A hétvégi melegtüntetés (melyről lapunk belső oldalain részletesen is beszámolunk) nem mindenkiből a legjobb s legnemesebb énjét hozta ki. Miközben őrjöngő nácik akarták meglincselni a tömegben vonuló melegeket és nem melegeket, Széles Gábor lapjának (Magy. Hírl.) tárcaírója a Szépművészeti Múzeum oldalában italozott éppen ("előttem kellően behűtött fél korsónyi Stella"), s elmélkedett. Imigyen. "Baktattak (ti. a melegek - a szerk.) kényszermosollyal a képükön, az SZDSZ új generációs teherautója után, azok ugyanis gyáván és lustán a platón viháncoltak, de az első repülő tojás láttán leengedték a ponyvát, és a sötétben reszkettek." Alexa Károly éppenséggel lehetne homofób is, és kétségtelenül erre utalnak cikkében a "kis exállamtitkárbuzi", a "sok, szerencsétlen, megvezetett kripli", valamint a "milyen jó lenne, ha nekik akkora volna, amekkora nincs" fordulatok, de ez nem érdekel senkit. Az is a magánügye, hogy nem érti, a jog nem szépészeti kategória, hogy nem csak azokat illeti meg, akik az ő, Alexa Károly emelkedett esztétikai mércéje szerint megérdemlik. De hogy eközben pont gyávaságról és bátorságról papoljon, hogy az eseményektől biztonságos távolságra, és a kordon jó oldalán pont azokat nevezze gyávának, akik a jogaik védelmében órákon át állták az arctalan, csak túlerőben támadó csőcselék rohamait és halálos fenyegetéseit, nos, mindez kifejezett aljasságról árulkodik. Legalább dobált volna ő is, reszkírozott volna valamit - de nem, csak iszogatott. A hétvégi erőszak áldozatainak mocskolása, valamint okolása mindazonáltal nem csak obskúrus hírlapírók privilégiuma volt. A VI. kerület szocialista polgármestere, Verók István és a műkisgazda Turi-Kovács Béla uniszónóban sopánkodtak, hogy a dobálók és a megdobáltak egyformán "elítélendők", egyformán zavarják a köznyugalmat, és lám-lám, így jár, aki a seggét riszálja, és tisztelt buzik, otthon legyetek buzik, mert különben a nácik - miattatok, ki más miatt - összemocskolják az Andrássy utat.
De ezek csak szavak voltak, ha szánalmasak és gyomorforgatóak is. Sokkal rosszabb tőlük már nem lett senkinek.
A köztársaság barátainak sok bizakodásra mindazonáltal akkor sincs okuk, ha nem pusztán a felvonulás utáni nyilatkozatokat teszik mérlegre. A miniszterelnök szeptemberre nagygyűlést hívott össze, és széles társadalmi összefogást reklámozott a demokrácia védelmében. Ez rendben is lenne, még akkor is, ha egy rakás féleszű ebből arra a következtetésre jut majd, hogy a melegfelvonulást épp ezért "szervezte" a kormányfő, netán hogy a nácik is Gyurcsánynak dolgoztak ("elterelni a figyelmet a gazdasági problémákról"). Ám nem hinnénk, hogy evvel a dolgot - akár kormányzati szinten is - elintézettnek kéne tekintenünk. A kormányfő a "Magyar Chartát" és az őszi demonstrációt a Népszabadság szerint avval indokolta, hogy "közösen kell megvédeni a demokratikus Magyarországot, mert az intézményrendszer és a szabályok láthatóan nem nyújtanak védelmet".
Mi van???
Kétségtelen, hogy a történtek a miniszterelnök szavait látszanak alátámasztani. Hogy a rendőrség vajon bölcsen és előrelátóan cselekedett-e, amikor ráengedte a felvonulásra a nácikat, most nem mennénk bele, egyrészt ízetlenség lenne, hisz a rendőrök a helyszínen és az adott körülmények között már bátran és jól látták el a feladatukat, másrészt maguk a felvonulás szervezői is köszönetet mondtak nekik. De akárhogyan is, a feladataik még nem értek véget.
A rendőrség a felvonulás után 57 embert állított elő, lapzártánkkor ebből hatan vagy heten vannak előzetes letartóztatásban (egy tojásdobálásért kedden állt bíróság elé, hat ellen magánlaksértés miatt indult eljárás). Az ismeretlen számú, szabadlábon tartózkodó többiek ellen a híradások szerint a rendőrség garázdaság, közbiztonságra különösen veszélyes eszközök birtoklása és használata, valamint jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség gyanújával nyomoz. Ez pedig, sajnos, édeskevés. Az előzetes, nyilvános információk szerint az akció előre megfontolt és jól szervezett volt, hetekig tartó készülődés előzte meg. Kivitelezése során szereplői nem csak tojással, de Molotov-koktéllal, súlyos tárgyakkal és utcakövekkel hajigálták a rendőröket és a felvonulókat. A helyszíni beszámolók szerint a súlyos testi sértés okozása feltett, előre megfontolt szándékuk volt, és esetenként ez meg is valósult; miként a tettleges becsületsértés is (a köpködés, a locsolás, a tojásdobálás - ez szintén büntetőjogi kategória). A nácik továbbá másokat kívántak korlátozni alkotmányos jogaik (a szólás és a gyülekezés szabadságának) gyakorlásában - ugyancsak Btk. És minden józan ész szerint megvalósult a gyűlöletre uszítás törvényi tényállása is.
