A fideszes többségű önkormányzatok februártól sorra elfogadták a „Magyarországot érintő kényszerbetelepítésről” szóló „állásfoglalást”. (Amelynek épp úgy nincs jogi következménye, mint az októberi népszavazásnak. És épp úgy nincs értelme, sem egyiknek, sem másiknak.) Gyula fideszes vezetésű önkormányzata jó negyedévet kivárt, s az utolsó pillanatban hozta be ezt az előterjesztést a városi döntéshozó fórum elé. Kétszeresen is az utolsó percben: egyrészt addigra ezt már majdnem mindenütt átverte a narancssárga többség. Másrészt az ülés előtti utolsó minutumban osztották szét a határozati javaslatot is tartalmazó állásfoglalást, kész helyzet elé állítva a nem vezényszóra gombnyomogató képviselőket (akik nincsenek sokan).
Az összképbe némiképp bezavart azonban a Gyulai Határrendészeti Kirendeltség szokásos évi beszámolója. Az ebben foglalt szakmai helyzetelemzés, okfejtés és következtetés éles ellentétben állt az emberek legaljasabb indulataira és ösztöneire apelláló, kormányhűséget fogadó „állásfoglalással”. És köszönő viszonyban sincs a nem kis részben a kormány gerjesztette menekült- és migránskérdéssel.
A magyar–román határszakaszt közel 90 kilométeren védő szerv beszámolójából ugyanis kiderült: 2014-hez képest az illegális migráció mindössze 4 (!) fővel nőtt 2015-ben. Hogy jól értsük: ahhoz a 2014-hez képest nőtt néggyel, amikor még a Fidesz vezette kormány sem tudott a migrációról, s vele együtt a modern kori népvándorlásról. A kormánypropagandából pedig úgy tudjuk, hogy mindez 2015-ben már tombolt; akkor tehát, amikor néggyel több migráns és menekült érkezett ezen a hosszú határszakaszon.
Talán még ennél is mellbevágóbb, hogy a Gyulai Határrendészeti Kirendeltség adatai és összegzése szerint az illegális határátlépők majd’ kétharmada román állampolgár volt, a fennmaradó részen pedig bolgárok, magyarok és törökök osztoztak. Sehol egy szír, egy afgán, egy jemeni, egy líbiai, egy eritreai. Vagyis ezen a szakaszon nincs semmiféle, a kormány értelmezése szerinti migránsveszély. Pedig a magyar–szerb határon épült kerítés után komolyan fölmerült annak a lehetősége, hogy kerítést húznak a magyar–román szakaszon is. Nem mellesleg, látjuk, hogy a déli határon álló kerítés semmit nem oldott meg.
Mindez nem zavarta a többségben lévő fideszes gyulai döntéshozókat és csatolt részeiket (a Jobbikot és az ún. „civileket”). Görgényi Ernő polgármester hordákról, egyik alpolgármestere – minden konkrétum nélkül – a nyugat-európai városokban dúló állandósult erőszakról beszélt. A háború, a pusztulás elől menekülő, életüket mentő asszonyokról, gyermekeikről, idős emberekről és fiatal férfiakról van szó – vetettem közbe.
A kormány népszavazási kezdeményezését támogató gyulai önkormányzati „állásfoglalás” jókora logikai bukfenccel ajándékozza meg olvasóját. A békési fürdővárost – okkal – „nyitott, befogadó közösségnek” nevezi, ahol „tudjuk, hogyan lehet a tisztelet kultúrája jegyében békességben együtt élni más nemzetiségű vagy vallású emberekkel és közösségekkel”. Ám ebből azt a következtetést vonja le, hogy elutasít minden segítségnyújtást és együttműködést „a menekülő emberekkel”. Arra az „állásfoglalás” szót sem veszteget, hogy Magyarország közel 3 ezer településének összesen 1294 embert kellene ideiglenesen befogadni. Így még az sem biztos, hogy átmenetileg közülük bárki is Gyulára kerülne.
Keresztényi szeretetből, segítségnyújtásból, együttműködésből és szolidaritásból leszerepelt a gyulai képviselő-testület. Egy ellenében mindenki a durva és nem magyarázható elutasításra voksolt.
A szerző volt újságíró kollégánk, jelenleg az Együtt gyulai önkormányzati képviselője.
Önkormányzati állásfoglalás a „menekülthordák” ellen
Gyula ugyan határváros, de arrafelé nagyítóval kell keresni a migránsokat. Nem csak a plakátokon zajlik a hangulatkeltés az október 2-i „kvótareferendum” előtt.
