgyessy-kormány eddigi szürke eminenciása, a nevében és megjelenésében is tömény unalmat sugárzó dr. Kiss Elemér volt kancelláriaminiszter lenne. Nem kétséges, hogy ez a retorika immár velünk marad a ciklus végéig: dr. Kiss neve a következő három évben negatív referencia lesz, a kormányzati korrupció szinonimája, az ellenzék pofozógépe, Medgyessy Tocsikja, a szocialista párt Austerlitze. Annál is inkább, mivel a miniszter a botrány kirobbanása után két-három nappal lemondott, vagy inkább kitessékelték állásából, és ez felér egy beismeréssel.
Minthogy a dr. Kisshez kötődő három gázos ügy közül a Malév Rt. átvilágításáról lapunk beltestében bővebben is szólunk (érdekes, a Malév Rt. működésének egyetlen gazdasági értelme az látszik lenni immár évek óta, hogy időről időre valaki átvilágítja: pénzt csak így lehet keresni rajta), vizsgáljuk meg most azt az esetet, amely megelőzte dr. Kiss izolálását, és mintegy megadta a tónust a következő napok eseményeihez. Kérdésünk a következő: muszáj-e így kormányozni?
Az eset főszereplője dr. László András, dr. Kiss ügyvédi irodájának tagja, a Nemzeti Autópálya Rt. igazgatóságának elnöke, aki már csütörtökön, önként vette kalapját. Dr. László - egyébként maga is megjárta már az államigazgatást: a rendszerváltás előtt a tervhivatalban dolgozott, 1990 után pedig a Pénzügyminisztérium osztályvezetője volt - tavaly nyáron lett az NA Rt. igazgatóságának elnöke, egy, a nagyobbik kormánypárt eszejárását jól ismerő forrásunk szerint azért, hogy legyen valaki, aki figyeli a tulajdonos Gazdasági Minisztérium (GKM), illetve Csillag István miniszter kezét ("hogy a lovak a zabba ne menjenek"). Bár személyére formálisan az NA Rt. akkori tulajdonosa, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB Rt.) tett visszautasíthatatlan ajánlatot, a fentiekből az is nyilvánvalónak tűnik, hogy dr. Lászlót nem a marslakók pottyantották a minisztériumi küszöbre, hanem inkább a szocialista párt; és csak a nagyon hülyék tudnák magukat meggyőzni arról, hogy dr. Lászlót nem dr. Kiss ajánlotta a nagyobbik kormányerő megtisztelő figyelmébe. Akkortájt, mint emlékezetes, a GKM épp avval foglalatoskodott, hogy megpróbálja felmérni és visszacsinálni az NA Rt. és a Vegyépszer két félkész autópálya-szerződését (lásd: Miniszter a leállósávban, MaNcs, 2002. augusztus 1.). A minisztérium - vagy a tulajdonos MFB - ekkor átvilágíttatta az NA Rt.-t, mégpedig az MFB-csoport többi tagjának átvilágítását is végző Proware Kft.-vel.
Az ig-elnök dr. László a cég operatív irányításában nem vett részt, de meglehetősen gyakran kellett - minden bizonnyal rendkívül unalmas - értekezleteken ücsörögnie; díjazása, ha az ilyen állásokért járó jövedelmeket mérvadónak tekintjük, úgy 300-400 ezer forint körül lehetett havonta (+ gépkocsihasználat + telefon).
