Nulladik fázis

Narancsblog

A Magyar Péter által közzétett hangfelvételből kiderült, hogy a honvédelmi miniszter „szakít a békementalitással.” De nem az lenne az első, szükséges lépés, hogy a kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt is beismerje, a magyarok békéjét Vlagyimir Putyin fenyegeti?

„Si vis pacem, para bellum” – hangzott el milliószor egy ókori római történetíró mondása, mióta Oroszország 2022. február 24-én teljeskörű inváziót indított Ukrajna ellen, Európa pedig, megdöbbenéséből felocsúdva, fegyverkezni kezdett. Most ezt szajkózzák a fideszes kommentfalakon is: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra.”

No, de milyen háborúra?

Magyar Péter csütörtök reggel egyperces hangfelvételt tett közzé, amelyen Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter 2023 áprilisában, az új vezérkari főnök, Böröndi Gábor kinevezése idején arról beszél:

„Az ötödik Orbán-kormány eldöntötte, hogy egy valóban ütőképes, harcképes haderőt építünk fel. Ezt azt jelenti, hogy szakítunk az eddigi béketevékenységeinkkel (...), egy folyamat eredményeképpen szakítunk a békementalitással.”

A mondatok rosszul hangoznak egy olyan kormány tagjának szájából, amelynek egyetlen, hazug üzenete van: békét akarnak. Szalay-Bobrovniczky azt is hozzáfűzi, hogy a „békementalitással” való szakítás legegyszerűbb módja a hadsereg régi, tapasztalt katonáinak, tisztjeinek elbocsátása („amit a nyilvánosságban fiatalításként ismertünk meg”), valamint Böröndi Gábor altábornagy kinevezése volt. Kifejezetten rosszul hangzik az a mondat, miszerint a honvédelmi miniszter célja, hogy

„átálljunk a háború felé vezető út nulladik fázisára”.

A hangfelvétel több kérdést szül, mint amennyit meg tudunk válaszolni. Megnyugtató lenne azt gondolni, hogy mindössze annyiról van szó, amennyi Böröndi Gábor parlamenti meghallgatásán elhangzott: ekkor a frissen kinevezett vezérkari főnök arról beszélt, a harcászati szintről hadműveleti szintre kell állítani a honvédséget, és az Ukrajnával határos frontállamokkal, Lengyelországgal, Szlovákiával, Romániával és Bulgáriával együtt „nulladik fázisba” lépni – ami a háborút megelőző állapot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.