n A Magyar Narancs stábja Moszkvában járt, ebédszünetben, hétfőn (ponyegyelnyik). Moszkva nagyon szép város, Lengyelország fővárosa, jól váltják a golyórágót. A kiadós havazásairól és Krokogyil című szatirikus lapjáról híres megyeszékhelyre interjúkészítés céljából érkeztünk. Andrejt kerestük, a híres szatócsot és bérkilövőt. Először az üzletben, ahol eladó, de ott széttárták a karjukat.
Magyar Narancs: Ggye Andrej szicsász?
Leonyid Lenin, üzletvezető: Elvitte próbaútra az anyósát és a Kalasnyikovot, de magukat a reptéren várja.
A reptérre siettünk, ám végül a GUM áruház próbafülkéjében akadtunk Andrejre, a Hamletet próbálta, de kicsi volt rá.
Magyar Narancs: Nu, Andrej Laposkavics, hogy ityeg a fityeg?
AL: 1950-ben ismerkedtem meg a Rajk Lászlóval a jugoszláv határon. A hátamon van egy rés, oda tessék bedobni a pénzt, mert mindjárt lejárok. Papírt is elfogad, forintot nem.
MN: Mi a helyzet Frei Tamással?
AL: Frei Tamással 1950-ben ismerkedtem meg, kanárit importált a Kanári-szigetekről.
MN: Mikor találkozott Juszt Lászlóval?
AL: Juszt Lászlóval 1950-ben ismerkedtem meg, de nem tudnának nagyobb hülyeséget kérdezni vagy bedobni pénzt?
MN: Mi a foglalkozása?
AL: Külsőzök magyar tévécsatornáknak, de nem lehetne egy kicsit sietni, a szomszédban már nagyon vár Lakat T. Károly és a stáb. Egyébként Ina Nyikorognát, a Bolsoj primadonnáját is én tettem el láb alól. Akarják, hogy beszéljek róla?
Hazaérkezésünk után fölkerestük Juszt Lászlót és Frei Tamást, hogy egy nagyobb összeget ajánljunk föl arra az esetre, ha nem engedélyeznék interjúnk közlését. Felajánlásunkat visszautasították, de amikor arra kértük őket, hogy fele ennyiért csókolják meg egymás seggét a tévében, akkor mindketten gondolkodási időt kértek.
Adtunk nekik 24 órát (volt köztük két Doxa is, de nem jártak).
