Publicisztika

"Én nem értem az újságírók cirkuszolását, mindig csak az árakkal foglalkoznak, ahelyett, hogy örülnének, mennyi új autópálya épül" - fakadt ki úgy egy éve a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. egyik vezetője, amikor a Narancs tapintatlanul holmi költségek felől érdeklődött. És valóban, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a tavaly átadott autópálya-szakaszokat ellenőrző jelentése sem állítja, hogy ne lenne a megjelölt helyeken út. Igaz, kicsit későn adták át őket, esetleg kicsit drágábbak a kelleténél, és akad egy talán fölösleges völgyhíd is - de ez csupa piszlicsáré apróság.

A rendszerváltás óta soha nem volt ennyi rasszista és homofób gyűlölet a hazai közéletben. És az ügyészségek, bíróságok sohasem tűntek ennyire tétlennek és/vagy tehetetlennek. A törvényhozó a büntető- és a polgári jogi szabályozás szigorításával igyekezett segíteni a helyzeten. De - amint az Alkotmánybíróság (AB) múlt heti döntéseiből kiderült - egyik kísérlet sem állta ki az alkotmányosság próbáját. Az AB eddigi gyakorlatának és a módosítások valóban komoly technikai hibáinak ismeretében ez nem is volt meglepő. Ami viszont újdonság, hogy néhány alkotmánybírói véleményben már megjelentek a gyűlöletbeszéd korlátozhatatlanságával kapcsolatos kételyek.

Múlt heti számunk Újra húzhat c. szerkesztőségi cikkében az áll, hogy "Bárándy Péter elmulasztott a papájával konzultálni" - összekevertük a keresztneveket, Bárándy Gergelyt kellett volna írnunk.

A hétvégi melegtüntetés (melyről lapunk belső oldalain részletesen is beszámolunk) nem mindenkiből a legjobb s legnemesebb énjét hozta ki. Miközben őrjöngő nácik akarták meglincselni a tömegben vonuló melegeket és nem melegeket, Széles Gábor lapjának (Magy. Hírl.) tárcaírója a Szépművészeti Múzeum oldalában italozott éppen ("előttem kellően behűtött fél korsónyi Stella"), s elmélkedett. Imigyen. "Baktattak (ti. a melegek - a szerk.) kényszermosollyal a képükön, az SZDSZ új generációs teherautója után, azok ugyanis gyáván és lustán a platón viháncoltak, de az első repülő tojás láttán leengedték a ponyvát, és a sötétben reszkettek." Alexa Károly éppenséggel lehetne homofób is, és kétségtelenül erre utalnak cikkében a "kis exállamtitkárbuzi", a "sok, szerencsétlen, megvezetett kripli", valamint a "milyen jó lenne, ha nekik akkora volna, amekkora nincs" fordulatok, de ez nem érdekel senkit.

Lehet, hogy a kor teszi vagy a páratartalom, de szociológus és jogász kollégáim okvetetlenkedéseit egyre kevésbé értem: mit is szöntyögnek annyit a szociális segély megadásának feltételekhez kötése miatt?

Az nem újdonság, hogy Tóta W. Árpád semmit sem tud a melegek emancipációs törekvéseiről, hiszen fél évvel ezelőtt is így szórakoztatta blogján olvasóközönségét: "Ma végre természetes dolog, ha valaki homoszexuális. A Kereszténydemokrata Néppárt támogatta a melegek kapcsolatának törvényesítését. Nagyszerű és időszerű. Az, hogy valaki nem hívő - az még botrány." (E pur si muove!, w.blog.hu, 2007. december 29.)

Államigazgatási jogban járatos szakértők szerint legkésőbb 2008. május 9-ig le kellett volna bontatnia az I. kerületi önkormányzatnak mint kijelölt építésügyi hatóságnak a Turul-szobrot. A gigantikus madár azonban áll, a két érintett fideszes önkormányzat (az I. és a XII. kerületi) pedig a jelek szerint összejátszik, és húzza az időt.

Az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) éves bécsi ülései többnyire nem túl izgalmas események: a tagállamok küldöttei unottan ledarálják a semmitmondó statisztikai adatsorokat és a drogellenes háború mantráit.

A brit parlament idén májusban nagy horderejű módosításokat hajtott végre a mesterséges emberi reprodukció törvényi szabályozásában. Engedélyezték a hibrid embriók létrehozását állati petesejt segítségével, feloldották az életmentő testvér kiválasztásának korábbi tilalmát, és elfogadták azt is, hogy az apa személye az in vitro ellátás kezdetén már nem elengedhetetlen feltétele a reprodukciós beavatkozásoknak. Mit jelent mindez?