A Magyar Nemzet által felplankolt "átvilágítási ügy" azonban nem ennek az átvilágításnak az ügye. Az NA Rt. átvilágításáról szóló Proware-jelentés lapunk információi szerint bizonyos részleteket homályban hagyott arra vonatkozóan, hogy megvalósult-e valamiféle büntetőjogi tényállás az NA Rt. korábbi működése során. Azaz hogy, mondjuk, kezelt-e hűtlenül az előző, fideszes kötődésű menedzsment. Ezt kellett tisztáznia annak a további vizsgálódásnak, amit dr. László, illetve a Forgács és Kiss Ügyvédi Iroda egyik munkatársa, dr. Forgács János végzett el. Kevés kétségünk lehet afelől, hogy ezt a kollégát - a kitűnő büntetőjogászt, aki egyébként tagja a Szerencsejáték Rt. igazgatóságának is, sokat mondunk, ha 300 ezer/hó - dr. László ajánlotta a szíves megjelentek figyelmébe - éppúgy, ahogy dr. Lászlót a kormányéba vagy kormányfőébe dr. Kiss. Az 1 (egy) ügyvédi munkaóra díjazása 48 ezer Ft + áfa volt, amely többé-kevésbé megfelel az ilyenkor szokásos árnak: a taxaméter végül is úgy 8 millió forint körül állt meg. Dr. Forgács nem dolgozott nagyon drágán, és nem dolgozhatott rosszul sem, hisz áldozatos tényállásfelmérése után az NA Rt.-nek két büntetőjogi feljelentést is módjában áll eszközölni: ismeretlen tettes, de valójában a cég előző menedzsmentje ellen. Az egyik a tervezett autópályák nyomvonalának lőszermentesítése körüli csalafintaságokra vonatkozik, a másik a cég informatikai beruházásaira. Ezek súlyát növeli, hogy az NA Rt.-nél előzőleg vizsgálódó Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) munkája nyomán a Keller-féle államtitkárság már korábban mindkét ügyben feljelentést tett a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságon. Arra a kédésre, hogy ha a Kehi egyszer már elvégezte a munkát, és Kellerék is a magukét, miért kellett az NA Rt.-nek is megbízni valakit ugyanevvel a melóval, a gazdasági törvény vonatkozó paragrafusa az útmutató, amely az ilyen esetekben a vizsgálatot a gazdasági társaságok ügyvezetőinek kötelességévé teszi.
A két említett ügyben összesen mintegy 3,5 milliárd forint közpénzről van szó. Amiről momentán senki nem beszél - szemben dr. Forgács 8 milliójával, ami ehhez képest tréfli (és különben is, valóban elvégzett munka ellenértékéről van szó). Az az állítás, hogy dr. László saját magát ellenőriztette volna saját magával (dr. Forgáccsal), ami a korrupció egyik alapesete, vagy hogy részesült volna dr. Forgács tiszteletdíjából (a korrupció másik alapesete), minden alapot nélkülöz.
De még sincs ez így rendben.
Kevés kétségünk lehet afelől, hogy dr. Forgács és dr. László jövedelmi szempontból kapitalista társadalmunk felső rétegeihez tartozik. Kitűnő szakemberek ők, egy jó hírű fővárosi ügyvédi iroda húzónevei. Gazdag emberek, nagy házuk, kényelmes nyaralójuk, szép autójuk lehet. Elegánsan öltözködnek, bizonyára kedvelik a finom borokat és a jó éttermeket. Vajon belerokkantak volna-e, ha nem nyomulnak rá ezekre a melókra - az ig-tagságokra, a büntetőjogi szakértésre? Vajon miért nem értik, hogy az a lendület, amivel ráépültek a miniszterré lett cimbora hirtelen megnövekedett hatalmára, csöppet sem magától értetődő? Hogy szakértelem ide vagy oda, nemet kellett volna mondaniuk: a jó ízlés, a versenysemlegesség, az átláthatóság, az összeférhetetlenség és még néhány ilyen buta apróság nevében? Hogy undorító az az álszent magyarázat, miszerint "csak mert Kissből miniszter lett, ők már nem is dolgozhatnak a kormánynak?" - miközben épp azért dolgozhatnak a kormánynak, mert dr. Kissből miniszter lett? És vajon dr. Kiss miért nem fogta fel (és nem fogja fel a mai napig), hogy nem azért lett miniszter, hogy a haverjai jól járjanak, és hogy aztán egyszer, valamikor, később - a szívességkereskedelem bevett gyakorlatának megfelelően - ő is jól járhasson? Hogy az MSZP kétmillió szavazója - akiknek a legnagyobb része még sosem látott 8 millió forintot egy összegben, és nem félmillió forintért dolgozik heti három napot, de a töredékéért napi nyolc órát - nem dr. Forgács és dr. László megbízási szerződéseire és jól fizető állami állásaira voksolt?
E mentalitásról, e mohó pitlákságról mi sem árulkodik jobban, mint az a tény, hogy dr. László még csak kísérletet sem tett annak a megmagyarázására, hogy miért vette bele dr. Forgácsot az üzletbe (legalább annyit mondhatott volna, hogy azért, mert megbízom benne - a semminél ez is több). Viszont bátran és némán elfutott. Hisz ő már a pénzénél van - a többit meg vigye az ördög.
