Publicisztika

Sokak szerint nem demokratikus magatartás, ha a demokratikus ellenzék majd’ minden pártja arra biztatja az embereket, hogy ne vegyenek részt az október 2-i népszavazáson.

Dicséretes, mértékadó, követendő – ilyen és hasonló jelzők illenek leginkább a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága Nagykamarájának ama ítélete elé, amit az EJEB az egykori magyar főbíró menesztésének ügyében hozott. Bár az ítélet a magyar államot alaposan elmarasztalja (100 ezer euró sok pénz), messze nem ez a fő erénye.

"Mindenki, aki részt vesz a népszavazáson, Orbán európai játszmájának túszává válik a magyar nemzeti érdekkel szemben." Szigetvári Viktor arról, miért nem kell elmenni a referendumra.

Egy ezer fő alatti kistelepülésen tartott időközi választás tanulságai.

"Egy baloldali párt, ha komolyan veszi magát, erre a kérdésre nem mondhatja azt, hogy nem kíván benne állást foglalni." Ádám Zoltán írása az október 2-ára kiírt népszavazásról.

Gyula ugyan határváros, de arrafelé nagyítóval kell keresni a migránsokat. Nem csak a plakátokon zajlik a hangulatkeltés az október 2-i „kvótareferendum” előtt.

Lánczi András, a Corvinus Egyetem tanára (azóta rektora), az orbánzati think tank, a Századvég Alapítvány korábbi vezetője nemrég arról világosította fel a közönséget (azaz bennünket, fantáziátlan, moralizáló mazsolajancsikat), hogy amit mi korrupciónak (lopásnak?) vélünk – a hatalomhoz (Orbánhoz) közel álló pénzemberek, vállalkozók helyzetbe hozása a piac erőszakos újraosztása, piaci versenyelőnyök kormányzati-törvényhozási biztosítása, többek között visszamenőleges jogalkotás révén, valamint és mindenekelőtt a sokszorosan túlárazott, uniós forrásokból és a magyar adófizetők pénzéből finanszírozott közbeszerzések irányított elosztása – szóval mindez valójában a kormány tudatos társadalompolitikája a nemzeti tőkésosztály, tulajdonosi réteg stb. megteremtése, létrehozása érdekében.

És akkor meghal, belehal a hasnyálmirigyrákba, és nem csinálja tovább a civilizációt, hanem majd nekünk kéne helyette. Elárvulunk.

Lassuló gazdasági növekedés, visszafogott költségvetési lazítás, romló gazdasági feltételek a Fidesz-rezsim számára. Hol tart és merre halad a gazdaságpolitika a jövő évi költségvetés elfogadása után?

Háborúban halnak meg katonák. De békében? Egy nyugállományú katona gondolatai a hortobágyi balesetről.

A magyarországi tüntetések pár órás megmozdulások erejéig állnak össze. Ezek, miután a résztvevők kiélvezkedték magukat az életüket uraló absztrakt hatalom megszemélyesítésén és parodizálásán, azaz a pokolba küldtek minél több politikust, többnyire bágyadtan feloszlanak. A Franciaországban ennél produktívabb logika alapján szerveződő Nuit debout (nagyjából: Éjszaka talpon) lassan két hónapja tart.

A legutóbbi negyedéves GDP-adat mind a kormányt, mind az elemzők nagy részét megdöbbentette, hiszen az előző év hasonló időszakához képest az optimistábbak – élükön a kormány – ennek több mint kétszeresét várták. Még a csapból is az folyt, hogy Európa élén állunk a növekedésben, míg a mostani összehasonlító táblákon csak a recesszióval küzdő Görögországot sikerül megelőznünk. Ha a második negyedév is negatív adatot hoz, kijelenthetjük: a technikai recessziónak becézett állapotba navigáltuk magunkat.

A britek kiválása paradox módon megerősítheti az EU-t, és különösen jól jöhet nekünk, kelet-európaiaknak – írja Ádám Zoltán.