Tamás Gábor

Mentes vagy menthetetlen

Hova vezet a kormányzati GMO-stratégia?

  • Tamás Gábor
  • 2011. augusztus 4.

Publicisztika

A parasztember jól tudja, hogy gondozott vetése olykor odavész - de ha ez nem valódi sorscsapás, netán saját hibája okán következik be, arra már nincs ésszerű magyarázata. Az meg végképp felbosszantja, ha a pusztítást saját eszközeivel, a maga költségére, a hatóság ellenőrzése mellett kell elvégeznie - miközben vétlennek érzi magát.

Ebben a helyzetben szidja a cudar világot mintegy hatezer hektár nagy hozamú kukoricavetés néhány száz tulajdonosa. Hogy sorstársaik lesznek-e még, kérdés. Az is lehet, hogy a magyar kormányzat végül belátja, hogy noha a cél - a hazai táblák GMO-mentességének megőrzése - elfogadhatónak tűnhet is, a megvalósításhoz választott drákói eszközrendszer, annak intézményes és műszaki háttere idegen a jogállamtól. Ki kell tehát építeni, de ahhoz előbb meg kéne találni működésének valódi célját. Az pedig nem csak hatezer hektár kukorica.

Pozitív vagy negatív

Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter idén márciusban módosította a 48/2004/FVM rendeletet. Ennek értelmében a harmadik országból származó vetőmagokhoz az importáló köteles a beszállított vetőmagtételről a GMO-mentességre vonatkozó, az importőr költségére kiállított magyar hatósági laboratóriumi mérési jegyzőkönyvet csatolni.

A miniszteri döntés előéletéhez tartozik, hogy Magyarország 2005-ben - a 2001/18/EK irányelv védzáradékával élve - területén betiltotta a genetikailag módosított növények termesztését. (Korábban is tiltott volt, csak akkor még nem voltunk tagok az Európai Unióban.) Emellett a 2012. január 1-jével életbe lépő alaptörvényünk azt is kinyilvánítja, hogy "a testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését Magyarország a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal segíti elő". Így a korábban elhatározott és hivatalosan korábban a nemzetközi kapcsolatrendszerünkben eddig meg nem kérdőjelezett GM-free státuszunk hosszú távon megőrzendő alkotmányos értékké emelkedett. (Hogy ez - mármint az élelmiszeralapanyag-termelés GMO-mentessége - valóban annak tekinthető-e, arról finoman szólva megoszlanak a szakmai vélemények, de jelen írásunknak ez nem tárgya. Lásd viszont: Éhezők és egészségvédők, Magyar Narancs, 2011. február 3.)

Ezt biztosítandó rendelkezett tehát a miniszter, és az eljáráshoz nulla toleranciát rendelt. A nullát pedig nagyon könnyű meghaladni, mivel az alkalmazott műszaki tudományok ezt a számot nem ismerik. A szakmában az ilyen érték általában "elhanyagolhatóan kis mennyiségként" szerepel, a mindennapos gyakorlatban pedig a kimutatható legkisebb mértékegység megadásával igyekeznek közelíteni hozzá. Konkrét esetünkben ennek hivatalos terminusa így szól: "Az MgSzH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság Központi Vetőmagvizsgálati Laboratóriumának eredménye a CaMV 35S screening kvalitatív PCR módszerrel 0,1 százalékos kimutatási határ mellett pozitív vagy negatív." A politikusi zéró tehát az eljárási gyakorlatban 1 ezreléket jelent: ha ennél nagyobb arányban találnak génmódosított élelemiszer-alapanyagot egy mintában, az egész tételt meg kell semmisíteni.

