Komoly baj lehet a gazdaságpolitikában, ha a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján két miniszter és a miniszterelnök egyetlen olyan mondatot sem volt képes elmondani, amit érdemes megjegyeznünk. Varga Mihály és Nagy Márton szerint alapvetően minden fasza, már épp mászunk ki a gödörből, melós lesz, de már miénk a győzelem. Mondjuk egy semmitmondó pénzügyminiszteri, gazdaságfejlesztési miniszteri beszéd nagyságrendekkel jobb, mintha bejelentettek volna valamit. Szóval a két miniszter semmitmondása szót se érdemelt volna, ám utánuk jött a főnök.
Orbán Viktor talán nem volt teljes mértékben tisztában azzal, hogy hol is van, kiknek is beszél, talán az évértékelőjéből hagyott el pár oldalt az előszobában, amit most halászott elő a takarítónő a szekrény alól kiseperve, és Orbán azt olvasta fel, hogy mégse vesszen kárba az a sok hosszú mondat, ha már egyszer megfogalmazta és leírta, mindenesetre zavarba ejtő ostobaságok hagyták el a száját. Olyan mondatok, amiket se a Parlamentben, se más intézményekben nem szokott mondani, ahol az érettségizett hallgatóság aránya meghaladja az ötven százalékot. Szavai leginkább egy tóparti, talponálló pecás kocsma pléhlemezes asztala mellé valók voltak, ahol az a legfontosabb kérdés, hogy mire harapnak inkább a halak, a bolti vagy a házi bojlira, és hogy a hosszúlépés vagy a viceházmester képvisel-e jobb ár-érték arányt.
A miniszterelnök az iparkamara évnyitóján arról beszélt, hogy "jönnek ezek a táblázatok, GDP, hókuszpókusz", de kell a gazdaságpolitika mögé a józan paraszti ész is, kellenek a paraszti bölcsességek. És a miniszterelnök feladata pedig az, hogy a gazdaságpolitika mögül az egyszerű, józan paraszti megfontolások ne tűnjenek el. Szerintem meg rohadtul nem ez a feladata, nagyon sokáig tudnám sorolni, hogy mi minden, de a parasztbölcsességek felröfögése egy szakmainak gondolt fórumon, nos, az bizonyosan nem. De ez persze ízlés dolga, nem kell nekem mindenben egyetérteni a miniszterelnökkel, sőt valójában egyáltalán nem is kell egyet értenünk semmiben; az a jó a demokráciában, hogy sem ő, sem én nem érzem magam kellemetlenül emiatt, de ez már kissé messze vezetne.
Közelebb is lehet bőven problémát találni abban, amit Orbán Viktor parasztbölcsességnek gondolt. Mert Orbán Viktornak vagy totálisan fogalma sincs arról, hogy mi zajlik ebben az országban, vagy valójában egy nagyon jól megkomponált gyónássorozatot indított meg, amikor is paraszti bölcsességekre egyszerűsítette, mi mindent baszott el ő és a kormánya.
Négy "egyszerű paraszti bölcsességet" sorolt fel:
- mindig jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartozunk másoknak,
- mindig többet kell keresni, mint amennyit elköltünk,
- jobb dolgozni, mint tengeni-lengeni,
- mindig jobb, ha mi keresünk másokon, mintha mások keresnek rajtunk.
Nézzük ezeket sorjában.
Mindig jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartozunk másoknak. Ez nagyon jó mondás – mondjuk a közgazdaságtan törvényeinek nem feltétlenül felel meg. Egy vállalatnak igenis jót tesz, ha van idegen tőkéje is, de mi most nem vállalatok vagyunk, hanem józan parasztok, de legalább az egyik. Tehát jobb, ha nem tartozunk másoknak, mondta Orbán. Ezzel szemben a magyar kormány adósságszolgálatra az idén a GDP 4,1 százalékát költi, miközben 2018-2020-ban a 2,3-2,2 százalékát költötte. Nominálisan ez azt jelenti, hogy 2020-ban 1127 milliárd forintba került az államadósság finanszírozása, ez 2022-ben már 1900 milliárd forint volt, tavaly 3000, az idén pedig várhatóan 3500 milliárd forint lesz. Ennél talán nem is kell részletesebben magyarázni, mekkora öngól volt ez a parasztbölcselet Orbán Viktortól.
