Pokol elnöki tanácsadó azt üzeni Orbán Viktornak, hogy lesz minden, fognak barátkozni is, csak előbb a Viktor tanúsítson megbánást, amiért az FKgP március 14-i tüntetéséről csúnya dolgokat mondott a parlamentben. Pokol kifejti továbbá, hogy a sajtóban megjelenő hirdetésekre külön adót kell kivetni, amiből a nemzeti irányultságú lapokat lehet majd támogatni, valamint hogy az Alkotmánybíróságot meg kell szüntetni. Közben Torgyán kiteszi Schamschula szűrét valami 1,4 milliárdos ügy miatt. Schamschula még megpróbálja a dolgot rákenni a koalíciós kormányra, aztán rezignáltan elhúz, ha már itt sem kell, akkor tényleg vége. Mindenesetre tett még egy utolsó szolgálatot Torgyánnak. De a seggberúgás, amit kapott, a nemzet szempontjából már megérte, hogy Schamschula egyáltalán a világra jött.

De nem csak Torgyán mutatja meg, hogy amit Horn csak ígérget, azt ő végrehajtja. Giczy valami régi barátság miatt vegzálja Latorcai Jánost, akiről azért kiderül, hogy ez a régi barát - egy Kocsis nevű illető, mostanában sokat lehetett olvasni a nevét, ő volt tudniillik az ÁPV Rt. vezérigazgatója, míg ki nem vágták, mint a taknyot - valami bagatell igazgatótanácsi tagsághoz segítette (amiről Latorcai - saját bevallása szerint - amúgy lemondott volna, no persze). Isépyt, Giczy másik pártbeli ellenfelét közben szakmai szempontból kifogástalan kihallgatásnak veti alá Füzessy Tibor exfőtitkosszolga, a téma Isépy egy interjúja, amiben ellentmond Giczynek: kérdés, volt-e szembevilágítás, hogy is van ez a külföldi tőkével, barátocskám, mennyit kaptál tőlük, ki az összekötőd; és a végén, hogy jobban fájjon, még le is liberálisozzák. Giczy ezt megelőzően együtt ünnepel Lezsákkal Lakitelken, ahol Lezsák a Fideszt protezsálja, mérsékelt sikerrel. Meg aztán Pokol Béla, akiből (még megérik azok, akik bevárják a Mi Hazánkban azokat az időket) lassan tényező lesz, megüzente azt is, hogy a Fidesznek igazából nincs helye a Torgyán-Csurka-Lezsák-Giczy négyesben, sőt jó lesz, ha Lezsák is kapaszkodik, mert a kisgazdák a KDNP-vel fognak egyszerű többségben, édes kettesben kormányozni.

A múlt héten ezenkívül, levezető jelleggel, szó volt még a privatizáció leállításáról (Fidesz), a privatizáció felülvizsgálatáról és az újraállamosításról (Torgyán, Csurka), az alapszerződések felülvizsgálatáról és felmondásáról, a "szociális jogokat garantáló alkotmányról", valamint megünnepeltük a forradalom 40. évfordulóját: némelyik "ünnepség", és ez a legszörnyűbb az egészben, visszamenőleg csont nélkül igazolta azt a kommunista hazugságot, hogy ´56 októberében fasiszta hordák randalíroztak az országban.

A túlfélen eközben ziláltság van és kuss. Ami azért gyanús, mert lehet, hogy Horn Gyulának nincs mit "tisztáznia". Hogy azok az emberek, akik az 1994-es választások után a magát eszméletlenre nyert MSZP uszályában hatalmat és tömérdek pénzt szereztek, pontosan olyan gátlástalan, korrupt gazemberek, mint amilyennek a tisztelt közvélemény a Tocsik-ügy után látja őket. Akkor aztán Horn Gyula próbálkozhat majd a rendteremtéssel meg magyar efbíájjal, meg zároltathat bankszámlákat, meg játszhatja tovább az átlag magyart. Beszélhet reformokról, baloldaliságról, demokráciáról - szarni fognak rá. És a választóknak az a húszszázaléknyi kritikus tömege, amely 1990-ben és 1994-ben nem akart tulajdonképpen semmit, és csak a nyugalom vágya miatt szavazott az MDF-re, majd az MSZP-re, másfél év múlva majd azt mondja: dögöljetek meg mind egy szálig, ott, ahol vagytok.

Lesznek, akik épp erre fognak várni. Itt vannak már most.