Olvasni muszáj

Találkozol egy CIA-ügynökkel, aki ismeri a neved

Sorköz

Ballai József Karcos diaképek című könyve Nagykőrösről, az ikerlétről és Az utolsó vacsora után visszaigényelhető áfáról is szól.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket.

Áfa Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája után. Az évszázad adócsalása? Ezzel a címmel jelent meg cikk a Világgazdaság 1996. május 14-i, keddi számának első oldalán. Arról szólt, hogy egy magyar vállalkozó papíron megvette Leonardo da Vinci híres képét. Ez fizikailag lehetetlen, mert falfestményről van szó, a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában látható. Az ügylet után vissza akarta igényelni az áfát. 

A vállalkozó Stadler József volt, a Bács-Kiskun megyei Akasztón élt, a kilencvenes évek „világnagy zsonglőreként” ismerték, aki úgy lett vagyonos, hogy olcsón vásárolt és drágán adott el. A felszámolás alatt álló konzervgyártól fillérekért megvett befőttesüvegeket többszörös áron adta tovább. A vételárat olykor készpénzben, aktatáskás futárral küldte. Később arra jutott, hogy a legnagyobb üzlet nem létező árukat venni, mert minél nagyobb a vételár, annál nagyobb az áfa, amit vissza lehet igényelni utána. Vakmerőségből, talán tudatlanságból indulhatott el ezen az úton, és abban a hitben, hogy jó kapcsolatai miatt érinthetetlen.

Amikor az újságíró felhívta a kérdéssel, tényleg Az utolsó vacsora után igényelte-e vissza az áfát, nem tagadott. Azt mondta, jó üzletet látott a vételben, beszélt hozzáértőkkel is, mielőtt lépett. Stadler József meg sem próbálta lebeszélni az újságírót arról, hogy a cikket megírja.

Ballai József majdnem harminc évvel a történtek után Karcos diaképek című könyvében idézi fel, milyen körülmények között tudta meg az abszurd történetet. Leellenőrizte az információt, olyan emberrel beszélve, aki az adóhatóságnál dolgozott – a nevét most sem árulja el –, majd felhívott egy művészettörténészt, véletlenül pont azt, akit az adóhivatal is szakértőnek kért fel az ügyben. „A többi pedig már történelem” – írja Ballai József. Ez az egész könyvre igaz.

Mintha tárcanovellák szólnának a gyerekkorról, a vasútállomási szolgálati lakásról, a mesélő kedvű nyugalmazott főtiszt nagyapáról, az első autóútról, az idő előtt felkutatott karácsonyi ajándékról, az első közösen megivott, likőrös poharakban szétosztott Coca-coláról vagy a konzervgyári diákmunkáról. Ám a szerző a történeti hűséget tartja a legfontosabbnak. Ez kiderül az időről időre újból, és hajszálpontosan ugyanúgy felbukkanó motívumokból, valamint abból is, hogy a szerző utal rá: ha írás közben elbizonytalanodott, felhívta az ikertestvérét, megkérdezte, ő hogyan emlékszik. A kötet dokumentum a nagykőrösiek, kortársak és fiatalabbak számára, amelyből egy család ötvenes, hatvanas, hetvenes évekbeli mindennapjait megismerve ismerős emberekről, helyszínekről olvashatnak, életmódról, szokásokról, használati tárgyakról, zsírban lesütött oldalasról.

 
Nagykőrös, 1965
Fotó: Bojár Sándor/Fortepan
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.