Nem tudom, mikor veszik észre „ellenzéki pártjaink”, hogy szinte már csak papíron léteznek. Ott is csak azért hagyják őket, hogy legitimálják a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett orbáni önkényuralmi Magyarországot. Az, hogy részt vettek ezen a választáson, semmi másra nem volt „jó”, csak arra, hogy Orbán tudjon mit megnyerni.
Ha ugyanis bojkottálnak (ahogy bölcs előrelátással Ungváry Krisztián javasolta), akkor a nemzeti együttműködők ellenfél nélkül jutnak tovább, amit sok mindennek lehet nevezni, de győzelemnek semmiképp.
Nehéz szavakat találni
arra, miért nem veszik észre, kit szolgálnak, akarva-akaratlan. Az is lehet, hogy mindent tisztán látnak, és így érzik jól magukat. Mi meg találgathatjuk, hogy miért nem keresnek magyarázatot arra, hogy lassan tízedszer veri őket ronggyá a világ legprimitívebb (egyben egyik legaljasabb) propaganda gépezete.
És ha nem találnak magyarázatot, miért nem hagyják abba, miért nem zárják be a boltot? Hány katasztrofális vereség után ébrednek fel? Félek, ők száz után se. Sajnos tudom a miértet is: nincs más foglalkozásuk, hobbijuk, képességük, tehetségük. És élni kell. Illetve megélni kell.
Más kérdés, hogy szabad-e úgy a politikai életben maradni, hogy sokadszorra is képtelenek a szavazati joggal rendelkezők többségének akaratát voksokra váltani. Erre nincs mentség. Ezt nem szabadna folytatni.
Egy tisztességes, de gyengén működő kormány leváltását is el kellene érni, ha mögöttük áll a többség, hát még egy ilyen közutált, pocsékét, mint ez a mostani. De eszük ágában sincs visszavonulni, folytatják. Képesek voltak lazára venni az uniós választást, és belekapni az önkormányzati kampányba.
Képesek voltak potenciális szavazóik képébe vágni,
hogy ez a hatalmas zakó csak bemelegítés őszre. Atya úr Isten! Már elveszett a helyhatósági választás is.
Ugyanis, ha a mostani keretek közé választatnak velünk önkormányzatokat, abból csak egy új – az egykori MSZMP helyett egy neofeudális Fidesz vezette – tanácsrendszer lesz. Főispán, alispán, szolgabíró és a móriczi rokonok. Márpedig „ellenzéki” pártjaink politikai taktikai érzéke nem követeli tőlük a Fidesz által kiépített keretek szétfeszítését. Ezeknek az abroncsoknak a szétrombolása nélkül nem lesz önkormányzati autonómia, anélkül pedig nem lehetséges a békés (demokratikus) kormánybuktatás. Vagyis marad a neofeudalizmus, bis hundert und zwantzig.
A szerző sebész.