Ehhez képest garázdaságért, magánlaksértésért (!) és még pár apróságért próbálni vádat emeltetni az ügyészséggel nem tűnik valami grandiózus célkitűzésnek. A defetizmus annál érthetetlenebb, mivel a hétvége súlyosabb sérültjei épp rendőrök. (Sőt. A magukat sajtósnak álcázó ellentüntetők célzott fotózása azt sejteti, hogy a rendőröket a nácik egyenként próbálják majd beazonosítani.) Viszont az is tény, hogy a rendőrség ellen a 2006. őszi események óta széles kampány folyik a jobboldal sajtójában, mely nyilván nem maradt hatás nélkül az állományra (különösen, hogy a jogsértő rendőri erőszakra vonatkozó akkori panaszok egy része megalapozottnak bizonyult). Az is igaz, hogy az ügyészség az eddigi tapasztalatok szerint inkább nem bolygatná eme politikai jellegűnek vélt cselekményeket - már a 2006. őszi események utáni vádemelések és ítéletek is röhejesek voltak. A nyomozók tehát lehetnének bármily ambiciózusak is, ha az ügyészség nem hajlandó nagyobb tétben vádat emelni, minek forszírozzák a dolgot. Az ügyészség pedig azért defetista - legalábbis a jóhiszemű magyarázat szerint -, mert a bíróság előtt úgyis elbuknák a súlyosabb vádakat (és ez rontaná az ügyészségi statisztikákat). A gyűlöletre uszítás törvényi szabályozása Magyarországon nagy teret hagy a gyűlöletbeszédnek; mindaddig megengedhetőnek tartja, amíg a beszéd közvetlen erőszakhoz nem vezet, illetve ennek nem áll fenn közvetlen és nyilvánvaló veszélye. A clear and present danger kritériumát pedig a bíróságok rendkívül megszorítóan értelmezik. Amikor ezt számon kéri rajtuk valaki, a jogalkotóra mutogatnak, a jogalkotó az Alkotmánybíróságra, az meg valahova maga mögé, vagy fölé, vagy a jóég tudja, hova. A kígyó így a saját farkába harapott.
Talán erre gondolt a kormányfő, amikor a szabályok és az intézmények elégtelenségét emlegette, és mindenkihez, a civil társadalomhoz fordult segítségért. De a civil társadalom nem tudja magát megvédeni az erőszaktól. Nem ez a dolga ugyanis, és nem is lenne jó, ha így fogná fel a dolgát. Az ugyanis az állam dolga, hogy az állampolgárait megvédje az erőszaktól. Sőt. Épp az a baj, hogy a civil társadalom egy szelete a maga kezébe venné az "igazságszolgáltatást": az erőszakot egy ideje büntetlenül és háborítatlanul sajátíthatja ki - miközben a köztársaság intézményei egymásra mutogatnak.
A nácik a múlt szombaton gyilkolni mentek az Andrássy útra, rendőrt és/vagy buzit, és hogy nem sikerült nekik, az csak a szerencsén meg a vakvéletlenen múlott. Ezt nemcsak azok érzékelték, akik ott voltak, hanem akik akár csak egyetlen tisztességes híradást is megnéztek az eseményekről. Ha az állam intézményei ezt képtelenek lesznek megtorolni, és súlyos, példás és kellően nagy számú jogerős bírói ítélet útján igazságot szolgáltatni, úgy az a képzet alakulhat ki az ország polgáraiban, hogy ezt szabad, ez a dolgok elintézési módja. Hogy ezt meg lehet tenni a köztársasággal és annak tetszőlegesen kipécézett csoportjával. A súlyos börtönbüntetések arra is jók lennének, hogy a nácizmust deheroizálják, és gátat vessenek terjedésének.
Félreértés ne essék, a kormánynak ennek az elérésében korlátozottak az eszközei. A bíróságok önálló hatalmi ág, amelyre a végrehajtó hatalomnak csekély befolyása van. Az ügyészséget a kormány ugyancsak nem utasíthatja. Az Alkotmánybíróság idegenkedik a gyűlöletre uszítás tényállásának megváltoztatásától: a jogalkotó lehetőségei (mint arról lapunk 50-51. oldalán olvashatnak) korlátozottak. De ez nem azt jelenti, hogy a közhatalom legfőbb birtokosai, a parlament többsége és a köztársaság kormánya ne tehetne semmit. Az előbbi nekifuthat például még egyszer a nácizmus kriminalizálásának. Az utóbbi gondoskodhat arról, hogy a rendőrség nagy erőkkel és nagy körültekintéssel találja meg az elkövetőket, és hogy minél súlyosabb tartalmú vádiratokhoz gyűjtsön kielégítő bizonyítékokat. Akár titkosszolgálati eszközök használatával is. Az ügyészség így nem üres kézzel, vagy az elkövetett bűncselekményekhez képest nevetséges vádemelésekkel járulhatna a bíróságok elé. Amelyek így lehetőséget kapnának arra, hogy a közvetlen és nyilvánvaló veszély kritériumának eddigi bírói értelmezését megváltoztassák, és ítéleteikben lerövidítsék a távolságot a verbális és a tettleges erőszak között. És lehetőséget kapnának arra is, hogy kinyilvánítsák felelősségérzetüket a köztársaság rendje és békéje iránt.
Hisz már rég nem csak a melegekről van szó.
