Akkorát szólt a Magyar Péter által fideszes őszödi beszédnek beharangozott hangfelvétel Szalay-Bobrovinczky Kristóf háborús szövegéről, hogy ebbe belebukott Gyurcsány Ferenc! De most tényleg, nem csak úgy finoman visszalépve, támadó pozícióban maradva: annak az egyetlen aktív politikusnak, aki egy percet is miniszterelnökként töltött a NER-en kívüli világban, csütörtökön közölte pártelnöki lemondását, a közélettől való visszavonulását és mellékesen válását Dobrev Klára. Az a Gyurcsány Ferenc, akinek miniszterelnöksége alatt megismerhette az ország a Vlagyimir Putyinnal folytatott megbeszélése alatt a családi szőnyegre kakiló Totó kutyáját, az, aki még pár hete is percről percre közvetítette, hogy egy lakóautóval az országot járva ajánl fel lakásépítést szegényeknek, az, akinek receptkönyve is jelent már meg, cikkünk írása óta semmit sem posztolt a Facebookra. Az ember, aki annyira maga köré épített egy pártot, hogy még csak nem is zavarta a tagságot, ha Gyurcsány-pártként hivatkoznak rá, nem maga jelentette be a bukását, aminek egyszerre áldozata a pozíciója és a magánélete is. Akár dicstelen vége is lehetne ez ennek a történetnek, ha nem lett volna belekódolva:
Gyurcsány Ferencnek a józan ész szabályai szerint már annyiszor vissza kellett volna vonulnia, hogy biztosak lehettünk benne, ahhoz, hogy ez megtörténjen, teljes kataklizma kell.
Gyurcsány Ferenc politikai teljesítményét valószínűleg csak sokkal később fogja tudni megítélni az utókor, 2025-ben lehetetlen. Nem azért, mert az egész történet csak most lett lezárva, hanem azért, mert A Gyurcsány és Gyurcsány Ferenc már nagyon régóta nem ugyanaz: miközben Gyurcsány Ferenc Magyarország egykori MSZP-s miniszterelnöke a DK-ból egy rövid ideig középpártot csinált politikus, addig A Gyurcsány minden rossz okozója az univerzumban. A Gyurcsány tartotta vissza a Tisza előtt a Magyarországnak járó támogatásokat az EU-ból, ő akarta háborúba küldeni a gyerekeinket, ő akarta ránk engedni tömegével a késesgyilkos migránsokat, és persze ő manipulálta úgy sokszor a nemzetközi helyzetet, hogy az Orbán Viktor egyébként mindent kiválóan csináló kormányának kellemetlen legyen. A Gyurcsány négyévente vissza akart térni 2010 óta, és mindig egy soha nem látott hősiességgel – plusz közpénzek milliárdjaival, propagandával és nettó hazudozással – küzdő Fidesz kellett ahhoz, hogy most már tényleg végleg legyőzze. A Gyurcsány szuperképessége az volt, hogy a világon bármit el tudott intézni az országhatárokon túl, egyedül ahhoz nem volt elég sütnivalója, hogy ezt a tízmilliós kis országot magához csalogassa. A Fidesz kellett az állandó legyőzéséhez, de már ahhoz is, hogy A Gyurcsány lelepleződjön: Bajnai Gordontól kezdve Karácsony Gergelyen át Márki-Zay Péterig minden politikus az ő mesterterve volt, aminek leleplezéséhez, sőt, napi szintű lebuktatásának Orbán Viktor, de legalább ennyire Rogán Antal éles szeme kellett.
A Gyurcsány soha nem adta fel: a végső vereségnek kikiáltott aktuális bukások után mindig újrarendezte sorait, felszívta magát, hogy aztán megint nekiveselkedjen az ország tönkretételének.
A Gyurcsány és Gyurcsány Ferenc között változó erősségű kapcsolat volt az elmúlt tizenöt évben: a leggyakrabban nehezen lehetett érteni, miért egy 5-10 százalékos törpepárt vezetője bír akkora hatalommal a kétharmados Fidesz-univerzumban, hogy elszegényíti az országot még ellenzékből is, máskor viszont azért felvillantotta ezeket a képességeket akkor, amikor pártjával együtt diszkréten kiszállt a 2022-es választási összefogásból, majd az egész vereséget rákente Márki-Zay Péterre. De nem volt nehéz meglátni A Gyurcsány és Gyurcsány Ferenc kapcsolatát akkor sem, amikor egykori pártja, az MSZP inkább saját miniszterelnök-jelöltjét puccsolta meg 2017-ben azért, hogy szövetséget köthessen a nagyítóval is alig látható DK-val. És persze tényleg felejtsük el, hogy A Gyurcsány abból a Gyurcsány Ferencből nőtt ki, aki olyan rosszemlékű miniszterelnöki időszakot tud maga mögött, amit a rendszerváltás óta egyedüliként azóta sem sikerült rehabilitálni.