Az elmúlt pár héten eddig összesen nagyjából hatezer hektárra leszállított kukorica-vetőmag esetén mutattak ki legalább ilyen értéket - ám ezt az eredményt mindkét érintett importőrcég (a Pioneer Hi-Bred és a Monsanto Hungária Kft.) vitatja; és az ennek alapján született határozatokat peres eljárásban támadta meg. Ha ezt nem tennék, automatikusan rájuk hárulna a gazdák teljes kártérítése. Keresetük elsősorban arra épül, hogy azonos mintából, azonos vevőknek szállított tételből, nagyobb magdarabszámra, független és nemzetközi akkreditációval rendelkező laborban, jóval kifinomultabb mérési eljárás nyomán negatív eredmény született. Az amerikai tulajdonú, a hazai kukoricamag-piacot meghatározó vállalatok még a viták ellenére is többször hangsúlyozták, hogy minden lehetséges módon együtt kívánnak működni a magyar kormányzattal a GM-free státusz megőrzésében, akár úgy is, hogy részben vállalnák a közös laboratóriumi és minőségbiztosítási rendszer kiépítésének százmilliós költségeit is. Azt is jelezték, hogy a hazánkban forgalmazott termékeik GMO-mentességének biztosítása üzleti érdekeikkel is egybevág.

A magyar hatósági mérőhelynek viszont nemzetközi akkreditációja nincs (volt, de tavaly novemberben lejárt), jelenleg egy vidékfejlesztési miniszteri rendelet alapján úgynevezett "hatósági laborként" vizsgálódik. A kormányzat annyira biztos az igazában, hogy még a hazai államháztartási törvény, illetve az uniós agrárszabályozás egyes előírásait is felülírva őszre "teljes" - a kieső hozam ellenértékét is tartalmazó - kártérítést ígért az érintett gazdáknak.

Nyomon követik

A magyar mezőgazdaság GMO-mentességének hivatalos kinyilvánítása és az ehhez kapcsolódó mérések elrendelése között hat év, öt vetési szezon telt el. Ha valóban a külpiacokkal kapcsolatos magyar agrárstratégia sarkalatos része a GMO-mentesség, akkor ez az időszak miért is vész a ködbe? A kimutatott pozitív eredmények olyan fajtákból származnak, amelyek évek óta kedveltek a hazai termelők körében, ám egy részüket a nemesítő cégek más országokban működő vállalatainál állítják elő - határozott álláspontjuk szerint GMO-mentesen. Szabályellenes magok csakis véletlenül keveredhetnek a vetésbe. Ám a jelenlegi kormánypártok hangadó szakpolitikusai és a velük ez ügyben szövetséges zöldszervezetek képviselői szerint ez nincs így: ők e nemzetközi vállalatok ármánykodásaira gyanakszanak. Úgy vélik, a multiknak életbevágó érdekük az ország GMO-mentes státuszának elvesztése, és az azután vélhetően felszabaduló, fejlesztési dollármilliárdokat felemésztő GMO-technológia terjedése; másrészt e magok közvetlen környezetünkben - Ausztriát kivéve - szabadon forgalmazhatók, és egy ilyen kimutatott, ám felelős nélküli "véletlenszerű keveredés" is e multik közvetlen üzleti céljait szolgálja. Akad felelős politikus (például Font Sándor parlamenti mezőgazdasági bizottsági elnök), aki szerint az ország alapvető gazdaságstratégiai érdekei ellen való a multik rosszindulatú ténykedése, ezért a nemzetbiztonsági szolgálatok bevetését is lehetségesnek tartotta az ügyben, míg az LMP országgyűlési frakciója az eddiginél is szigorúbb eljárásra szólította fel a kormányt a "génterrorizmus" visszaszorítására. Mindez azonban csak azért hangozhatott el 2011 nyarán, mert a kormány gondolt egyet, és mérni kezdett valami olyat, amiről minden szakmabeli pontosan tudta, hogy ha kis mennyiségben is, de évek óta jelen van. Így lett a GMO-ügy első számú célpontja a hibridkukorica, rajta keresztül az azt forgalmazó, a jelenlegi hatalomnak amúgy is bögyében lévő, bűnösnek népszerű módon kikiáltható multinacionális vállalkozási forma.

A történet azonban nagyon hasonlít arra az esetre, amikor a részeg csak a lámpa alatt keresi az elveszett kulcsot, hiszen ott van világos. A nemzetközi kereskedésnek számos árnyoldala van, de azt kevesen vitathatják, hogy elszámolási és nyomon követési rendszere alkalmassá teszi az esetleges veszélyforrások pontos felkutatására, ellenőrzésére. Ez a vetőmagpiacon jelen lévő, saját érdekükben (az esetleges elmaradt hozamok miatti pereket elkerülendő) kiépített, többszörös minőségbiztosítási rendszert működtető vetőmagcégekre fokozottan igaz. Alkalmasak az állami ellenőrzésre, nem úgy, mint a déli határainkon át magánimportban olcsó GMO-magot könnyedén behozó kistermelők. A vidékfejlesztési tárcát irányító politika gyaníthatóan tudatosan jelölte ki célpontul a multikat, hogy aztán "az emberek érdekében" mindenféle szigorokat meg fenyegetéseket bevetve ezrelékeket keressen a szabály szerint, kötelezően leadott mintákban.

