Bayer Zsolt köszönettel vette Ungváry Krisztián írását, mely feltárta a publicista nagyapjának nyilas, majd kommunista besúgó múltját. Mint írja, így szembenézhet az iszonyattal, amit a nagypapa tettei keltenek benne, tehát az ügy nyugvópontra jut majd, ahogy szokott. Ungváry sajnos csak annyit tudott bizonyítani, hogy Bayer átlagos magyar családból származik – akadt benne olyan alak a 20. században, akitől hányni kell még ma is. Írása így annak a tankönyvi példája, miért nem sikerült eddig soha megfogni azt, hogy Bayer éppen abban a folyamatban cselekvő személy, mely újra a nagyapjához hasonlók rémtetteihez vezethet. Ungváry Bayer antiszemitizmusára példaként említi, hogy Bayer foglalkozott a „Lauder Javne” iskolával és a „zsidó kárpótlás”-sal, és arra jut, hogy Bayerben öröklött sértettség dolgozik, amikor „zsidó témákhoz” nyúl, lehet, ez így is van. Átsiklik ugyanakkor azon, hogy
mindkét említett motívum klasszikus antiszemita, Csurka-toposz, vagyis Bayer, amikor ezeket használja, politikai kommunikációs stratégiát hajt végre: tábort nevel, örökösként lép fel.
Ungvárynak igaza van abban, hogy ép lelkű ember képtelen volna erre.
A rendszerváltás óta létező Lauder Javne Iskola 1996-ban kapott új épületet; ebben az évben Csurka háromszor írt az iskoláról (a következő évben még egyszer külön a névadó Ronald S. Lauderről), mindig azonos kontextusban: egy általa elképzelt és soha meg nem valósult magyarországi zsidó betelepülés és hatalomátvétel centrumába helyezte az intézményt. 1996 áprilisában azt állította, hogy a szovjet csapatok kivonulását követően „százezer” „volt szovjet állampolgár” maradt Magyarországon, ám ez a szám „a valódi nemzetiségi összetételt nem mutatja ki”, köztük „lehetnek olyan személyek, akik majd a Lauder-iskolába íratják a gyermeküket”. Másik írásában az SZDSZ, a Hit Gyülekezete és általában a „liberálisok” privilégiumait, a kereszténység elnyomását, és az iskola új épületét együttesen egy nemzetközi „bazár-állam” felépítése csírájának látta.
Májusban Jean-Marie Le Pen Nemzeti Frontjánál vendégeskedve elmélkedett azon, hogy Franciaországot megváltoztatja a bevándorlás. Ezt kötötte össze az erdélyi magyarságot Ceausescu alatt sújtó betelepítési politikával, mely a magyarok elnyomásához és etnikai konfliktusokhoz vezetett (pl. Gheorghe Funar 1992–2004 közötti kolozsvári polgármester, időközben a Román Nemzeti Egység Párt elnöke, majd a Nagy-Románia Párt főtitkára sorozatos magyaellenes megnyilvánulásai), és mindezt Soros Györggyel, Demján Sándorral, a Lauder-iskolával. Az intézmény itt már nyíltan a magyarság feletti zsidó hatalomátvétel szimbólumaként jelenik meg: Budapesten „a leggazdagabb iskolát Lauder tartja fenn a zsidó fiatalok számára, hogy ott képezzék a jövő magyar vezetőrétegét” (…) a „gyerekek nemsokára végezni fognak. Tíz év és Funar-magyarok válnak belőlük, akiknek nem érték a magyar kultúra.” Lauder maga is előkerült, a médiatörvény és a frekvenciapályázaton vereséget szenvedő Írisz Tv egyik tulajdonosaként, tablóra illesztve cégtársával, Mark Palmer volt amerikai nagykövettel, illetve a csatorna vezetőjének szánt Baló Györggyel, a Bilderberg-csoporttal, Szamuely Tiborral, Kun Bélával, Aczél Györggyel, Tamás Gáspár Miklóssal, Pető Ivánnal, Haraszti Miklóssal, Bauer Tamással, Orbán Viktorral, „Rákosi-Rosenfeld Mátyással”.
A „világuralmat birtokló zsidó” arcának versenyét Csurkánál is Soros György nyerte, mindenkit fényévekkel megelőzve, így Lauder is eltűnt a csurkai beszédből, a „világállam” belföldi zsidó szövetségeseinek képe pedig helyzetről helyzetre aktualizálódott. 1996-ra végül az is kiderült, hogy Antall József is zsidó volt – nagyszülői szinten. Amikor kritizálták az „apákésfiúkozás” miatt, rendre úgy védekezett, mint a Fidesz (vagy fordítva): „Sohasem az elkövetők faji tulajdonságait, származását firtatjuk, hanem a tettet, s ha van, a bűnt.” A „zsidó kárpótlás”-nak külön „tanulmányt” szentelt 1994-ben, azt állította, hogy ebből fogják finanszírozni a zsidó betelepülést.
Bayer tehát nagyapjától függetlenül, saját jogán undorító, mert Csurka nyelvének, motívumainak használatával magához és a Fideszhez csábította a Csurka-tábort, politikai és anyagi hasznot realizálva az újjáéledt fajvédő, máskor egyenesen nyilas propagandából.
Az iszonyatot azonban Ungváry és mi sem kerülhetjük el. Vagy most nézünk szembe vele, ha elolvassuk Csurkát, hogy értsük, miről beszél, mire utal Bayer, a Fidesz, az egykori Jobbik, a Mi Hazánk, vagy akkor fogunk undorodni, amikor meg- és belátjuk, hogy mihez asszisztáltunk. (Finta Imre csendőr századost egyébként, aki – mint Ungváry kikutatta – hüvelyi motozásra utasította Bayer nagyapját, Csurka 1997-ben külön „tanulmányban” méltatta, mentegette: „…daliás csendőrtiszt volt, akit kedveltek a zsidó dámák és a keresztény lányok, akinek a csendőrtiszti foglalkozás a legnagyobb társadalmi megbecsülést is jelentette, hiszen ilyen tiszt csak képzett, becsületes, keménykötésű ember lehetett”. Ehhez az akkor magát még „liberálisnak”, „polgárinak” mutató Bayernek és Fidesznek semmi köze nem lehetett – csak hát, kicsi ez a magyar világ, vagy, hogy Bayert idézzem: „tényleg összenő, ami összetartozik”.)
A Csurka Istvántól idézett szövegek forrása: Csurka István: Minden, ami van. Budapest, Püski, 1998.
A szerző újságíró.
