Mire lehullanak a levelek

Publicisztika

Ez a harc lesz a végső - legalábbis az idén, nyakunkon az ősz, a hosszú távú meteorológiai előrejelzések korai telet jósolnak, akkor meg már a hó úgyis eltakar mindent, jegeli mintegy a kérdést. Legfeljebb márciusban újra kezdjük.

Ez a harc lesz a végső - legalábbis az idén, nyakunkon az ősz, a hosszú távú meteorológiai előrejelzések korai telet jósolnak, akkor meg már a hó úgyis eltakar mindent, jegeli mintegy a kérdést. Legfeljebb márciusban újra kezdjük.

Így volt ez az idén is. A főváros idén márciusban hirdette meg az I. Kutyaürülék Elleni Háborút. A csata ígéretesen kezdődött, az illetékesek kiszámolták, hogy az ebofil metropolisz négyszázezer lelkesre tehető bodriállománya, fejenként 10 dekagrammal (megítélésünk szerint méltányosan) számolva, 40 tonna bélsárt hagy maga mögött a köztereken. Szeptember van, a főpolgármester új harcot hirdetett, amiből arra következtetni, hogy a márciusi háború elveszett. A vereséget józanul értelmezők szerint persze inkább fél győzelemről kell beszélnünk, hisz a napi 40 tonnájával most körülbelül derékig kéne érnie a szarnak a városban, pedig tisztán látszik, hogy csak egyes, különösen veszélyeztetett területen ér boka fölé.

Hasonló, győzelemmel felérő vereséggel zárulhatott júniusban a II. (egyes források szerint: Nagy Honvédő, máshol: Terézvárosi) Kutyaürülék Elleni Háború is, hisz megint csatára hínak a Demszky kürtjei, tehát még élünk, bírjuk a fegyvert, nem fulladtunk bele az excrementumba, de Terézváros alighanem elesett. Mire abból is következtethetünk, hogy a főpolgármester épp a Nyugati téren hirdette meg a mostani, III. avagy Dicsőséges Kutyaürülék Elleni Háborút. Aha, rögtön lecsapunk a sas-fészekre (máshol: bolhafészek), visszavesszük a Podmaniczky utcát, a főváros bizonyítottan legkutyaszarosabb területét! (Feltehetően a nevezetes Podmaniczky-program is innen kaphatta a nevét: lemegyünk a nevezett utcába, és rögtön bele is lépünk - a programba tudniillik.) Hajrá, magyar! Nehéz csata lesz, a nyár elején olyan héroszok buktak el a harc mezején, mint Markó Iván és Vince Lilla, akik az Intelligens Kutyatartók Bundásligáját kép-viselték. Mondhatnánk, ha ők se bírtak az ebek engesztelhetetlen szardühével, mit akar most Demszky? De nem mondjuk, mert mi bízunk a város hercegében! Üsd, vágd, nem apád! Vond ki szaracén pengédet, osszad a zacskót meg az ellent, hegesszed be a csikaszok valagát, Gábor! Mire lehullanak a levelek, ragyogjanak az utcák. Kutyák s gazdik még egy vastagabb szellentést is jól gondoljanak meg! Előre a tisztább fővárosért!

A Csömöri úttól a Filatorigátig már rég nem 80 nap a menetidő, igaz, nem is sokkal több. A közle-kedés összeomlott, bontják a semmire sem jó házakat, a Blaha Lujza tér, a Práter utca olyan, mint bombázás után, csak kicsit nagyobb a por. Ez már nem az a Budapest, amit annyira szerettünk. Megóvásra méltó értékei lettek semmivé, s meggyőző tervek, érzékelhető kontroll nélkül, a korrupció szüntelen gyanújától kísérten növekszik a helyén valami, amiről remélni is alig lehet, hogy egyszer emberhez méltó körülményeket biztosít azoknak, akik nem akarnak elmenekülni, mert azt hiszik, hogy szeretik. Elég szar ebben a városban élni. Az is lehet, hogy ezért egy személyben nem felelős, és a kutyapiszok elleni háborút hátha meg is nyeri Demszky, és akkor egy kicsit tényleg jobb lesz. De az előjelek nem túl biztatóak. A jövő évi polgármester-választás tekintetében sem. Egy gyenge ember utolsó hadjáratának nyitómérkőzésén izgulhatunk. Van miért, méltatlan lenne, ha a kutyaszar temetné maga alá.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.