A gyermekvédelem és egy kampányrendezvény: Orbán képtelen elszakadni a saját „valóságától”

Publicisztika

A CPAC nevű szélsőjobbos dzsemborira nagyságrendileg annyit költött a kormány, mint amennyi lakhatási támogatást kaptak a gyermekvédelmi gondozásban érintettek. Orbán Viktor továbbra is a démonokkal küzd, a kiszolgáltatott gyerekeket kihasználó köztörvényesek pedig évtizedekig közöttünk járhatnak, még kitüntetést is kaphatnak. 

„Az állami gondozásban lévő gyerekek ellátása rendben van. Lehetne jobb, de az rendben van, vállalható. A magyar állam ki tudja mondani: igen, a ránk bízott gyerekekkel tisztességesen bánunk, megfelelő helyen vannak, megfelelő körülmények között, és megfelelően felkészült emberek foglalkoznak velük” – mondta Orbán Viktor áprilisban egy interjúban, arra a kérdésre válaszolva, rendben van-e, hogy egy intézetis gyerek étkeztetésére napi 1200 forint jut. Ilyenkor kell becsukni a laptopot, kikapcsolni a tévét, kimenni a teraszra vagy az utcára, és venni pár mély lélegzetet. 

A miniszterelnök kijelentését annak tudatában tette, hogy novemberben mindenki megismerhette Magyar Péternek és a Tiszának köszönhetően a miskolci gyermekotthonban uralkodó állapotokat: a penészes, retkes vizesblokkok látványa, ahol a 3-5 éves állami gondozottak kénytelenek tisztálkodni, nagy port kavart, Gulyás Gergelyt is verejtékező magyarázkodásra kényszerítette. Utóbbit mostanra már megszokhattuk. Magyar pár nappal ezelőtt arról írt, hogy Orbánék, tehát a kormány nem ad ötmillió forintot a vizesblokk rendberakására, de 300 milliót nem sajnálnak a köztársasági elnök villájának felújítására. De miért is kellene, hiszen az gyeremekotthonokban tapasztalt körülmények „vállalhatóak”.

Hasonló vezérelv mentén választhatják ki „a megfelelően felkészült embereket” is, akik a gyerekekkel „foglalkoznak”. A sajtót és a civilek vegzálására, ellehetetlenítésére létrehozott ún. átláthatósági törvény tervezetének árnyéka miatt több, Orbánékra káros téma kapott kevesebb figyelmet (például: MNB-pénzrablás), de a Szőlő utcai javítóintézet igazgatójának büntetőügye körüli viharok zaját nem tudták csillapítani: a fideszesekkel együtt pózoló, többszörösen kitüntetett J. Péter kiszolgáltatott lányokat hálózott be és futtatott prostituáltként. A hálátlan helyzetbe hozott Gulyás Gergely erről azt mondta: az intézetvezető átment a „kifogástalan életvitel ellenőrzésnek” nevezett vizsgálaton, magyarán átvilágították, de nem találtak nála semmi kirívót.

Annak csak a képzelet szab határt, hogy ez miképpen lehetséges – esetleg befolyásos embereknek is közvetítettek lányokat? –, hiszen sajtóbeszámolók szerint már évtizedek óta érkeznek róla jelzések, panaszok. És az elképzelhetetlen, hogy a környezetében senkinek nem tűnt fel, mit követ el. 

Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az egész átvilágításosdit az ún. kegyelmi ügy miatt rendelték el.

Orbán Viktor nem szeret és szokott olyan témákban – egészségügy, oktatás, infláció stb. – beszélni, melyekben nem tud mit ígérni az állampolgároknak, sokkal inkább miniszterelnöki szerepéből kibújva, wannabe labdarúgó edzőbe átmenve, a lelátón ülve, feltűrt ingujjal, kimbolkozva ad interjút olyan társadalmunkat érintő fontos ügyekben, mint a Fradi csúfos, 2023-ban elszenvedett három-nullás veresége, amit egy Feröer-szigeteki félprofi csapat mért ráReálisan nem is lenne elvárható egy ilyen embertől, aki ennyire másban él, hogy érdekelje az állami gondozott gyerekek sorsa. Kár, hogy pont ő a miniszterelökünk. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.