Váradi Balázs

A kriptocicák visszakarmolnak

Merre tart az NFT-k piaca?

Publicisztika

A decentralizáltan, megállíthatatlanul működő blokklánc-technológia első körben arra volt jó, hogy a működtetőinek ösztönzésül osztott saját kriptovalutájának (a bitcoinnak) mindenkori hollétét nyilvántartsa. A második körben beindított láncok az okos­szerződések leprogramozhatóságával aztán mindenféle egyéb kriptozsetonok, újfajta kvázi pénzek (tokens) nyilvántartását is lehetővé tettek.

De ezek az eszközök abban mind hasonlók maradtak a hagyományos készpénzhez vagy bankszámlapénzhez, hogy csak a mennyiségük, nem az egyes darabok egyedisége számít a tranz­akciókban. Ennek nem a kriptotechnológiához, hanem a fizetőeszközök általános tulajdonságaihoz van köze: ha valakinek kölcsönadok 10 ezer forintot, nem várhatom, hogy ugyanazt a bankjegyet adja vissza; el kell fogadnom bármelyik másik tízezrest, vagy mondjuk két ötezrest. Szaknyelven ezt hívják a pénz fungibilitásának.

A gyűjtés szenvedélye

Ám a második generációs blokkláncokon (sőt, némi ügyeskedéssel mára már a bitcoinén is) sok minden mást is nyilván lehet tartani. Egyebek közt azt is, ugyanúgy megmásíthatatlanul, hogy egyes egyedi, azaz különböző digitális tulajdonságokkal bíró digitális fájlok éppen kinek a tulajdonában állnak. Az erre vonatkozó szabványoknak megfelelő termékeket hívják – hogy a kriptopénztől meg lehessen különböztetni – nem fungibilis zsetonnak; angolul ez a non-fungible token, azaz NFT. (Az NFT-kről lásd korábbi cikkünket: Digitális zsákbamacska, Magyar Narancs, 2022. május 5.)

Hogy ez a jószág megteremti az egymásra kínáló, lelkes, sőt megszállott gyűjtők globális közösségét, az először a kriptocicák (Cryptokitties) 2017. őszi kibocsátásakor vált nyilvánvalóvá. A rajzosan is megjelenített, mindösszesen 256 bites, különböző tulajdonságokkal („cattributes”) bíró, korlátos számban kibocsátott cica-NFT-ket nemcsak birtokolni, hanem „tenyészteni” is lehet (kettőt beszerezni, majd a tulajdonságaikat véletlenszerűen kombinálni, mintha a DNS-ük lenne). Mást viszont nem lehetett csinálni a cicákkal – a játéknak, ha annak nevezhető a dolog, más célja nem is volt. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt a kriptovilág apraja-nagyja digitális macskatenyésztésbe fogott. A gyorsan felértékelődő cicák adásvétele és tenyésztése olyan tranzakciódömpinget generált, hogy egy ideig lefoglalta az egész Ethereum-blokklánc kapacitásának negyedét, jócskán megdrágítva az összes többi műveletet.

Innentől aztán elkezdődött az újabb és újabb NFT-k áradása. A viccesen variált rajzocskák műfajában a kriptopunkok (Cryptopunks) és az unott majmok vitorlásklubja (Bored Ape Yacht Club) sorozat lett a sztár, de a műfajba az osztrák posta (kriptobélyegek) és az NBA (kosaras digikártyák) után Donald Trump is beszállt: a CollectTrumpCard NFT-k, ki mást, mint őt magát ábrázolják különböző maskarákban. A műfajban meglátták a lehetőséget a marketingesek is, akik a gondjaikra bízott termékek iránti vágyat a dundi plüsspingvinektől (Pudgy Penguins) a Ferrarikig NFT-k kibocsátásával igyekeztek felkorbácsolni és bevételre váltani. Ugyancsak rákaptak az egyedi NFT-k árusítására a digitális képzőművészek: a legnagyobb kriptobuborékot mostanában a Beeple művésznevű digitális festő aukciója fújta, akinek ötezer alkotásából összerakott digitális festményóriása NFT-formában 2021-ben 69 millió dollárért kelt el. És persze beálltak a sorba az online játékokban értéket képviselő eszközöket, fegyvereket és virtuális ingatlanokat áruba bocsátó fejlesztők is. Aztán ez a magas árakban megjelenő lelkesedés a legutóbbi kriptoárbuborék kipukkanásával érezhetően alábbhagyott. De nem is tűnt el teljesen: egy tetszetős nulladik generációs kriptocicáért vagy egy sárga, pláne piros egyszarvús első kiadású kriptobélyegért most is több száz dollárt lehet kapni, a plüsspingvin NFT-k­nek is nő az áruk, az első Trump-kártyák vevői is megtöbbszörözték a beugró 99 dollárjukat, nem is beszélve a legolcsóbb unott vitorlásmajomról, aminek ára 50 ezer dollárnál is több.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.