A teljesség felé - Középiskolai felvételik a tűzvonalból

  • Lázár István
  • 2008. február 14.

Publicisztika

Az idei (négy-, hat- és nyolcosztályos) középiskolai matematikafelvételi sorok ismét újabb dimenziókat nyitottak. Kiderült, hogy a puszta matematikatudás és a józan értelem önmagában kevés, sőt kifejezett hátrányt is jelent. Szeretném tehát bemutatni, hogy a kapott feladatok tükrében manapság milyennek is kellene lennie egy sikeres fevételizőnek.

Az idei (négy-, hat- és nyolcosztályos) középiskolai matematikafelvételi sorok ismét újabb dimenziókat nyitottak. Kiderült, hogy a puszta matematikatudás és a józan értelem önmagában kevés, sőt kifejezett hátrányt is jelent. Szeretném tehát bemutatni, hogy a kapott feladatok tükrében manapság milyennek is kellene lennie egy sikeres fevételizőnek.

*

Az ideális nyolcadikos legyen hiperlény, rendelkezzen kifinomult érzékszervekkel.

Az egyik feladatban egy koordináta-rendszerben ábrázolt lázgörbére vonatkoztak a kérdések. Látszatra egyszerű: "Mekkora volt a legmagasabb láza Pistinek?" A választ csak le kell olvasni a grafikonról. Csakhogy a mérési pontok majd 2 mm-es nagy pöttyök a négyzethálós beosztáson, természetesen úgy elhelyezve, hogy semmiképpen se rácspontokra essenek, nehogy a helyzetük egyértelműen leolvasható vagy megállapítható legyen az egyébként is trükkös beosztás mellett. A pöttyök még csak nem is két rácspont között félúton találhatók, hanem amolyan kb. egyharmadára egy 4 mm-es egységnek, ami éppen 0,2 ·C testhőmérsékletet jelent. Mivel a feladat a pöttyök helyzetének leolvasását a kerekítés miatt olyanformán követeli meg, hogy a 2 mm átmérőjű pacni által jelzett pont helyét tizedmilliméteres (!) pontossággal kellene meghatározni, kizárólag a mikroszkópszemű és tökéletes arányérzékű versenyzőnek lehet némi esélye. A jó szem, sőt a vonalzó is édeskevés.

*

A nyolcadikos legyen képes a kellő pillanatban telepatikus kapcsolatra lépni az ismeretlen feladatkészítővel, hogy kitalálja annak legrejtettebb gondolatait is.

Az egyik feladatban a javítási útmutató olyan mellékszámítást pontoz, melyre egyáltalán nem kérdez rá a feladat, s nincs is további szükség rá a valóban kért eredmények kiszámításához. A legérdekesebb azonban az, hogy ezt a mellékszámítást a meglévő adatok segítségével nem is lehet elvégezni, vagyis ez a részeredmény nem következik semmiből. Ezt a pontszámot tehát csak az kaphatja meg, aki kitalálja, hogy a feladatalkotó milyen számokat álmodott meg válaszként - egy általa fel nem tett kérdésre.

A növekvő elvárások azonban a hatodikosokat sem kímélik.

*

Ezért a hatodikos legyen tökéletesen empatikus, cseppet sem felboszszantható, és józanul segítőkész.

Az egyik feladatban egy felrajzolt út-idő grafikonból ország-világ megtudhatta, hogy meg lehet tenni -15 (értsd: mínusz tizenöt!) km-t is. A trükk az, hogy hazafelé kell venni az irányt. (Aki nem hiszi, azonnal üljön be az autójába, hajtson el mondjuk 15 km távolságra, majd forduljon szépen meg és menjen vissza, s eközben látni fogja, amint a kilométer-számláló éppen visszapörög az eredeti helyzetébe. Aki mindig kerülő úton megy haza, az akár autója eladási esélyeit is javíthatja!) Ezt az értéket a feladat ábrája így mutatja, de a végső válaszokban a hatodikosoknak erről mégsem szabad tudomást venniük, hiszen a grafikon alapján leolvasott érték helyett, racionális döntés után, mégis +15 km a válasz. Ily módon a felvételizők önzetlenül segíthetnek a feladat analfabéta szerkesztőinek is, jelezve, hogy értik, mit és hogyan szerettek volna kérdezni tőlük, és azt is megértik, hogy miért rajzoltak olyan grafikont, amilyenért egy hetedik osztályost megbuktathatnának fizikából.

