A médiatanács az Országos Rádió és Televízió Testület jogutódja, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság önálló jogi személyiségű, autonóm szerve - mindezt csak úgy mondjuk, hiszen e közlésnek semmi értelme. Ha azt állítottuk volna, hogy a médiatanács egy nagy testű, zöld vadszamár, aki épp olyan jól zongorázik, mint amilyen ördög az ágyban - akkor ugyanúgy valahol a kimondott szó és a valóság közti szürkületi zónában találjuk magunkat, mint az imént.
S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a médiatanács a tájékoztatási monopóliumok lebontásával és újak létrejöttének megakadályozásával, a műsorszolgáltatók piacra lépésének és függetlenségének elősegítésével védi és biztosítja a szólásszabadságot..., nos, akkor már kétségkívül egy rossz burleszk, tahófalvi Monty Python az egész.
Azt mondja, sajtószabadságot. Hogy meri?
Hétfőn a magyar törvényhozás megválasztotta e médiatanács négy tagját (az ötödiket a miniszterelnöknek köszönhetjük: Szalai Annamária ő), négy fideszes jelöltet. A jelölőbizottság elnöke, Cser-Palkovics András közölte, hogy szigorúan szakmai döntés született - amit egyébként a törvény is előír, a hároméves szakmai gyakorlat kötelezővé tételével. Mégis teljesen fölösleges avval jönni, hogy de az egyik tag a kishajó-forgalom és a szocialista relációjú személygépkocsi-kereskedelem közt pendlizve szerezte szigorúan szakmai gyakorlatát, s a négy közül egy egyfilmes dokurendező áll legközelebb a szakmához? Számít? Nem számít.
Mondhatnánk esetleg, hogy az számít, menynyire jó elvtársak a kiválasztottak, de valójában az sem számít. Hisz alkalmasint egy fűcsomót is megválaszthattak volna őrködni a sajtószabadság felett - nos, ez számít, e tudat, hogy megválaszthatunk nyugodtan egy fűcsomót is.
A delírium számít, mely szerint még azokat a törvényeket sem kell komolyan vennem, amiket én hoztam. S azért ez számít csak, mert ez néz ki az előttünk álló három és fél évre.
Mert mi a fene történt volna, ha van ennek a médiatanácsnak 1, azaz egy szem ellenzéki tagja? Tán befolyásolni tudja a szigorúan szakmai döntéseket? Dehogy. Vagy idegesítően belepofázik a nagyok dolgába? Meglehet, de ennek sincs különösebb jelentősége, csak rontotta volna kicsit a komfortérzetet.
Ne legyenek illúzióink, azért nem lehetett egy ellenzéki tagja sem e magas testületnek, mert a személye demonstrált volna valamit. Valamit, ami nincs is. Pontosabban a Fidesz álláspontja szerint nincsen. Még pontosabban: nem lehet. Olyan, aki mást gondolna ebben az országban, mint ők - például a demokráciáról, a sajtószabadságról, a magántulajdonról, a parlamentarizmusról, az önkormányzatiságról. Most a nemzeti egyetértés kormányoz, s ha nemzeti egyetértés van, akkor más nincsen. Ha mégis van, akkor pedig nem része a nemzetnek.
