Ez a harc lesz a végső - legalábbis az idén, nyakunkon az ősz, a hosszú távú meteorológiai előrejelzések korai telet jósolnak, akkor meg már a hó úgyis eltakar mindent, jegeli mintegy a kérdést. Legfeljebb márciusban újra kezdjük.
Így volt ez az idén is. A főváros idén márciusban hirdette meg az I. Kutyaürülék Elleni Háborút. A csata ígéretesen kezdődött, az illetékesek kiszámolták, hogy az ebofil metropolisz négyszázezer lelkesre tehető bodriállománya, fejenként 10 dekagrammal (megítélésünk szerint méltányosan) számolva, 40 tonna bélsárt hagy maga mögött a köztereken. Szeptember van, a főpolgármester új harcot hirdetett, amiből arra következtetni, hogy a márciusi háború elveszett. A vereséget józanul értelmezők szerint persze inkább fél győzelemről kell beszélnünk, hisz a napi 40 tonnájával most körülbelül derékig kéne érnie a szarnak a városban, pedig tisztán látszik, hogy csak egyes, különösen veszélyeztetett területen ér boka fölé.
Hasonló, győzelemmel felérő vereséggel zárulhatott júniusban a II. (egyes források szerint: Nagy Honvédő, máshol: Terézvárosi) Kutyaürülék Elleni Háború is, hisz megint csatára hínak a Demszky kürtjei, tehát még élünk, bírjuk a fegyvert, nem fulladtunk bele az excrementumba, de Terézváros alighanem elesett. Mire abból is következtethetünk, hogy a főpolgármester épp a Nyugati téren hirdette meg a mostani, III. avagy Dicsőséges Kutyaürülék Elleni Háborút. Aha, rögtön lecsapunk a sas-fészekre (máshol: bolhafészek), visszavesszük a Podmaniczky utcát, a főváros bizonyítottan legkutyaszarosabb területét! (Feltehetően a nevezetes Podmaniczky-program is innen kaphatta a nevét: lemegyünk a nevezett utcába, és rögtön bele is lépünk - a programba tudniillik.) Hajrá, magyar! Nehéz csata lesz, a nyár elején olyan héroszok buktak el a harc mezején, mint Markó Iván és Vince Lilla, akik az Intelligens Kutyatartók Bundásligáját kép-viselték. Mondhatnánk, ha ők se bírtak az ebek engesztelhetetlen szardühével, mit akar most Demszky? De nem mondjuk, mert mi bízunk a város hercegében! Üsd, vágd, nem apád! Vond ki szaracén pengédet, osszad a zacskót meg az ellent, hegesszed be a csikaszok valagát, Gábor! Mire lehullanak a levelek, ragyogjanak az utcák. Kutyák s gazdik még egy vastagabb szellentést is jól gondoljanak meg! Előre a tisztább fővárosért!
A Csömöri úttól a Filatorigátig már rég nem 80 nap a menetidő, igaz, nem is sokkal több. A közle-kedés összeomlott, bontják a semmire sem jó házakat, a Blaha Lujza tér, a Práter utca olyan, mint bombázás után, csak kicsit nagyobb a por. Ez már nem az a Budapest, amit annyira szerettünk. Megóvásra méltó értékei lettek semmivé, s meggyőző tervek, érzékelhető kontroll nélkül, a korrupció szüntelen gyanújától kísérten növekszik a helyén valami, amiről remélni is alig lehet, hogy egyszer emberhez méltó körülményeket biztosít azoknak, akik nem akarnak elmenekülni, mert azt hiszik, hogy szeretik. Elég szar ebben a városban élni. Az is lehet, hogy ezért egy személyben nem felelős, és a kutyapiszok elleni háborút hátha meg is nyeri Demszky, és akkor egy kicsit tényleg jobb lesz. De az előjelek nem túl biztatóak. A jövő évi polgármester-választás tekintetében sem. Egy gyenge ember utolsó hadjáratának nyitómérkőzésén izgulhatunk. Van miért, méltatlan lenne, ha a kutyaszar temetné maga alá.
