Édes Balázs

Busszal megyünk mindenüvé

A vasúti mellékvonalak bezárásáról

Publicisztika

Pár hete arra ébredtünk, hogy megint 2003 van. Akkor a részben a Mol épp leváltott vezetőiből toborzott gárda próbálta megszakérteni a MÁV-ot – most szürreális módon az új igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok olyan helyekről jönnek, mint a Suzuki, a Waberer’s, a Mol vagy az Audi. Amikor a közösségi közlekedési szektor társadalmi feladata épp az autófüggés alternatíváinak felmutatása lenne, ez nem vicc, hanem katasztrófa.

Lázár János zárórája

Az első baklövésre nem is kellett sokat várni: Lázár János miniszter látványosan dilettáns vonal­bezárással indította az új korszakot. Mindenki úgy gondolta, hogy ez tabu a létező orbánizmusban, hiszen a kormányzás egyik szimbolikus eleme volt egyes vonalak újraindítása. Nagy lehet a pánik a közlekedésvezetésben. Közben sok helyről hallani azt is, hogy a járatszám csökkentésével kellene takarékoskodni. Ez sem újdonság, a mellékvonalak többségén is így sikerült leépíteni korábban a vasúton utazók körét. Pedig rövid távon, makroszinten gyakorlatilag mindegy, hogy működnek-e ezek a vonalak; helyben és hosszú távon viszont nagyon is fontosak lennének. A szakma jó része épp ezért 13 éve türelemmel várja, hogy az épp kihaló Bz-motorkocsik beszerzése óta, tehát bő 40 éve hibernált állapotban lévő mellékvonali hálózatra mikor jut végre egy kis figyelem és forrás.

A mostani bezárásoknak különös ízt ad, hogy a szellemet pont az a miniszter engedte ki a palackból, aki korábban sokat fektetett abba, hogy minél több kreditet gyűjtsön liberális körökben. Most párttársai hallgatnak, és ugyanazok támogatják a „reformját”, akik már Kóka János minisztersége idején is nagy hívei voltak annak a gondolatnak, hogy az amputálás a helyes gyógymód nagyjából bármire. Ma is olyan vasúti vonalbezárós zsánercikkeket lehet olvasni, mint 15–20 éve. Ki lepődik meg azon, hogy az újságírók nem találnak senkit azokon a vonatokon, amelyek rosszkor, ritkán és lassan közlekednek, és amelyek előtt néhány perccel egy busz is indul – ugyanoda? De vajon mi értelme van egy rossz állapotú pályán, rossz járművekkel, rossz menetrenddel nyújtott szolgáltatás utasait számolgatni? Olyan ez, mint a klasszikus üzleti tanmese, ahol a cipőgyáros munkatársa szomorúan tér vissza a kinézett országból: ott kérem, nincsen semmilyen lehetőség, mert mindenki mezítláb jár… F. Szabó Emese minapi véleménycikke ebben a lapban például ennyivel intézi el a témát: „Kinek kell ez? Valójában senkinek.” (Lásd: Lázár János a vasparipát karéjozza, Magyar Narancs, 2023. július 27.) Egy komplex közpolitikai probléma ennél többet érdemelne. És mire alapozza F. Szabó azt, hogy éppen 30 mellékvonal bezárása lenne indokolt? Miért pont annyi? És miért lenne értelmetlen a Mátra interrégió? A cikkben többször kárhoztatott többletteljesítmény éppen arról szólna, hogy legyenek utasok. Először legyen kínálat, aztán lesznek utasok, és ebből a közösségi hasznok. Itt sikerült összekeverni az okot és az okozatot. A karbantartást, a járműfelújításokat persze el kellene végezni, sőt, akár munkaerőt is lehetne toborozni, de ehhez ki kellene préselni a MÁV-csoportból a teljesítményt. Ez lenne a szakpolitikai feladat.

Amúgy olvasott-e már bárki olyan elemzést, amely kimutatja, hogy mennyi megtakarítást hoztak a 2007–2009-es vonalbezárások? Biztosan nem, hiszen nem hoztak semennyit. A szerencsétlen sorsú vonalakról szóló vitában könnyű megfeledkezni arról az egyszerű tényről, hogy a vasút mint közszolgáltatás önmagában veszteséges, így sokkal többet meg lehetne takarítani a Budapest–Szeged vonal bezárásával, mint amekkorát a 10 mellékvonaléval. Miért nem ezzel áll elő a közlekedési kormányzat? Az elégtelen szolgáltatási szintre hivatkozva valójában bármikor, bármilyen közszolgáltatás, akár a komplett közoktatás és az állami egészségügy is bezárható lenne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.