Több sebből vérzik az a módosító, amit Orbán Viktor Facebook-videója alapján nyújtott be az Országgyűlésnek az igazságügyi tárca. Nem csak azokra lő, akikre elvileg lőni akar, de legalább nem is talál el mindenkit, akire célozna.
Voltak már a világtörténelemben kevés sikerrel kecsegtető kísérletek. Ilyen volt az összes középkori próbálkozás arany előállítására, álláspontom szerint ilyenek a képversek, és mostanában a kurzusfilmek is. És talán ilyen az is, ha Schmidt Mária fia (ez vagyok én) fogja a Magyar Narancs olvasóinak figyelmébe ajánlani Hankiss Ágnes fiát (ez Vitézy Dávid). Mégis engedjenek meg egy próbát, mert a politika meggyőződésem szerint mégiscsak arról szól, hogy még lehetetlen helyzetekben is érvelni próbálunk, és nem ítéleteket hozunk.
A publicista írásaiban felbukkanó klasszikus antiszemita motívumok már Csurka István 1990-es évekbeli írásaiban megvoltak.
Az oroszok szerint biztos, hogy ukránok lőtték le a gépet, amelyen állítólag ukrán hadifoglyokat vittek hadifogolycserére. Mindez a lehető legrosszabbkor jött Ukrajna számára. Kirill Haratyjan orosz újságíró cikkét közöljük.
Az európai egységet és demokráciát védő pártok közös kiindulópontjának annak kell lennie, hogy megakadályozzák Trumpot, Putyint és a szélsőjobboldaliakat abban: szétzilálják az uniót.
Ez a cikkünk tavaly júliusban született, amikor Törökország bejelentette, támogatja a svédek NATO-tagságát. Bár az erről szóló parlamenti szavazás csak a napokban történt meg, a magyar izmozás már akkor is ment és kb. érthetetlen volt. Mi volt az orbáni logika lényege akkor és most?
