Még négy fűcsomó

Publicisztika

A médiatanács az Országos Rádió és Televízió Testület jogutódja, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság önálló jogi személyiségű, autonóm szerve - mindezt csak úgy mondjuk, hiszen e közlésnek semmi értelme. Ha azt állítottuk volna, hogy a médiatanács egy nagy testű, zöld vadszamár, aki épp olyan jól zongorázik, mint amilyen ördög az ágyban - akkor ugyanúgy valahol a kimondott szó és a valóság közti szürkületi zónában találjuk magunkat, mint az imént.

A médiatanács az Országos Rádió és Televízió Testület jogutódja, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság önálló jogi személyiségű, autonóm szerve - mindezt csak úgy mondjuk, hiszen e közlésnek semmi értelme. Ha azt állítottuk volna, hogy a médiatanács egy nagy testű, zöld vadszamár, aki épp olyan jól zongorázik, mint amilyen ördög az ágyban - akkor ugyanúgy valahol a kimondott szó és a valóság közti szürkületi zónában találjuk magunkat, mint az imént.

S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a médiatanács a tájékoztatási monopóliumok lebontásával és újak létrejöttének megakadályozásával, a műsorszolgáltatók piacra lépésének és függetlenségének elősegítésével védi és biztosítja a szólásszabadságot..., nos, akkor már kétségkívül egy rossz burleszk, tahófalvi Monty Python az egész.

Azt mondja, sajtószabadságot. Hogy meri?

Hétfőn a magyar törvényhozás megválasztotta e médiatanács négy tagját (az ötödiket a miniszterelnöknek köszönhetjük: Szalai Annamária ő), négy fideszes jelöltet. A jelölőbizottság elnöke, Cser-Palkovics András közölte, hogy szigorúan szakmai döntés született - amit egyébként a törvény is előír, a hároméves szakmai gyakorlat kötelezővé tételével. Mégis teljesen fölösleges avval jönni, hogy de az egyik tag a kishajó-forgalom és a szocialista relációjú személygépkocsi-kereskedelem közt pendlizve szerezte szigorúan szakmai gyakorlatát, s a négy közül egy egyfilmes dokurendező áll legközelebb a szakmához? Számít? Nem számít.

Mondhatnánk esetleg, hogy az számít, menynyire jó elvtársak a kiválasztottak, de valójában az sem számít. Hisz alkalmasint egy fűcsomót is megválaszthattak volna őrködni a sajtószabadság felett - nos, ez számít, e tudat, hogy megválaszthatunk nyugodtan egy fűcsomót is.

A delírium számít, mely szerint még azokat a törvényeket sem kell komolyan vennem, amiket én hoztam. S azért ez számít csak, mert ez néz ki az előttünk álló három és fél évre.

Mert mi a fene történt volna, ha van ennek a médiatanácsnak 1, azaz egy szem ellenzéki tagja? Tán befolyásolni tudja a szigorúan szakmai döntéseket? Dehogy. Vagy idegesítően belepofázik a nagyok dolgába? Meglehet, de ennek sincs különösebb jelentősége, csak rontotta volna kicsit a komfortérzetet.

Ne legyenek illúzióink, azért nem lehetett egy ellenzéki tagja sem e magas testületnek, mert a személye demonstrált volna valamit. Valamit, ami nincs is. Pontosabban a Fidesz álláspontja szerint nincsen. Még pontosabban: nem lehet. Olyan, aki mást gondolna ebben az országban, mint ők - például a demokráciáról, a sajtószabadságról, a magántulajdonról, a parlamentarizmusról, az önkormányzatiságról. Most a nemzeti egyetértés kormányoz, s ha nemzeti egyetértés van, akkor más nincsen. Ha mégis van, akkor pedig nem része a nemzetnek.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.