Heil Péter

Orbán brüsszeli betlije

Miért reményt keltő az uniós megállapodás a költségvetésről és a jogállamiságról?

Publicisztika

Most akkor győzött vagy vesztett Orbán Brüsszelben? Van vagy nincs működő jogállami mechanizmus? 

Elzárja-e az unió a NER éltető nedvét adó sok ezer milliárdos pénzcsapot? Megnyerte-e máris Angela Merkel a Fidesznek a 2022-es választásokat? Ezen vitatkozik múlt csütörtök óta a magyar nyilvánosság. Ha Európát valójában nem is ez érdekelte, a magyar kormány mozgástere az európai intézményekben megváltozott.

Az elmúlt héten Brüsszelben Orbán Viktor megint úgy érezhette, hogy az események középpontjában áll. Ezúttal nemcsak az M1 Híradója, hanem a világsajtó is közölte a véleményét. És még olyan fénykép is készült, amelyen egyszerre szerepel a nagyokkal – Merkellel, Von der Leyennel és Charles Michellel, no meg „a holland fickóval”. Hívei szemében most ő a főszereplő, a kormányzati propaganda építhette tovább a vezérmítoszt. Pedig a magyar miniszterelnök nagyjából annyira volt főszereplő, mint a sorompó a határátkelőn: a leginkább mindenki annak örülne, ha nem lenne ott. „Államférfiúi” szereplése – akár idén júliusban – abban merült ki, hogy ideig-óráig feltartotta és jó alaposan felbosszantotta a többieket.

A decemberi csúcsról a történelemkönyvek nem a lengyel–magyar vétót fogják megírni, az csak lábjegyzet lesz a koronavírus-válság leküzdésére kitalált 1800 milliárd eurós mentőcsomag történetében. A végül feladott magyar–lengyel blokád több figyelmet akkor kap majd, ha esetleg – isten ne adja – az unióból való kilépés felé vezető út állomásaként kell majd megemlékezni róla. A nemzetközi tudósítások így három dolgot emelnek ki. A 2021–2027 közötti időre szóló hétéves uniós költségvetés elfogadását, a válság utáni újjáépítést szolgáló Next Generation EU program elindítását és a készülő európai klímatörvénnyel kapcsolatos politikai megállapodást.

 

Európában a lényeg

Az első, a költségvetés, azért fontos, mert a brit kilépés utáni időkre biztosítja az unió pénzügyi egyensúlyát, zökkenőmentes működését. Mindezt úgy, hogy mérete egy nagy befizető ország elvesztése ellenére is hasonló az eddigihez. Legnagyobb eredményként pedig olyan új, önálló bevételi forrásokat ad a közösségnek, amelyek növelik majd Brüsszel pénzügyi önállóságát a mindig fukar tagállami pénzügyminiszterekkel szemben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.