Még 2-3 éve is elképzelhetetlen lett volna, hogy Merkel kancellár együtt ünnepeljen Orbánnal

  • Haskó László
  • 2019. augusztus 4.

Publicisztika

Ez több mint nevetséges...

Lassacskán föl kellene ébrednünk abból az álomból, hogy a Fidesz virtuális kétharmadának megakadályozása az idei EP választáson akára legkisebb győzelemnek is fölfogható. És itt az ideje annak is, hogy abbahagyjuk az önbecsapást, miszerint a legnagyobb európai politikaierő, az Európai Néppárt, teljesen keresztény és elégségesen demokrata lenne.

Persze kicsit még annak látszik, de észre kell venni, hogy baj van a régi jó értékek tiszteletével. Nem igazán vigasztaló, hogy a Néppárt adja a legnagyobb frakciót az EP-ben, vagyis szomorú a tény, hogy ez a félig-meddig keresztény erkölcsű, és csak ha nagyon muszáj, akkor demokrata formáció mégiscsak a legnépszerűbb Európában.

Aki azt gondolta, hogy lényegében azért minden rendben van, nos, tévedett, mert egy minapi kiszivárogtatás, ha igaz, azt bizonyítja, hogy


az unió hajója léket kapott Ursula von der Leyen bizottsági elnökké választásával.


Az elnök asszony ugyanis, unfair módon legyőzött vetélytársa, a szocdem csúcsjelölt a harcos Frans Timmermans helyett egy kelet-európai biztost szándékozik a jogállamiság fenntartásáért felelős posztra kinevezni.

Még az is lehet, hogy Trócsányi fidesznyik – az egykori jogász-professzor – a kiszemelt. Ez természetesen több mint nevetséges, de sajnos nem lehetetlen. Mint ahogy még 2-3 éve is elképzelhetetlen lett volna, hogy Merkel kancellár – bármilyen alkalomból – közös ökumenikus istentiszteleten vegyen részt Orbánnal.

És augusztus 19-én, Sopronban ez meg történik. Ha arra emlékezünk, hogy az unió demokratikus pártjainak szavazatai nagyrészt a jogállami elveket betartó rendszerek támogatásaként születtek, akkor bizony ezek erősen antidemokratikus lépések.

Az EP képviselői számára a szavazás a Bizottság tagjairól, sajnos vízválasztó lesz. Talán az új bizottsági elnök-asszony ezt nemkockáztatja meg, talál majd egy szófogadó nímandot, akivel szépen elkeneti az egészet.

Orbán visszakapja minden jogát a Néppártban, és egynehány plusz jogot is. Az euro-bölcsek jelentése a magyar demokrácia állapotáról, ha elkészül egyáltalán, úgy olvad el, mint a tavalyi hó. És vele, szép lassan az unió édes csokoládétortája is.

A szerző sebész.

 

(Borítóképünkön: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság új elnökének találkozója Brüsszelben 2019. augusztus 1-jén. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.