Szekeres István

Meggyújtották a szalmalángot

Rendezzen-e Budapest olimpiát?

Publicisztika

Egekbe szökött az infláció, négyszáz körül keringőzik az euró árfolyama, csúcson az államadósság, padlón az egészség-, válságban az oktatásügy. A nagy hitelminősítők éppen lerontották az ország besorolását. A kormány trükkös megoldásokkal próbál kiénekelni pénzeket az EU-tól – nincs könnyű dolga, mert a nemzetközi megítélése is ijesztő.

A propagandagépezet közben azt sulykolja, hogy európai középhatalom leszünk. Majd. 2036-ban olimpiát is rendezünk. Fürjes Balázs arról lelkendezik, hogy a város most sokkal alkalmasabb a játékok megrendezésére, mint korábban, amikor először vetődött fel a Nagy Terv. Megjegyzem: akkor egyáltalán nem volt alkalmas. Fürjes szerint azóta felépült a Duna Aréna, a Puskás Aréna, és hamarosan átadják a 40 ezer férőhelyes atlétikai stadiont. A kézilabda-arénát nem is említette, és szóba sem hozta a Papp László Sportarénát, de így is büszkén összegzett: „A létesítmények tehát készen állnak.”

Nem igaz. Csupán kis hányaduk kész, és azok hat-nyolc – igaz, nagy mezőnyöket felvonultató – sportágat képesek kiszolgálni. A 2024-es párizsi olimpia programjában 32 szerepel!

Budapest felújítása

A 2036-os játékok helyszínéről később dönt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB). 2018 óta Mexikó, Indonézia, India, Nagy-Britannia, Katar, Spanyolország, Oroszország, Törökország, Szaúd-Arábia és Egyiptom jelezte pályázási szándékát. Thomas Bach NOB-elnök pedig arról beszélt, hogy szeretné, ha az olimpia Afrikába is eljutna, és eltökélt szándéka elérni, hogy afrikai nemzetek is pályázzanak; ez az egyetlen lakott kontinens, amelyik még nem rendezett olimpiát. Az afrikai nemzeti olimpiai bizottságok szövetsége támogatja e törekvést.

Ám ha mégis Budapest nyerne, a most „készen álló” létesítményeinket okvetlenül fel kellene újítani, netán átépíteni. Az atlétikai stadiont az idei vb után visszabontják, mert nem lesz szükség akkorára. Maga az atlétika világsport ugyan, de a labdacentrikus magyar sportmédiában alig szerepel, nagyon alacsony az érdeklődés iránta. Akárcsak az egyéni sikersportágaink iránt.

Így tehát új stadionépítési láz törhetne ki, mely az eddigi hatalmas kiadások sokszorosát igényelné. De az is kevés lenne.

Az olimpiarendezésnek ugyanis két fő feltétele van, a kiszemelt város fogadókészsége, alkalmassága, és a létesítmény ellátottsága. Budapest ma teljesen alkalmatlan. A közlekedését egyre nehezebben tudja megoldani az agglomerációs nyomás miatt, de képzeljük el akkor, ha egy-másfél millió turista is közlekedne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.