n Hogy egy kormányzat vagy egy politikai párt milyen hősöket választ magának, és milyen történelmi figurák életművéből merít inspirációt politikai döntéseihez, az, mint tudjuk, korántsem mellékes: az utcanévtáblák, szoboravatások, állami kiállítások nem pusztán szimbólumai, lenyomatai egy-egy politikai kurzusnak, hanem a jövőjét is kijelölik; a pályát, mit befut majd, könyörtelen erővel határolják be ezek a gesztusok. Kissé brutálisabban fogalmazva: ha a Bartók Béla utat valóban átnevezték volna - amint azt talán két éve néhány MIÉP-es önkormányzati képviselő szorgalmazta - Horthy Miklós úttá, akkor nemcsak Móricz Zsigmondból lett volna záros határidőn belül Gömbös Gyula, de (mert a Szónak igenis van mágikus ereje) előbb-utóbb a Gellért tér és a Kelenföldi pályaudvar közti szélfútta vidéken néhány pofon is elcsattant volna bizonyos, méreten felülinek ítélt orrok ("csámpás lábak, csöpögő" stb.-k) tulajdonosainak orcáján.
Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy a kormány által alapított német nyelvű egyetem épp Andrássy Gyula, az Osztrák-Magyar Monarchia - egyes kortársai szerint betegesen oroszellenes - külügyminiszterének nevét viseli majd. Andrássy Gyula rendes magyar imperialista volt, a szó klasszikus értelmében, az 1878-as berlini kongresszuson például az ő ravaszsága és állhatatossága kellett ahhoz, hogy a Monarchia szerezze meg Boszniát, és ezután is ő volt az egyik fő szorgalmazója a Monarchia nagyszabású balkáni szerepvállalásának. Az "imperialistát" egyébként itt értéksemleges meghatározásként tessék felfogni, a Monarchia nagyhatalmi érdekeit és messianisztikus elszántságát, mellyel a balkáni vadembereket az európai civilizáció áldásaira kívánta rákapatni, lapunk visszamenőleg is nagy megértéssel kezeli. (Mondjuk talán nem annyival, mint Jeszenszky Géza, a Harmadik Köztársaság első külügymnisztere, akinek szobája falára annak idején - a boszniai háború idején - épp Andrássy képe ugrott fel.)
Azt azonban nem állítanánk, hogy Andrássy életművéből bármiféle élő, pozitív tanulság levonható lenne arra nézvést, hogy Magyarországnak mely szövetségesekkel és milyen szerepet kellene játszania tájhazánkban, az Észak- és Közép-Balkánon. Orbán Viktor néhány hónappal ezelőtt Stoiber bajor tartományi miniszterelnökkel és Schüssel osztrák kancellárral állapodott meg a magyarországi német nyelvű egyetem alapításáról: és ez, meg Andrássy mint - a történelmi szövegkörnyezetből hajánál fogva előrángatott - embléma nem sok jót árul el a kormányzat fejében motoszkáló Közép-Európa-vízióról. Művelt európai körökben kevéssé szalonképes, vérkatolikus bajor és osztrák támogatással valamiféle regionális középhatalommá plankolni Magyarországot - az ötlet oly távol áll a valóságtól, hogy akár röhöghetnénk is rajta.
Az azonban már cseppet sem vicces, hogy a kormány szinte észrevétlenül egy újabb janicsárképzőt pottyantott a költségvetésből a Fekete Magyarország küszöbe elé. Miközben az állami felsőoktatási intézmények társadalomtudományi szakjai évek óta lényegében csődben vannak, addig Orbán Viktor egy kormányhatározattal kétmilliárd forintot utalványoz az új egyetem működési feltételeinek megteremtésére, majd pedig - ugyanebben a határozatban - felszólítja ("felkéri") a kormánytól egyébként teljesen független Akkreditációs Bizottságot, hogy "soron kívül, rendkívüli eljárásban" "alkossa meg az egyetem akkreditációjáról szóló véleményét". Azaz: úgy engedélyezze az egyetem számára a diplomák kiadását, hogy sem a tantervéről, sem a tevékenységéről, sem a majdan ott tanítók és ott tanulók kilétéről fogalma sincs. És arról még nem is szóltunk, hogy az Andrássyról elnevezett "egyetem" a felsőoktatási törvény szerint nem is lehetne egyetem, hisz alapképzést nem folytatna, ami pedig az egyetemmé minősüléshez feltétel lenne, hogy úgy válna majd "magánegyetemmé", hogy állami pénzből gründolják: hogy az intézményalapító hevület épp néhány hatályos magyar törvényt igyekszik félresöpörni az útból.
E lendület ideológiai magyarázata ismerős. A Fidesz saját önigazolása szerint hosszú távú alternatívát igyekszik teremteni az MSZP-vel, illetve, tágabb értelemben, a szocialista és liberális befolyás alatt álló, baloldali érzelmű Magyarországgal szemben, és ehhez értelmiséget meg lojális államhivatalnoki kart kell növesztenie (esetleg: vásárolnia) magának. (Azt ne most bolygassuk, hogy mindennek érdekében célszerű-e a Btk., az alkotmány és más, csekély jelentőségű törvények bizonyos paragrafusait szelektíve értelmezni.) De ez a mentalitás, az állam birtokbavételének ez az agresszív és szervetlen módja, a társadalom mesterséges átszabásának szándéka a 60-as években, a posztkolonializmus virágkorában jellemezte a gyarmati uralom alól frissen felszabadult afrikai és ázsiai országokat, meg újdonsült vezetőiket, akik az esetek jó részében közvetlenül törzsi, falusi civilizációjuk melegéből emelkedtek a demokratikus alkotmánnyal és közjoggal felszerelkezett, vadonatúj államok csúcsaira.
Nem is sült ki belőle sok jó.
És ezen nem segít az sem, hogy Andrássy Gyula arisztokrata volt, és kolonialista.
