Ungár Péter

Nem Orbánról szavazunk

Miért keres önálló főpolgármester-jelöltet az LMP?

Publicisztika

Voltak már a világtörténelemben kevés sikerrel kecsegtető kísérletek. Ilyen volt az összes középkori próbálkozás arany előállítására, álláspontom szerint ilyenek a képversek, és mostanában a kurzusfilmek is. És talán ilyen az is, ha Schmidt Mária fia (ez vagyok én) fogja a Magyar Narancs olvasóinak figyelmébe ajánlani Hankiss Ágnes fiát (ez Vitézy Dávid). Mégis engedjenek meg egy próbát, mert a politika meggyőződésem szerint mégiscsak arról szól, hogy még lehetetlen helyzetekben is érvelni próbálunk, és nem ítéleteket hozunk.

Az LMP azért nem döntött még a főpolgármester-jelöltje személyéről, mert a legjobb jelöltet akarjuk megtalálni. A legjobb jelöltet arra, hogy vezesse ezt a várost. Nem olyan jelöltet keresünk, aki a legalkalmasabb arra, hogy megverje Orbán Viktort és megvédje a köztársaságot. Ezt játszotta el az ellenzék két éve, és nem volt sikeres. De az ellenzék nagy része Orbán Viktor betegségben szenved, valójában még fontosabb szerepet is játszik a világukban a regnáló miniszterelnök, mint a saját szavazói körében. Mi ebből a betegségből szeretnénk kigyógyulni, és meggyőződésünk, hogy a választók jelentős része is így van ezzel.

A mi döntésükben sem az Orbán Viktort vallásosan gyűlölők, sem az érte hasonló lelkesedéssel rajongók szempontjai nem fognak szerepet játszani. És ez persze nagyon furcsa Magyarországon, jól láthatóan nem is tudják értelmezni egyik oldalon sem.

Pedig a 2024-es fővárosi önkormányzati választáson nem tudjuk megdönteni a Fideszt, és államformát se választunk. Orbán Viktorról nem szavazunk, és ha nem marad pozícióban egyetlenegy árva fideszes önkormányzati képviselő, akkor sem dől össze a NER. Így ez a választás nem arról szól, hogy hogyan lehet leváltani a kormányt.

Az Orbán Viktor betegség egyik tünete az, hogy mindenről ő jut valakinek eszébe, és nem tud elképzelni a magyar politikában folyamatokat az említett természetes személy nélkül. Ez azt jelenti, hogy nem tudja elképzelni, hogy vannak egyéb ügyek, mint Orbán Viktor leváltása, van egy közlekedési rendszer, vagy egy főváros, annak van kulturális élete, vannak döntések, városképeken összeveszések, van várospolitika.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.