Zádori Zsolt

„Medve” a tárgyalóteremben

Amikor a megbilincselés alapjogsértés

  • Zádori Zsolt
  • 2024. február 7.

Publicisztika

Mi a közös Geréb Ágnesben, Gulyás Mártonban, Schadl Györgyben és Ilaria Salisban, akinek büntetőügyét nagy médiaérdeklődés mellett kezdték el tárgyalni a múlt héten? Csak annyi, hogy bár nagyon különféle bűncselekményekkel vádolták őket, mindőjüket megbilincselve, lábbilincsben, vezetőszáron vitték be a bírósági tárgyalóterembe.

A maguk idején mindezekre rácsodálkozott a sajtó és a hazai közvélemény, némi mormogást is hallatott. Ahogyan most a megvádolt olasz anarchistánál, úgy korábban is rögvest találgatni kezdtek: vajon ezek a megalázó és szükségtelennek tűnő „mozgáskorlátozó eszközök” személyre szólnak-e, kiszúrásból alkalmazzák-e a vádlottakkal szemben? A Salis-féle bilincselési ügyben a szakértők hamar tisztázták: ez a szokásos ügymenet. Évente százakkal, ezrekkel történik meg ez a magyar bíróságokon. „Ez a gyakorlat. Ez a szabály.”

Hogy mennyire helyes ez a gyakorlat, mennyire jó ez a szabályozás, arról már kevesebbet lehet olvasni.

Korlátlan mozgáskorlátozás

Kezdjük azzal, hogy strasbourgi ítélkezési gyakorlat szerint nem kell ahhoz szándékos hatósági rosszakarat, hogy az adott bilincselés indokolatlan vagy aránytalan, tehát jogsértő legyen. Ez az intézkedés nemcsak azt az erős látszatot kelti, hogy a megbilincselt ember bűnelkövető, sőt súlyos bűnök elkövetője, hanem akadályozza őt a hatékony védekezésben is. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint viszont szükségtelenül bilincselni nem bagatell hiba, hanem alapjogsértés.

Amit mi, tájékozatlan polgárok szimplán bilincselésnek nevezünk, valójában kétféle célt szolgálhat törvényesen. A bilincs lehet „kényszerítő eszköz” és lehet „mozgáskorlátozó eszköz” is. Az előbbi esetben önkárosítás, támadás, szökés megakadályozására és ellenszegülés megtörésére lehet igénybe venni. Itt tehát a megbilincselt közvetlen veszélyt jelent magára, másokra vagy az eljárás lefolytatására. A második esetben elővigyázatossági céllal korlátozzák bilincseléssel a fogvatartott mozgását. Ha az átkíséréssel megbízott börtön vagy rendőrség úgy látja, hogy valós veszélye van „a fogva tartás biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekménynek”, akkor jöhet a bilincs – szakszerűbben: bilincs, lábbilincs, bilincsrögzítő öv vagy derékbilincs (a börtön­szlengben: „medve”), ami kiegészül vezetőszárral („pórázzal”).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.