Zádori Zsolt

„Medve” a tárgyalóteremben

Amikor a megbilincselés alapjogsértés

  • Zádori Zsolt
  • 2024. február 7.

Publicisztika

Mi a közös Geréb Ágnesben, Gulyás Mártonban, Schadl Györgyben és Ilaria Salisban, akinek büntetőügyét nagy médiaérdeklődés mellett kezdték el tárgyalni a múlt héten? Csak annyi, hogy bár nagyon különféle bűncselekményekkel vádolták őket, mindőjüket megbilincselve, lábbilincsben, vezetőszáron vitték be a bírósági tárgyalóterembe.

A maguk idején mindezekre rácsodálkozott a sajtó és a hazai közvélemény, némi mormogást is hallatott. Ahogyan most a megvádolt olasz anarchistánál, úgy korábban is rögvest találgatni kezdtek: vajon ezek a megalázó és szükségtelennek tűnő „mozgáskorlátozó eszközök” személyre szólnak-e, kiszúrásból alkalmazzák-e a vádlottakkal szemben? A Salis-féle bilincselési ügyben a szakértők hamar tisztázták: ez a szokásos ügymenet. Évente százakkal, ezrekkel történik meg ez a magyar bíróságokon. „Ez a gyakorlat. Ez a szabály.”

Hogy mennyire helyes ez a gyakorlat, mennyire jó ez a szabályozás, arról már kevesebbet lehet olvasni.

Korlátlan mozgáskorlátozás

Kezdjük azzal, hogy strasbourgi ítélkezési gyakorlat szerint nem kell ahhoz szándékos hatósági rosszakarat, hogy az adott bilincselés indokolatlan vagy aránytalan, tehát jogsértő legyen. Ez az intézkedés nemcsak azt az erős látszatot kelti, hogy a megbilincselt ember bűnelkövető, sőt súlyos bűnök elkövetője, hanem akadályozza őt a hatékony védekezésben is. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint viszont szükségtelenül bilincselni nem bagatell hiba, hanem alapjogsértés.

Amit mi, tájékozatlan polgárok szimplán bilincselésnek nevezünk, valójában kétféle célt szolgálhat törvényesen. A bilincs lehet „kényszerítő eszköz” és lehet „mozgáskorlátozó eszköz” is. Az előbbi esetben önkárosítás, támadás, szökés megakadályozására és ellenszegülés megtörésére lehet igénybe venni. Itt tehát a megbilincselt közvetlen veszélyt jelent magára, másokra vagy az eljárás lefolytatására. A második esetben elővigyázatossági céllal korlátozzák bilincseléssel a fogvatartott mozgását. Ha az átkíséréssel megbízott börtön vagy rendőrség úgy látja, hogy valós veszélye van „a fogva tartás biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekménynek”, akkor jöhet a bilincs – szakszerűbben: bilincs, lábbilincs, bilincsrögzítő öv vagy derékbilincs (a börtön­szlengben: „medve”), ami kiegészül vezetőszárral („pórázzal”).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.