Uitz Renáta

A szerencsés véletlen

Mit tehet, illetve mit nem az EU a magyar egyetemek szabadságáért?

Publicisztika

Állítólag derült égből villámcsapásként érte a magyar kormányt a hír, miszerint az Európai Bizottság nem kíván több uniós forrást önteni az ún. közérdekű vagyonkezelő alapítványok tulajdonába kiszervezett egyetemekbe mindaddig, amíg a magyar kormány nem szigeteli el valamelyest ezen intézmények kuratóriumait a politikai felső vezetéstől.

Az Európai Bizottság 2022. novemberi – nyilvánosan is elérhető – megállapítása szerint a kuratóriumokra vonatkozó komolytalan összeférhetetlenségi szabályok következtében „politikai felső vezetők részt vehetnek közpénzek olyan szervezetek részére történő kifizetésével kapcsolatos döntéshozatalban, amelyben ők maguk is foglalkoztatottak, és kulcsfontosságú döntéshozatali hatáskörökkel rendelkeznek”. Más szóval: az új egyetemi kuratóriumok a korrupció és a politikai befolyásolás iskolapéldái. A Bizottság ezen, az Európai Tanácsnak tett ajánlása alapján az utóbbi testület pár héttel később Magyarországnak szánt jelentős uniós források felfüggesztéséről döntött.

Az intézkedéssel érintett Erasmus+ források felsőoktatási diákcserét, míg a Horizon Europe források tudományos kutatásokat finanszíroznak. Az sosem volt titok, hogy a kormány elvárja a magyar felsőoktatási intézményektől, hogy ringbe szálljanak ezekért az uniós forrásokért. 2021 márciusában – az akkor még hivatalban lévő – Palkovics László miniszter személyesen üzente meg az érintetteknek, hogy a 2021-től induló uniós költségvetési ciklusban a 2014 és 2020 között elnyert 365 millió eurónál is többet, akár 2,1 milliárd eurót kellene betakarítaniuk az európai kutatási pályázatokon. Úgy tűnik azonban, a kormány nem számolt azzal, hogy az egyetemek köz­érdekű vagyonkezelő alapítványosítása (a rezsim nyelvén: a „modellváltás”) fenn fog akadni a jogállamiságot mint uniós alapelvet védő feltételességi eljáráson.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.