Õfelsége bizottsága

Publicisztika

Az Országos Választási Bizottság (OVB) hétfőn elutasította a szocialisták népszavazási kezdeményezését, ami a visszamenőleges hatályú jogalkotás káros hatásait próbálta volna annullálni. Az előző, jogszerűen választott OVB kinyírása után tavaly júliusban hivatalba lépő testület határozata következetesen illeszkedik eddigi munkásságához. Az elmúlt egy évben ugyanis majd' minden népszavazási kezdeményezést elutasítottak - leggyakrabban alkotmányellenességre vagy az egyértelműség hiányára hivatkozva. Így történt a magánnyugdíjpénztárak, az alkotmányozás vagy épp a munkavállalói jogokat védő kezdeményezések kapcsán is.

Az Országos Választási Bizottság (OVB) hétfőn elutasította a szocialisták népszavazási kezdeményezését, ami a visszamenőleges hatályú jogalkotás káros hatásait próbálta volna annullálni. Az előző, jogszerűen választott OVB kinyírása után tavaly júliusban hivatalba lépő testület határozata következetesen illeszkedik eddigi munkásságához. Az elmúlt egy évben ugyanis majd' minden népszavazási kezdeményezést elutasítottak - leggyakrabban alkotmányellenességre vagy az egyértelműség hiányára hivatkozva. Így történt a magánnyugdíjpénztárak, az alkotmányozás vagy épp a munkavállalói jogokat védő kezdeményezések kapcsán is.

A most visszadobott kérdés így szólt: "Egyetért-e Ön azzal, hogy új jogszabálynak az érintettekre nézve hátrányos rendelkezését a jogszabály hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozóan ne lehessen alkalmazni?" Az OVB álláspontja szerint ez a kérdés alkotmányellenes - amiben igazuk is van, hiszen maga az alkotmány rögzíti azt az Alkotmánybíróság által is a jogállamisággal ellentétesnek minősített megoldást, mely szerint állami juttatás után 5 évre visszamenőleg is ki lehet róni bármilyen kötelezettséget. Az OVB sajátos cinizmussal azt is megállapította, hogy a kérdés nem egyértelmű, mert az, hogy mi hátrányos rendelkezés, szubjektív megítélés kérdése. Igaz ugyan, hogy a 2010 novemberében elfogadott jogalkotási törvény expressis verbis tiltja a visszamenőleges jogalkotást, de az csak egy törvény, az OVB-nek meg az alkotmány előírásait kell figyelni. Másrészt pedig való igaz: ha valakinek a jogszerűen megszerzett jövedelmét, nyugdíját vagy egyéb juttatását visszamenőleg megadóztatják vagy nemes egyszerűséggel elveszik, az csak szubjektíve hátrány, és csak annak, akivel ez az eset objektíve megtörténik. Hiszen annak, akit ez nem érint, ez akár előnyös is lehet; kevesebb pénzt kell kiadni a költségvetésből, több marad stadionépítésre, fogturizmusra, miegymásra.

Mindez persze csak addig igaz, amíg a nemzeti együttműködés nem gondolja úgy, hogy nemcsak a milliós végkielégítés pofátlan, hanem Szabó Géza 23 milliós ingatlantulajdona is. Egyáltalán: pofátlanság minden 20 milliós értékhatár feletti ingatlant magántulajdonban tartani, legyen az inkább az államé, a miniszterelnök szerint abban úgyis jobban bízik a magyar ember (e tárgyban lásd még: nyugdíjvédelem Fidesz-módra). Tehát az a párt, amelyik egy alkotmányosan igencsak vitatható népszavazásnak is köszönheti kétharmados parlamenti többségét, hatalomra lépése után gyorsan elzavart egy pár hónappal korábban 4 évre választott testületet, és saját - választási ügyekben az elnök kivételével teljesen járatlan - csapatot nevezett ki a helyére. E szorgos csapat pedig egy év alatt kettő, azaz két darab népszavazási kezdeményezést bírt hitelesíteni: az egyik az sms-szavazás bevezetésére, a másik pedig a szabadságolás bizonyos szabályainak fenntartására vonatkozik.

A mindenkori OVB népszavazási határozatai körül rendre voltak viták, amelyeket az AB így vagy úgy eldöntött; várhatóan most sem lesz másképp. Azt sem gondoljuk, hogy a magyar demokráciát a népszavazás intézménye fogja megmenteni - ezért nem is az a fő kérdés, hogy vajon a testület mennyire szakmai alapon hoz döntéseket népszavazási ügyekben.

Inkább az az aggasztó, hogy ez a testület felelős a parlamenti választások lebonyolításáért is. Mert hiába ülnek ott az ellenzéki pártok delegáltjai is, a parlament által választott tagok többen vannak, így aligha kétséges, hogy vitás helyzetekben kinek lesz többsége.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.