Az elemzőket és a kormányt is meglepte a második negyedéves GDP-adat: a konszenzus egyértelműen az volt, hogy a három negyedéve tartó mínusz után a gazdaság 2023 második negyedévében már pluszba fordul. Ehelyett negyedéves szinten -0,3, éves szinten pedig -2,3 százalék a GDP visszaesése a KSH frissen publikált adatai szerint. A kormány kommunikációja alapján mindenről a szankció és a háború tehet, és persze Brüsszel. A valóság ezzel szemben az, hogy nemzetközi összehasonlításban az egyik legrosszabb a magyar adat, és a magyar gazdaság történtetében sem volt példa 1995 óta arra, hogy négy egymást követő negyedévben mínuszos legyen a GDP – azért csak 1995 óta, mert akkor változott a módszertan.
Valóság nagybátyám
Hiába beszélt arról a Pénzügyminisztérium és a kormány az elmúlt időszakban arról, hogy nagyon jól állunk uniós összehasonlításban, mert ez csak az előző éves adatra igaz, és így augusztus közepén ez már elég áporodott szagú. A helyzet az, hogy a második negyedévben év per év alapon csak a svéd (-2,4%) és az észt (-3%) gazdaság volt gyengébb, mint a magyar, az uniós átlag 0,5 százalékos növekedést mutatott az Eurostat adatai szerint. A negyedév per negyedéves adatokban jelentős volt a szórás, itt a magyar -0,3 nem számít különösen rossznak – de jónak egyáltalán nem.
A kormány és az elemzők is azzal számoltak, hogy a mélypont után végre elkezd kimászni a gazdaság a gödörből. Elvégre csökkenni kezdett az infláció, a fogyasztás visszaesése is mérséklődött. Nem így történt, a jelek szerint minden sokkal lassabban rázódik helyre, már ha helyrerázódik egyáltalán. Az biztos, hogy a visszapattanásra újabb negyedévet kell várni – már ha tényleg pattanás lesz és nem olyan, mint mikor a vízihullát feldobják a keletkezett gázok. Ez azt is jelenti, hogy egyre távolabb került a kormány 2023-as GDP-célja, a 1,5 százalékos növekedés. Ez már akkor sem volt reális, amikor beleírták a költségvetésbe, valójában 0,5-1 százalékra lehetett inkább számítani, vagy még arra se, de már a nulla se nagyon fog összejönni. Ahhoz ugyanis olyan szintű bővülés kellene az év hátralévő részében, amire kevés esély van.
Ami bejött
Ha a jó híreket nézzük, akkor az infláció várható csökkenése mindenképpen levegőhöz juttatja a gazdaságot. A mezőgazdaság az idén várhatóan nagyon jó évet könyvelhet el, ami a tavalyi teljes gyászhoz képest kiemelkedő növekedést mutat – az első negyedévben év per év alapon 20 százalék a plusz. A szolgáltatásoknál egyszázalékos növekedés volt az első negyedévben, ennél valamivel jobb lehet a helyzet a második negyedéves adatokban, ezt még nem tudjuk. Beszédes, hogy itt a humánegészségügy mutatott kiemelkedő, majd 17 százalékos növekedést, vagyis orvosra még recesszió idején is költöttünk. Emellett még egy jó hírt tartalmaznak a statisztikai adatok: a járműipar és a villamos berendezések gyártása 19, illetve 16 százalékos bővülést mutattak az első féléven, vagyis az autó- és az akkumulátor-gyártás menti meg az ipart.
Félig. Mert minden más mutató a rossz és a borzasztó rossz közti mezsgyén mozog. Ez biztosan lesz még jobb, ám olyan szektorok is vannak, ahol nem nagyon látszik esély az érdemi bővülésre. Az ipar összességében az első félévben 3,2 százalékkal zsugorodott, ezen belül a jármű és az akku kivételével minden szegmensben jelentős volt a csökkenés. A várakozások szerint elsősorban az export növekedése húzhatja majd fel a feldolgozóipart, ehhez az kell, hogy a külpiacok magukhoz térjenek. A német gazdaság stagnál, ami nem túl biztató, de azért nem kell még elkezdeni ásni az uniós gazdaság sírját.
Ami nem jött be
Jelentősen rontotta a második negyedéves GDP-t a kereskedelem és a szállítás, raktározás szektor visszaesése. Itt akkor várható érdemi javulás, ha a fogyasztás élénkebb lesz. Ez valószínűleg be is következik, a kérdés az, hogy milyen gyorsan.
Talán a leggyászosabb az építőipar alakulása, és itt negyedéves távlatokban nem nagyon várható érdemi javulás. Az első negyedéves a GDP-ben 8,6 százalékos visszaeséssel szerepel a szektor. Az építőipar júniusban 3,8, az első félében 7 százalékkal zsugorodott az egy évvel korábbi adatokhoz képest. És egyelőre nem látszik jele a javulásnak. Az épületek esetében mutatkozik növekedés, de az egyéb építményeknél drasztikus a visszaesés, ide tartoznak a vasúti, közúti, vagyis tipikusan az állami beruházások. Mivel a költségvetés ingatag, ezért az állam nem tud pénzt önteni az építőiparba, nem tudja stimulálni a szektort. Az egyéb építmények szegmensben 41 százalékkal esett vissza a szerződésállományok volumene az első negyedévben, a teljes szektorban ez az arány 26 százalék feletti.
A bárminemű források bevonása rendkívül nehézkes – emiatt a beruházások volumene is csökkent. A vállalatoknak ilyen kamatkörnyezetben korlátozottak a hitelfelvételi lehetőségeik – ezt próbálná a kormány a gyármentő programmal, kamatstopokkal enyhíteni, mérsékelt sikerrel. A cégek egyelőre túlnénének és nem beruháznának. Az sem segít, hogy az uniós források miatt állami és más beruházások is állnak, ezt a pénzt sem lehet beleönteni a gazdaságba.
Kapálózás
Márpedig nem kevés pénzről van szó. Ez jól mutatja, hogy az elmúlt években az uniós források egyfajta kenőolajként működtek a gazdaságban. Most, hogy ezek a források átmenetileg elapadtak, nem is forognak úgy a kerekek. Egyelőre az uniós források megérkezésével számol a kormány, ám ha ez tovább csúszik, a gazdaság aligha fog gyorsan talpra állni.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter 14 pontos gazdaságélénkítő programról beszélt, ami, legalábbis szerinte gyógyírt jelent minden bajra. Végig nézve ezt a listát, inkább az látszik, hogy Scarlett O’Harához hasonlóan Nagy letépte a díszes drapériát az ablakról és varratott magának egy csinos kis öltönyt. Mert ebben a 14 pontban semmi új nincs, már ha egyáltalán intézkedésnek nevezhető az, hogy ha csökken az infláció, akkor nő a reálbér.
Az igazság az, hogy egyelőre a kormánynak nincs kézzelfogható ötlete a gazdaság élénkítésére.
Uniós pénzek nem jönnek, a költségvetésben nincs extra forrás, a korábbi intézkedések kifulladtak vagy eleve nem sok értelmük volt. Nagyjából azzal lehet számolni, hogy a gazdaság észhez tér, és amíg nem történik valami, addig nulla körüli szinten el tud vegetálni. A kormány pedig igyekszik nem belerúgni az asztal lábába, nehogy az egész kártyavár összeomoljon.
(Címlapképünkön: Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter beszédet mond az Európai Vállalkozásfejlesztési Díj nemzeti fordulójának átadásán a Gazdaságfejlesztési Minisztériumban 2023. július 3-án. Fotó: MTI/Soós Lajos)