Hihetetlenül szemforgató, álságos magatartás ez. A magyar kukoricapiac jól elvan a GMO-mentes, de nagy hozamú vetőmagokkal - csakhogy ezeket is a most vádpadra ültetett cégek kísérletezték ki és forgalmazzák. A kiváltásukra képes hazai fajták árban versenyképtelenek, a gazdák nem is keresik őket. Olyan viszont kapható, amiről bírósági ítélet mondja ki, hogy meghatározó tulajdonsághordozóit a magyar vállalkozás "törzsnövény eltulajdonítása útján szerezte meg", és az így szaporított magot illegálisan árusítja.

De amiről beszélünk, az teljes mezőgazdasági termelésünk csupán néhány százalékos szelete. Ha a kormányzat valóban GMO-t akarna keresni, ki kéne másznia a multik lámpája alól.

Fel kéne keresnie például néhány olyan kertészetünket, amelynek tulajdonosa (rokona, üzletfele, ismerőse) az utóbbi években az átlagpolgárnál sűrűbben járt Hollandiába, netán Marokkóba vagy Bulgáriába, és megkérdezni: ugyan, mitől nő maguknál ilyen szép egyformára és fényesre a paradicsom, mitől sorol olyan katonásan a paprika? Vagy ha valóban "az embereket" akarjuk óvni a GMO-tól, akkor érdemes volna betérni néhány mostanában agyonmarketingelt hazai tulajdonú hústermelő gazdaságba, és megkérdezni, mitől is hízik pontosan ez a disznó, csirke? (A kormányfő asztalán fideszes egyetértéssel előterjesztett anyag vár elbírálásra a hárommilliós sertésállomány megduplázásáról és a többlet "belföldi fogyasztási menedzseléséről".) Csak nincs a fehérjedús tápjukban olcsó tengerentúli GM-szója?

A kérdés persze költői: van. Épp ezért ezt senki potentát fel nem teszi: pedig szinte mindennap eszünk-veszünk olyasmit, ami ellen a jelenlegi kormányhatalom hadjáratot hirdetett. Azt mondja a szakminiszter, "a magyar emberek a jövőben sem kívánnak GMO-élelmiszereket fogyasztani" - vajon ezt a hazai élelmiszer-forgalmat felügyelő főhatóság első embere komolyan gondolja, vagy tudatosan hinti a hamut a szemünkbe?

Pedig lenne értelmes, a kormányzat GMO-ügyi "arcvesztését" sem okozó megoldás a napi gondok rendezésére, később pedig esély a gyakorlatban is követhető, hosszú távú mentességi stratégia kialakítására. Ezer kukoricavetőmag-minta megmérése és szankcionálása nem az. Helyette tárgyalni kellene az érintett cégekkel, közösen kidolgozni a minőség- és mentességbiztosítás műszaki, mintavételi, eljárásjogi feltételeit - aztán gyorsan elfelejteni ezt az idei esztendőt. Azt ugyanis igazából senki sem gondolhatja komolyan, hogy valóban a saját mintáját független ellenőrzésre küldő, évtizedek óta Magyarországon fejlesztő vállalat vagy éppen az a pár száz gazda veszélyezteti Magyarország - a "semmiből" előkerülő pozitív eredmények okán - most már eleve kérdéses GMO-mentes státuszát.

A vakon csapkodó, tényeket felejtő politizálás annál inkább.

Figyelmébe ajánljuk

A Rákóczi úti villamosok nyomában

A fővárosi polgármesterválasztásra készülődve idézzük fel kilenc évvel ezelőtti cikkünket, amelyben a Rákóczi úton, a Thököly úton, a Kossuth Lajos utcán és az Erzsébet hídon futó villamosokra emlékeztünk.