Mindig többet kell keresni, mint amennyit elköltünk. Ez talán annyi magyarázatot sem kíván, mint az előző; ha engedékenyek vagyunk, akkor elvárható, hogy ne költsünk többet, mint amennyit költhetünk. Ehhez képest az államháztartási hiány 2023-ban a GDP 6,5 százalékát tette ki, miközben a terv 3,9 százalék volt. Jó, hát azt se hitte el senki, hogy ez tartható lesz, de a végső szám mindenkit meglepett. Tavalyelőtt 6,2 százalék volt a hiány, 2021-ben 6,8, tehát nem lehet azt mondani, hogy volt itt egy rosszabb év, de már minden kézben van tartva. Valójában a költségvetés évek óta tájékoztató jellegű kiadvány, mint a jövő téli időjárási prognózis, ami szerint a hőmérséklet alacsony lesz, a csapadékos és száraz időszakok pedig majd váltják egymást. A pénzügyi tárca rendre bemond egy számot, ami az úgynevezett cél, aztán ezt vagy másfélszer vagy még nagyobb arányban túllépi a kormány.
Jobb dolgozni, mint tengeni-lengeni. Ez nem igazán értelmezhető mondat, mert mire, kire vonatkozik? Netán arra, hogy több százezer magyar dolgozik Ausztriában, Németországban vagy az Egyesült Királyságban? Vagy azokra a harmadik országbeliekre, akik Magyarországon fognak dolgozni olyan munkakörökben, ahová magyarokat nem vesznek fel? Magyarországon évek óta kínzó a munkaerőhiány, szóval alacsony munkanélküliségi rátával büszkélkedni igazán nem nagy ügy.
Mindig jobb, ha mi keresünk másokon, mintha mások keresnek rajtunk. Az ilyen megjegyzésekben mindig van egy kis zsidózó felhang, mert hát ugyan ki más is keresne rajtunk úgy, hogy észre se vesszük, naugye. De ez szinte mindegy is, empátiát már rég nem lehet várni az ország miniszterelnökétől semmivel kapcsolatban sem. Ezen a ponton Orbán bevallja, hogy ez a bölcsesség még hibádzik. A külföldi beruházók ugyanis évente 4-6 milliárd eurót visznek ki az országból, míg a magyarok csak 1,3-1,5 milliárdot hoznak haza. Profitkiviteli tilalmat nem lehet elrendelni, mert akkor nem lenne több új beruházás, így a megoldás az, hogy "támogassuk a nemzeti bajnokokat". Mindig csak szegényház leszünk, ha rajtunk keresnek mások és nem mi keresünk többet másokon.
Az, hogy ez teljesen zavaros, egy dolog. Azt a magas labdát nem csapnám le, hogy a nemzet bajnokait eddig is igen kiválóan támogatta a kormány, talán most már le is lehetne ezzel állni. Az azért elgondolkodtató, hogy Orbán Viktor csak azért nem vezet be profitkiviteli tilalmat, mert akkor nem jönnének beruházók. Mert amúgy simán – sőt. Amúgy külföldre fizetett osztalék adómentes továbbra is, pedig ez nem lenne kötelező. Az meg, hogy miért leszünk mi mindig szegényház, biztosan nem elsősorban azon múlik, hogy a külföldi beruházók eurómilliárdokat visznek ki az országból. Hanem mondjuk azon, hogy mennyire szabad a verseny, hogy kik nyerik a közbeszerzéseket, mennyi hozzáadott értéket állítanak elő a hazai cégek.
Összegzésképpen:
Orbán Viktor parasztbölcsességei közül kettőt képtelen teljesíteni az ország, egy értelmezhetetlen, egy pedig sima baromság.
A beszéd többi része még ennél is kevésbé érdemes a szóra. Maradok tisztelettel, Valóság.