Gyurcsány Ferenc karrierjének összesen két lemondása közt pedig az az összekötő erő, hogy egyik sem akkor történt, amikor magától értetődő lett volna: 2006-ban az őszödi beszéd, de minimum a rendőrség október 23-i produkciója miatt le kellett volna mondania, ehhez képest várt vele még három évet, hogy már kisebbségi kormány éléről, teljes bizalomvesztés után engedje el az ország vezetését. Második karrierjének számtalanszor vége lehetett volna, de legkésőbb tavaly nyáron, amikor kiderült, hogy az egy évtizede épített DK-jával megszerezett szavazók az első alkalommal elpártolnak egy NER-ből frissen kicsekkolt pártvezér pár hónapja létező pártjához. Gyurcsány Ferenc önreflexióra való hajlandóságáról sokat elmond, hogy a DK-nál nyáron nagy tanácskozás után arra jutottak, hogy a mindenki számára csalódást keltő eredményeket látva az a legjobb, ha mindenki marad a helyén.
Hogy ez küldetéstudat, hatalomvágy vagy valami más probléma része-e, valószínűleg soha nem tudjuk meg: Gyurcsány Ferenc szempontjából ugyanis ezek a nemlemondások, trükkös életben maradások bravúros túlélések. Amikor kellett, ráakaszkodott a még létező MSZP-re, amikor kellett, elkezdte felfalni a már alig létező MSZP-t. Ám néha egészen varázslatosnak tűnő képességeit talán az mutatja a legjobban, hogy a 2021-es ellenzéki előválasztáson képes volt a bűvkörébe vonni és közös visszalépésekre sarkallni azt a Jobbikot, amelyik a 2000-es évek első évtizedénekközepén épp az ő miniszterelnöki működése ellen jött létre. Jakab Péter saját bevallása szerint azóta is az egyetlen szövetségeseként emlegeti Gyurcsányt, aki nem verte át, de az akkori ellenzéki színtér több résztvevője is üdítőnek nevezte, hogy a DK elnöke mindig tartotta a szavát. „Márki-Zay Péter mellett őszintén elkezdtem szeretni Gyurcsányt” – mondta nekem egy meg nem nevezett, a 2022-es összefogás egyeztetésein rendszeresen részt vett politikus egyszer, hozzátéve, hogy Gyurcsánnyal csak annyi a baj, hogy nagyon kell figyelni a megállapodások apróbetűs részeit, miközben a többség egy már leokézott tervezetből is képes indoklás nélkül kihátrálni. Az persze más kérdés, hogy azok a megállapodások, amiket Gyurcsány kötött, általában főleg neki voltak jók: 2014-ben az MSZP-nek semmi szüksége nem lett volna a DK-ra az összefogásban, mégis megmentették egykori miniszterelnöküket az eltűnéstől. 2018-ban kifejezett igény lett volna egy Gyurcsány nélküli ellenzékre, mégis inkább Botka Lászlót zavarták vissza Szegedre, 2022-ben pedig a DK-t egyenesen a kormányváltás alapvető feltételének tekintette a többi ellenzéki szereplő.
Bizonyára legendák és pletykák örök táptalaja marad, mi az, amit nem bírt ki ezek után Gyurcsány Ferenc karrierje annyira, hogy épp 2025. május 8-án kellett ezek után lemondania: utolsó nagyobb, aktív politikusként a Narancsnak adott interjújából egy a saját esélytelenségét beismerő politikus képe rajzolódott ki, aki ugyanakkor inkább állva halna meg. Simán választották újra pártelnökké még akkor is, ha jól láthatóan nem örült annak, hogy más is indul a tisztségért. Ahogy korábban, úgy most sem vette számításba azokat a károkat, amiket ezzel az állva meghalással okozhat, és ezt az elmúlt húsz évet nézve nem is nagyon várta el senki. Nem is nagyon lett volna mire reflektálnia, hiszen a DK utolsó eredménye épp nagyon szép: Varju Lászlót a március végi időközin simán újraválasztották Újpest országgyűlési képviselőjének. Ami változott, az már a bulvár része: a modern magyar politikatörténet legnagyobb hatású házaspárjának válása után ugyanis már a stabilitás maradék része is eltűnt volna az imidzséből. Bár a történelemkönyvek jó eséllyel nem a DK 2025-ös tevékenységével lesznek tele, azt azért el kell ismerni, szinte regényes az a fordulat, hogy a politikusok sokaságát legyőző, visszaléptető, magával rántó Gyurcsány Ferencet végül a saját felesége vonultatja vissza egy Változás című közleményben.
Gyurcsány Ferenc ezzel visszavonult, egy kicsit később, mint A Gyurcsány: utóbbit ugyanis a Fidesz vonultatta vissza, amikor kiderült, hogy Magyar Péter esetében nem sokat segít.
Tehertétel, visszatérő, a kötelező rossz: Gyurcsány Ferenc minden volt már a magyar politikában, ezek szerint leváltott pártelnök és egyedüálló férfi már nem akart lenni. Várjuk, hogy megírja azt a híres „kibaszott jó” könyvet a magyar baloldal történetéről.
