"Én nem értem az újságírók cirkuszolását, mindig csak az árakkal foglalkoznak, ahelyett, hogy örülnének, mennyi új autópálya épül" - fakadt ki úgy egy éve a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. egyik vezetője, amikor a Narancs tapintatlanul holmi költségek felől érdeklődött. És valóban, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a tavaly átadott autópálya-szakaszokat ellenőrző jelentése sem állítja, hogy ne lenne a megjelölt helyeken út. Igaz, kicsit későn adták át őket, esetleg kicsit drágábbak a kelleténél, és akad egy talán fölösleges völgyhíd is - de ez csupa piszlicsáré apróság.
Nincs miért izgulni, mindennek megvan az oka. Először is, a kiszámíthatóságra helyezve a hangsúlyt, az autópálya-törvényt négy év alatt 13-szor módosították. Legutóbb úgy, hogy már nem kell éves bontásban részletezni az átadandó és előkészítés alatt álló szakaszokat - így legalább számon kérni sincs mit. Az még éppen benne maradt, hogy a projektek aktuális helyzetéről, a kifizetett pénzekről évente kormánybeszámolót kell benyújtani az Országgyűlésnek, de tavaly és tavalyelőtt a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) már nem készített ilyet a törvényhozásnak. Közük? A finanszírozás átláthatóságától amúgy mit várunk, ha az elszámolásoknál még Brüsszel felé is trükközött a kormány? A GKM-ben az előkészítő munkákról nincsen jegyzőkönyv, pedig biztos zajlott valami ilyesmi. Sajnos úgy, hogy nem volt olyan eljárásrend, ami a szakmai munkát és a hatásköröket rögzítette volna. A határidők kitűzésénél pedig senkit nem érdekeltek a korábbi beruházások tapasztalatai, a szakértők véleménye, vagy akár az előkészítettség. Ha mi ilyen átgondoltsággal mennénk le a boltba parizerért, éhen halna a család.
Nem kapkodták el a földszerzéseket sem. Az ügyvédi késedelemre nem volt szankció, de nem kellett a megszakadástól félteni a földhivatalokat sem. A NIF a biztonság kedvéért pluszban megbízott egy ügyvédi lebonyolító szervezetet is, mely kft. a számvevők szerint 360 millióért nem csinált semmit, de az alkalmazásuk kétségkívül megnövelte az adatszolgáltatási időt. Ahogy az már lenni szokott, a nyomvonalon fekvő ingatlanokat hol a régiós piaci ár másfélszereséért, hol a tízszereséért sikerült megszerezni, de volt, ahol nem is készült előzetes értékbecslés. Az ÁSZ évek óta szajkózza, hogy az útépítők pályáztatásához is milyen hasznos volna az előzetes költségbecslés, ahol lehet, egységárakat tartalmazó adatbázis - teljesen hiábavalóan. Az ellenőrzött szakaszokat 356 milliárdért építtető NIF egyetlen fő költségszakértőt alkalmaz. A dunaújvárosi hídnál leírtakat is olvashattuk már korábban: nem a költséghatékonyság netovábbja, ha a hídhoz még sok évig nincsen közlekedési kapcsolat. Ha egy vállalkozó évekig kihasználatlan beruházásra készítene tervet, minden bank kiröhögné.
Ahogy az ország mentális állapotát jól modellezi az útépítések története, szintúgy cseppben a tenger a kőröshegyi völgyhíd esete. És mi még azt hittük, már mindent tudunk róla! Hogy húsz év alatt sem sikerült a lakosság igényeit a természetvédelmi és gazdaságossági szempontokkal minimálisan szinkronba hozni! Viszont így mód nyílott egy nagy, mérnöki bravúr megvalósítására (könyv zengi dicsőségét, belefért). Mondjuk nem lett olcsó, úgy 50 milliárd két kilométerért, liftekkel persze. És tessék, kiderül, hogy pár kilométerrel odébb a völgy nyílása is kisebb, a híd is alacsonyabban mehetne, a helyieket és a természetet még kevésbé zavarná a sztráda. A NIF és a helyhatóságok akkoriban meg is egyeztek, hogy továbbterveztetik e nyomvonalat, mert ígéretes. A kőröshegyi önkormányzat azonban valahogy nem tárgyalta a terveket, hát el sem tudta utasítani, és hopp: megépült a bombasztikus változat. Lett egy nagy híd, amiről senki nem tudja, hogy került oda. Az ufók?...
Csak Szabó Pál közlekedési minisztert sajnáljuk, mert bánatos: a jelentésre reagáló levelében hiányolja az ÁSZ pozitív megállapításait.
