F. Szabó Emese

A fillérek ura

Nagy Márton vs. Matolcsy György: mibe kerül nekünk a csúcsminiszter és a jegybankelnök konfliktusa?

Publicisztika

Amikor Matolcsy György egyre szenvedélyesebben képviseli a józan álláspontot, és a legnagyobb befolyással bíró gazdaságpolitikus – Nagy Márton – csak annyit tud mondani, hogy a mostani főnöke – Orbán Viktor – jobb, mint az előző – Matolcsy György – volt, akkor célszerű bekötni az öveinket.

Az MNB elnöke egy, a közérdeklődés számára nem túl jelentős eseményen, a „BÉT Legek”-en – a Budapesti Értéktőzsde 2023 büszkeségeit kihirdető rendezvényen – tartott beszédében egyebek között azt mondta, hogy „az infláció megeszi a növekedést, az inflációt gerjeszti és fűti a költségvetési deficitet, az államadósságot fűti a gazdaságpolitika és a költségvetési deficit”. Röviden: gáz van. Aztán hozzátette, hogy Nagy Mártont sajnálatos módon ki kellett rúgni a jegybankból, mert hülyeségeket csinált és elviselhetetlen volt: „2021 közepén ki kellett tennünk a jegybankból, ki kellett ebrudalnunk, ahogy azt a miniszter uraknak akkor elmondtam, jelentős szakmai hibákat vétett, elfogadhatatlan volt a vezetési stílusa, ami a jegybank érdekeivel ellentétes viselkedést is mutat.”

Azt, hogy Nagyot kipenderítették az MNB-ből, már régóta pletykálják, de ezt eddig senki sem mondta ki, a hivatalos verzió szerint maga döntött a távozás mellett, és nemigen marasztalták. Matolcsy szerint Nagy Márton nem csak alkalmatlan volt jegybankalelnöknek és kirúgták, de erről beszámolt bizonyos „miniszter uraknak” is. Hogy kiknek, nem tudni. De beszámolt – ehhez képest Nagy hirtelen felbukkant a miniszterelnök mellett mint főállású fülbe duruzsoló. És azóta is többet árt, mint használ a gazdaságnak, Magyarországnak és a nemzetnek.

Az MNB elnöke szerint addig volt minden nagyon rendben a gazdaságban, amíg 2021 nyarán le nem tért a kormány az ideális ívről. Amikor a beruházásokra építő gazdaságpolitikát felváltotta a fogyasztásra támaszkodó gazdaságpolitika. Ez nagyon jól hangzik, de Matolcsy rosszul emlékszik. Először is Nagy nem 2021-ben távozott az MNB-ből, hanem 2020-ban, tehát egy évig úgy adott tanácsokat, hogy még Matolcsy szerint is minden oké volt – hiszen rossz irányt ezek szerint csak 2021-ben vett a politika. Ez valószínűleg sima mellélövés volt, nem lehet minden dátum a fejünkben.

Az viszont már egyértelműen téves kijelentés, hogy minden baj 2021 közepén kezdődött volna. Az infláció már évekkel korábban is magas volt az európai szintekhez képest, de a jegybankot annyira nem zavarta, hogy a kormány mesterségesen fűti a gazdaságot ingyen hitelekkel, támogatásokkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.