Publicisztika

A Stumpf István irányította Századvég Alapítvány elemzésének fő motívuma az, hogy szükségtelen érdemben megvizsgálni a kormányfő hétfői beszédének tartalmát, mert Gyurcsány biológiailag képtelen az igazmondásra, ergo úgyse az lesz, amit mond.

Nem akarnánk a kelleténél jobban túldimenzionálni az SZDSZ tavaly márciusi elnökválasztásán történteket - beljebb két újságoldalt olvashatnak róla -, de azért legalább kettő hamis aláírás bizonyosan volt azon a jelenléti íven. Mondhatnánk, hogy a párt és elnöke végül jól kezelte a dolgot - vizsgálat elrendelése, ami idő előtti tisztségújításhoz is vezethet akár -, meg azt is említhetnénk, hogy az ügy kirobbantása nem véletlenül a népszavazási kampány idején történt, és még azt is, hogy pitiáner párton belüli helyezkedések állnak az egész hátterében.

Az idei (négy-, hat- és nyolcosztályos) középiskolai matematikafelvételi sorok ismét újabb dimenziókat nyitottak. Kiderült, hogy a puszta matematikatudás és a józan értelem önmagában kevés, sőt kifejezett hátrányt is jelent. Szeretném tehát bemutatni, hogy a kapott feladatok tükrében manapság milyennek is kellene lennie egy sikeres fevételizőnek.

A növényi eredetű üzemanyagok, vagyis bioüzemanyagok kérdése az utóbbi években a globalizációról, környezetvédelemről és nemzetközi fejlesztésről folyó közbeszéd egyik legvitatottabb témájává nőtte ki magát. A legelterjedtebb bioüzemanyag a benzint helyettesítő bioetanol, ami gyakorlatilag növényi eredetű alkoholt jelent. Alapanyagai jelenleg magas cukor-, illetve keményítőtartalmú növények (búza, kukorica, cukorrépa, burgonya, trópusi területeken cukornád vagy manióka), a cellulózalapú bioetanol-gyártáshoz még nem létezik piacképes technológia. A gázolaj kiváltására alkalmas biodízelt olajtartalmú növényekből állítják elő (trópusi vidékeken olajpálmából, mérsékelt éghajlaton repcéből, szójából, napraforgóból).

A magyar médiumokban tömegével vannak jelen a rasszista, szexista, idegenellenes, homofób tartalmak. E megnyilvánulások nem lokalizálhatók egyértelműen, nem jelenthetjük ki, hogy ez vagy az a sajtótermék vagy tévécsatorna lenne e tartalmak honállomása, hanem - szándékkal vagy a nélkül - szinte az összes médiumban rájuk bukkanunk. Mondok néhány példát, hogy egyértelművé tegyem, a közlemények, műsorelemek mely típusáról beszélek.

A hétvégén négy szocialista országgyűlési képviselő udvarába hajítottak Molotov-koktélokat. Gödön, Dunaújvárosban és Kunhegyesen. Felmerül a kérdés, hogy mennyiben számít az, hogy országgyűlési képviselők voltak a célpontban. Vagy az, hogy éppenséggel szocialisták. Vagy csak a hajigálás maga a vérlázító.

Az egyszerűsített vállalkozási adó szabályainak megváltoztatására két nagy tekintélyű intézmény is javaslatot tett a közelmúltban. A témát a Kopint-Tárki tavaly októberben a Pénzügyminisztérium számára készített munkaanyagban pedzegette, majd januárban a Versenyképességi Kerekasztal nevében Zara László, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének elnöke tárta elképzeléseit a nyilvánosság elé. Mindkét elgondolás lényege, hogy az evásokat vegyék ki az áfakörből, és - hogy az így adózók a mostaninál ne kerüljenek kedvezőtlenebb helyzetbe - az eva kulcsát vigyék le 25-ről 10 százalékra. Ettől a szakértők a gazdaság fehéredését, a költségvetési bevételek növekedését remélik, méghozzá oly módon, hogy egyetlen érintett sem járna rosszul. Mint a mesében!