Volna egy javaslatom a feladatkészítőknek: ha a huncut kérdésekből kifogynának, jövőre egy csupasz út-idő grafikon alapján a most már ellőtt "Hazafelé hány kilométert gyalogoltak óránként?" kérdés helyett firtassák azt is, hogy "amikor a kék jelzésen gyalogoltak, akkor volt-e rajtuk piros sapka?". A válasz erre legalább annyira leolvasható bármely erre képzett grafikonról, ahogyan a fentebb említett példában is. Különben is, ha volt rajtuk sapka, azért, ha nem, akkor meg azért - ahogy egy régi vicc poénja tanítja.

*

A hatodikos legyen érzékeny lelkű, nyitott a költői finomságokra, egyszersmind a leghatározottabban céltudatos.

Az utolsó feladatban a diákok egy megfejtett számsorozatra kapnak további kérdéseket. A helyes sorozat így fest: 8, 0, 12, 4, 5. Az első kérdés nagyon egyszerű, így hangzik: "Milyen sorrendben követik egymást ezek a számok?"

Nyilván most mindenki töri a fejét. Telefonos segítség is kérhető.

De ez sem segítene. Egy általam elképzelt hatodikos szótárában a növekvő és a csökkenő sorozat jelenhet meg. Világos, hogy ezek nem helytállóak. Egyetemi tanulmányok után kínlódva azt válaszolhatnánk, hogy ez a sorozat nem monoton, miközben érezzük, hogy aligha a föltett kérdésre válaszoltunk. Néhány óra gondolkodás után eszembe jutott egy korrekt válasz, amit talán egy 12 éves gyermek is tudhat. Ugyanis ezek a számok egyszerűen rossz sorrendben állnak. Ötletemtől fellelkesülve rávetettem magam a hivatalos megoldásra, melyben elképedve láttam - pontosabban nem láttam a választ. Erre a kérdésre egyszerűen nem kellett válaszolni! A matematikafelvételi tehát tartalmazott egy költői kérdést is, s amint az efféle irodalmi fordulatoknál megszokhattuk, ezekre válasz nem adható. Kár, hogy matematikaórákon arra próbáljuk szoktatni a tanulókat: minden kérdést nagyon figyelmesen olvassanak el, értsenek meg, s aztán pontosan válaszoljanak is meg.

Magam előtt látok egy kócos kisfiút, aki 10 perce vakarja a fejét, s morzsolgatja magában a számokat, hogy eldöntse végre, milyen sorrendben is állnak így összeviszsza. Nos, őt biztosan nem vesszük fel. A gondolkodás itt időrabló, így büntetendő, a kritikai szellem pedig helyrehozhatatlan veszélyforrás. Csak azoknak van esélyük, akikben megvan az a szükséges plusz, hogy felismerjék e kérdés költői mivoltát, s egy félmosollyal nyugtázzák az elszórakoztatásukra tett kísérletet - ám a következő pillanatban már minden energiájukat a következő komoly kérdéseknek szentelik, hiszen 45 perc alatt mind a 10 feladattal el kell készülniük.

Kíváncsi vagyok, hogy az elmúlt évek szövegértést vizsgáló nemzetközi PISA-felmérésein szerzett magyar kudarcok mennyiben csengenek össze azzal, hogy olykor jobban jár a gyerek, ha nem érti meg a feladatok szövegét.

Hogy a színvonalukban évek óta egyre romló felvételifeladatok megoldásához szükséges felkészítést hogyan végzik el az általános iskolákban dolgozó kollégáim, arra nem ismerem a helyes válaszokat. Csak az biztos, hogy nekik sem lehet könnyű dolguk.

A szerző gimnáziumi tanár.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.