Zádori Zsolt

„Medve” a tárgyalóteremben

Amikor a megbilincselés alapjogsértés

  • Zádori Zsolt
  • 2024. február 7.

Publicisztika

Mi a közös Geréb Ágnesben, Gulyás Mártonban, Schadl Györgyben és Ilaria Salisban, akinek büntetőügyét nagy médiaérdeklődés mellett kezdték el tárgyalni a múlt héten? Csak annyi, hogy bár nagyon különféle bűncselekményekkel vádolták őket, mindőjüket megbilincselve, lábbilincsben, vezetőszáron vitték be a bírósági tárgyalóterembe.

A maguk idején mindezekre rácsodálkozott a sajtó és a hazai közvélemény, némi mormogást is hallatott. Ahogyan most a megvádolt olasz anarchistánál, úgy korábban is rögvest találgatni kezdtek: vajon ezek a megalázó és szükségtelennek tűnő „mozgáskorlátozó eszközök” személyre szólnak-e, kiszúrásból alkalmazzák-e a vádlottakkal szemben? A Salis-féle bilincselési ügyben a szakértők hamar tisztázták: ez a szokásos ügymenet. Évente százakkal, ezrekkel történik meg ez a magyar bíróságokon. „Ez a gyakorlat. Ez a szabály.”

Hogy mennyire helyes ez a gyakorlat, mennyire jó ez a szabályozás, arról már kevesebbet lehet olvasni.

Korlátlan mozgáskorlátozás

Kezdjük azzal, hogy strasbourgi ítélkezési gyakorlat szerint nem kell ahhoz szándékos hatósági rosszakarat, hogy az adott bilincselés indokolatlan vagy aránytalan, tehát jogsértő legyen. Ez az intézkedés nemcsak azt az erős látszatot kelti, hogy a megbilincselt ember bűnelkövető, sőt súlyos bűnök elkövetője, hanem akadályozza őt a hatékony védekezésben is. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint viszont szükségtelenül bilincselni nem bagatell hiba, hanem alapjogsértés.

Amit mi, tájékozatlan polgárok szimplán bilincselésnek nevezünk, valójában kétféle célt szolgálhat törvényesen. A bilincs lehet „kényszerítő eszköz” és lehet „mozgáskorlátozó eszköz” is. Az előbbi esetben önkárosítás, támadás, szökés megakadályozására és ellenszegülés megtörésére lehet igénybe venni. Itt tehát a megbilincselt közvetlen veszélyt jelent magára, másokra vagy az eljárás lefolytatására. A második esetben elővigyázatossági céllal korlátozzák bilincseléssel a fogvatartott mozgását. Ha az átkíséréssel megbízott börtön vagy rendőrség úgy látja, hogy valós veszélye van „a fogva tartás biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekménynek”, akkor jöhet a bilincs – szakszerűbben: bilincs, lábbilincs, bilincsrögzítő öv vagy derékbilincs (a börtön­szlengben: „medve”), ami kiegészül vezetőszárral („pórázzal”).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.