A múlt héten befejezte eredményes tevékenységét az Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) közötti kapcsolatot kutató országgyűlési vizsgálóbizottság. Kompromisszumos állásfoglalás született, volt fideszes-szocialista összeborulás, és csupán egyetlen ellenszavazat. Ezek után hótbiztos, hogy az alapítvány nem volt az NBH fedőszerve, de néhanap szívességeket tett az NBH-nak. Továbbá gyanúsak a vámhivatalok. A számról, ami az NBH és az alapítvány közti szerződésben a lóvé mennyiségét jelölte, mély kuss volt. Szilárdan megalapozott vélekedésünk szerint a vizsgálóbizottság, melynek protagonistái Demeter Ervin, Tóth Károly és Berényi Claudia voltak, az alábbi bizonyítékok alapján jutott a fenti - nyilván teljesen helyes - következtetésre:

Boris Tadic hajszállal megnyerte a szerb elnökválasztás második fordulóját, és ez nagy dolog. De mi jön utána? Két héttel ezelőtti vezércikkünkben ott hagytuk el (Éljen a népek barátsága!, 2008. január 24.), hogy a miniszterelnök Vojislav Kostunica és az elnökjelölt Boris Tadic által vezetett kormánykoalíció épp odaígérte a szerb olajipart - nyomott áron - az Orosz Föderáció kormányának. A két rokonszenves középkorú fiatalember ezután Moszkvába hajtatott, ahol szövetségüket, valamint a mondott tranzakciót Putyin elnök megáldotta, majd zökkenőmentes gázszolgáltatást és kellemes szobahőmérsékletet kívánva útjukra bocsátotta őket. Ekkor, gondoltuk, már csak annyi hiányzott, hogy Kostunica kiálljon koalíciós partnere mellett, és híveit (8 százaléknyi szavazót) Boris barátja támogatására szólítsa fel.

Ez egy megkésett manifesztum. Régen meg kellett volna írnom, hisz amiről szól, már '89 előtt is nyugtalanított. Nem tehettem azonban, mert kötött a szakmai logika. Aki az eszmék kurrens történetét hideg fejjel szeretné követni, tartsa távol magát a programmatikus érveléstől. Másfél éve - remélem, csak átmenetileg - kiléptem a "pártatlan nézelődő" szerepéből, az ELTE új Közgazdaságtudományi Tanszékének egyik kezdeményezője lettem. Jelentem, el vagyok fogulva. De hát mi értelme közreadni egy megkésett kiáltványt? Visszakérdezek: mi értelme visszazárni az asztalfiókba? Talán már nem időszerű? Én lennék a legboldogabb, ha ebben az értelemben is megkésett lenne. *

Azt hiszik, hülyéskedünk. Pont mi. Akkor ezt hallgassák meg!

A népszavazás végeredményét e pillanatban még tippelni is merészség lenne. A közvélemény-kutatások eredményes igeneket és csekély számú nemeket jósolnak, ami jó kis verés lenne a koalíciónak. Másfelől 2,1 millió szavazó az nagyon sok, és azt se lehet tudni, hogy a 15 százaléknyi hardcore szocialista szavazó elmegy-e, nem-e, aztán lehet, az SZDSZ is hoz pár tízezer lelkes nemezőt, szóval erre a medvebőrre sem innánk előre.

Úgy tűnik, az éghajlatváltozás hatására a fehér karácsony képe végleg tovatűnik, s a képzelet birodalmába vándorol, a mézeskalács házak és a kolbászból font kerítés mellé. Az eltűnő fehérség eszünkbe juttathatja az észleléselmélet egy érdekes problémáját: a hóhatárváltozás metaforáját. A mindennapi életünkben bekövetkező folyamatos, állandó, lassú változást nehéz érzékelni, többnyire épp úgy nem tűnik fel, mint a bérceken évről évre zsugorodó hótakaró. A morál, a normák és az értékek változásának követése épp emiatt nehéz feladat - még akkor is, ha akad két olyan helyzet, amely segít e folyamatok érzékelésében.