Fodor Gábor kettőt tárgyalt, szombaton Orbán Viktorral, kedden Gyurcsány Ferenccel. Az udvarias, unalmas sajtótájékoztatók leginkább azt mutatták, hogy a felek már a találkozók előtt is tisztában voltak egymás álláspontjával; utána mindenki mondta tovább a magáét, s hazamentek. De Fodornak nem jöttek rosszul e megbeszélések, amit lehetett, kihozta belőlük. Demonstrálhatta, hogy őt nemcsak az MSZP, de a Fidesz is tárgyalópartnernek tekinti, és a mindkét összejövetelen következetesen képviselt álláspontjával "felelős ellenzékiként" nagy nyilvánosság előtt tolhatta be magát középre. Egyszerre kellett ellenzékinek mutatkoznia és kezelnie azt a helyzetet, hogy pártja - alacsony népszerűségi mutatói miatt - nem támogathatja az előre hozott választásokat, még akkor sem, ha a jobboldal ezt tartja az "igazi" ellenzékiség kritériumának. A Fidesz szerint minden végérvényesen el van rontva, míg a kormány szerint az elmúlt két év eredményes volt. Fodor a kettő közé lőtte be magát: a szakértői kormányról, netán idő előtti voksolásról csak akkor gondolkodik, ha a kisebbségi kormány nem tud olyan cselekvési programot letenni, ami mellé az SZDSZ odaállhat.

A hétvégén eldőlt: a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) a Demokrata Pártot (DS) választotta, azaz a Milosevic-rezsimet 2000 őszén előbb a szavazóurnáknál, majd az utcán megdöntő demokratikus erők - illetve azok nyugatos, európai orientációjú része - a Milosevic-rezsim után megmaradt zaccal fognak együtt kormányozni. Borislav Tadic Ivica Dacictyal, a Milosevic-párt egykori szóvivőjével és frontharcosával. (És micsoda idők voltak azok, 1992 és 2000 között, amikor Dacic vitte a szót, és micsoda szók, a gyilkos, cinikus hazugságok minő parttalan áradása!) Zoran Djindjic párttársai azzal a párttal, amely a miniszterelnök gyilkosait elindította pályájukon! A május 11-i választások után, mint emlékezetes, a 20 képviselőt a Skupstinába juttató, s alig 300 000 szavazót megmozdító szocialisták lettek a mérleg nyelve (az erőviszonyokról lásd cikkünket: Orrhossz és Pürrhosz, 2008. május 15.). Az SPS és a DS parlamenti többségéhez szükség lesz még a négy magyar képviselőre; s ezt a szövetséget jóváhagyólag, bár kívülről támogatják Cedo Jovanovic liberálisai is.

A magyar politikai közbeszédben rögzült szélsőjobboldalképet mindenekelőtt a bal- és a jobboldal kokettálás kontra riogatás címmel illethető vitája formálta az utóbbi években. E vitának - alig sarkítva - pusztán annyi a tartalma, hogy a baloldal szerint Orbán Viktor kiszabadította a fasizmus szellemét a palackból, a jobboldal szerint viszont Magyarországon nincs se szélsőjobboldal, se fasiszta szellemiség, palackokkal pedig kizárólag provokátorok szoktak dobálózni akkor, amikor az Gyurcsány Ferencnek éppen érdekében áll. Hogy ezek az állítások mennyire nem állják meg a helyüket, pártpolitikai szempontból pedig már mennyire nem hatékonyak, az 2006 ősze óta egyre nyilvánvalóbbá vált. Stratégiai okokból azonban a két nagy politikai oldal mégis ragaszkodik saját értelmezéséhez, aminek pedig három fontos következménye is van a szélsőjobboldalról való közgondolkodást illetően.

Sercegő régi hanglemezről szólnak az "ingyenélő" segélyezettek munkára fogását követelő polgármesteri engedetlenségi mozgalom érvei. A munkára kötelezés nem új módszer, legfeljebb azt tekinthetjük újdonságnak, hogy az elmúlt hetekben a települési önkormányzatok kezdték öntevékeny módon átírni a hatályos törvényeket. A kötelezettek a rendszeres szociális segélyben részesülő aktív korú tartós munkanélküliek lennének, akik már túl vannak az álláskeresési (magyarul munkanélküli-)járadék időszakán, de munkájuk még mindig nincs, és idővel egyre csökken az esélyük arra, hogy valaha munkát találjanak.

Levelezik egymással és találkozóra készül a Fidesz és az SZDSZ elnöke. S mivel mindezt - főleg Fodor Gábor részéről - néhány kifejezetten udvarias gesztus is megelőzte, a naiv lelkek (amilyenek például mi voltunk még 1998 tavaszán is), reménykedni kezdtek, hogy végül mégis összenő, ami összetartozik. Kétségtelen, ez az egymás felé mozdulás nagy változások előjele lehet. Csak éppen nem azért, mert a hajdani két szövetséges - amely együttműködést utólagos ismereteink szerint az akkori Fidesz valamivel komolyabban gondolta, mint az akkori SZDSZ - 1994 után újra egymásra találna.