Szabad-e úgy a politikai életben maradni, hogy valaki képtelen a többség akaratát voksokra váltani?

  • Haskó László
  • 2019. május 27.

Publicisztika

Képesek voltak lazára venni az uniós választást.

Nem tudom, mikor veszik észre „ellenzéki pártjaink”, hogy szinte már csak papíron léteznek. Ott is csak azért hagyják őket, hogy legitimálják a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett orbáni önkényuralmi Magyarországot. Az, hogy részt vettek ezen a választáson, semmi másra nem volt „jó”, csak arra, hogy Orbán tudjon mit megnyerni.

Ha ugyanis bojkottálnak (ahogy bölcs előrelátással Ungváry Krisztián javasolta), akkor a nemzeti együttműködők ellenfél nélkül jutnak tovább, amit sok mindennek lehet nevezni, de győzelemnek semmiképp.

Nehéz szavakat találni

arra, miért nem veszik észre, kit szolgálnak, akarva-akaratlan. Az is lehet, hogy mindent tisztán látnak, és így érzik jól magukat. Mi meg találgathatjuk, hogy miért nem keresnek magyarázatot arra, hogy lassan tízedszer veri őket ronggyá a világ legprimitívebb (egyben egyik legaljasabb) propaganda gépezete.

És ha nem találnak magyarázatot, miért nem hagyják abba, miért nem zárják be a boltot? Hány katasztrofális vereség után ébrednek fel? Félek, ők száz után se. Sajnos tudom a miértet is: nincs más foglalkozásuk, hobbijuk, képességük, tehetségük. És élni kell. Illetve megélni kell.

Más kérdés, hogy szabad-e úgy a politikai életben maradni, hogy sokadszorra is képtelenek a szavazati joggal rendelkezők többségének akaratát voksokra váltani. Erre nincs mentség. Ezt nem szabadna folytatni.

Egy tisztességes, de gyengén működő kormány leváltását is el kellene érni, ha mögöttük áll a többség, hát még egy ilyen közutált, pocsékét, mint ez a mostani. De eszük ágában sincs visszavonulni, folytatják. Képesek voltak lazára venni az uniós választást, és belekapni az önkormányzati kampányba.

Képesek voltak potenciális szavazóik képébe vágni,

hogy ez a hatalmas zakó csak bemelegítés őszre. Atya úr Isten! Már elveszett a helyhatósági választás is.

Ugyanis, ha a mostani keretek közé választatnak velünk önkormányzatokat, abból csak egy új – az egykori MSZMP helyett egy neofeudális Fidesz vezette – tanácsrendszer lesz. Főispán, alispán, szolgabíró és a móriczi rokonok. Márpedig „ellenzéki” pártjaink politikai taktikai érzéke nem követeli tőlük a Fidesz által kiépített keretek szétfeszítését. Ezeknek az abroncsoknak a szétrombolása nélkül nem lesz önkormányzati autonómia, anélkül pedig nem lehetséges a békés (demokratikus) kormánybuktatás. Vagyis marad a neofeudalizmus, bis hundert und zwantzig.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.